[Evangelium] 2013-09-29

[Evangelium mindennap]

   2013. szeptember 29. – Évközi 26. vasárnap, a Szentírás vasárnapja

   Abban az időben: Jézus a következő példabeszédet mondta:
   „Volt egy gazdag  ember. Bíborba és  patyolatba öltözködött, és  mindennap
   dúsan lakmározott. Volt egy Lázár nevű  koldus is, ez ott feküdt a  kapuja
   előtt, tele fekéllyel. Szívesen jóllakott  volna az ételmaradékból, ami  a
   gazdag ember asztaláról lehullott, de abból sem adtak neki. Csak a  kutyák
   jöttek, és nyalogatták a sebeit.
   Meghalt a koldus,  és az  angyalok Ábrahám  kebelére vitték.  A gazdag  is
   meghalt, és eltemették. A pokolban, amikor nagy kínjai közt  feltekintett,
   meglátta messziről  Ábrahámot  és  a keblén  Lázárt.  Felkiáltott:  Atyám,
   Ábrahám! Könyörülj rajtam! Küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét vízbe  mártva
   hűsítse nyelvemet. Iszonyúan gyötrődöm ezekben a lángokban.
   Fiam –  felelte Ábrahám  –,  emlékezzél rá,  hogy  milyen jó  dolgod  volt
   életedben,  Lázárnak   meg  mennyi   jutott  a   rosszból.  Most   ő   itt
   vigasztalódik, te  pedig odaát  gyötrődöl. Azonfelül  köztünk és  köztetek
   nagy szakadék tátong, hogy aki innét át akarna menni hozzátok, ne  tudjon,
   se onnét ne tudjon hozzánk átjönni senki.
   Akkor arra kérlek, atyám – kiáltotta  újra –, küldd el őt atyai  házunkba,
   ahol még öt  testvérem él. Tegyen  bizonyságot előttük, nehogy  ők is  ide
   jussanak a gyötrelmek helyére.
   Ábrahám ezt felelte: Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak.
   Ám az erősködött:  Nem teszik,  atyám, Ábrahám!  De ha  valaki a  halottak
   közül elmenne hozzájuk, bűnbánatot tartanának.
   Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha  a
   halottak közül támad is fel valaki, annak sem hisznek.”
   Lk 16,19-31

   Elmélkedés:

   Emberi válaszra váró isteni üzenet
   Egy esztendővel ezelőtt a Szentírás vasárnapját megelőző szombaton avatták
   boldoggá Gabriele Allegra ferences szerzetest, aki először fordította le a
   teljes  bibliát  kínai  nyelvre.   Gabriele  atya  Szicíliában   született
   1907-ben. Pappá szentelése után 1930-ban Kínába került, itt kezdte tanulni
   a kínai nyelvet, majd a  világháborút követően Hongkongba költözött,  ahol
   élete  végéig  dolgozott.  Élte  legnagyobb  részét  a  fordításnak  és  a
   tudományos munkának szentelte, de mellett örömmel segítette a szegényeket,
   a betegeket,  a hadirokkantakat.  Egyházunk immár  hivatalosan  boldogként
   tiszteli őt, de  boldognak nevezhetjük  őt a szó  egyszerű értelmében  is.
   Mert aki Isten üzenetét  nap mint nap figyelmes  szívvel olvassa és  ahhoz
   igazítja életét, megtalálja a boldogságot.
   Minden  esztendőben  szeptember  utolsó  vasárnapján  a  Szentírás  kiváló
   ismerője  és   fordítója,  Szent   Jeromos  ünnepéhez   (szeptember   30.)
   kapcsolódóan tartjuk meg a Katolikus Egyházban a Szentírás vasárnapját.  A
   Biblia 45 ószövetségi és 27 újszövetségi iratát jogosan tartjuk  szentnek,
   hiszen hitelesen  tesz  tanúságot  az isteni  kinyilatkoztatásról.  A  Hit
   évében talán  arra  érdemes  odafigyelnünk  ezen a  mai  ünnepen,  hogy  a
   Szentírás mennyiben lehet számunkra  a hit forrása  és közvetítője? A  hit
   forrása és közvetítője az ember számára természetesen maga Jézus Krisztus,
   az Isten  Igéje,  aki  jelen  van a  Szentírásban,  mint  Isten  igéjében,
   szavában.
   A kérdés csak az, hogy milyen módon? Ezen a ponton kissé elválik egymástól
   a protestáns és a katolikus teológia. A mai protestáns felfogás szerint  a
   Szentírás  tekintélye  abban  gyökerezik,  hogy  benne  Jézus  Krisztussal
   találkozhatunk.  A  Szentírás  olvasása  alkalmat  ad  az  embernek,  hogy
   találkozzon Isten szavával  és hittel elfogadja  azt. A Szentírás  azáltal
   válik Isten  szavává, hogy  az ember  meghozza ezt  a hitbeli  döntést.  A
   hitnek, a  hitbeli  elfogadásnak  náluk tehát  döntő  jelentősége  van.  A
   katolikus felfogás másként közelít  Isten igéjéhez. Nálunk is  jelentősége
   van a hitnek, de  a hitbeli elfogadás nem  feltétel, attól függetlenül  és
   azt megelőzően is jelen van hitünk szerint Isten szava a Szentírásban.  Ha
   értő  módon  hallgatjuk  és  helyesen  értelmezzük  a  Bibliát,  akkor  is
   lehetőségünk van az elutasításra.  Azt is tegyük még  ehhez hozzá, hogy  a
   Szentírás helyes magyarázata és értelmezése  feltételezi a hitet, mint  az
   ember válaszát Isten üzenetére, mert e nélkül minden magyarázat legfeljebb
   vallással foglalkozó tudománynak  nevezhető, de távol  maradnánk a  hitből
   fakadó keresztény élettől, amire a magyarázat ösztönöz bennünket.
   Ezen tudományosnak  tűnő  okfejtés  után  evezzünk  könnyedebb  vizekre  a
   Szentírással kapcsolatban! Engem mindig megrettent, és ezzel  valószínűleg
   nem vagyok  egyedül,  amikor  valaki bálványozza  a  szavakat.  Azt  értem
   ezalatt, hogy a szavak fontosabbá  válnak, mint az üzenet lelki  tartalma.
   Nem elmélyedni  akar  az  illető  a  tanítás  igazságában,  hanem  a  maga
   igazához, igaznak vélt gondolataihoz keresi a megalapozást, a bizonyítékot
   a Szentírásban. A Biblia  így valóban holt betűvé  válik. Márpedig a  betű
   nem  fog  hitet  ébreszteni  senkiben.  A  betűk  képtelenek  arra,   hogy
   megújítsák bárkinek is  az életét.  Jézus ezt  mondja: „Hozzátok  intézett
   szavaim lélek és élet” (Jn 6,63). Alázattal és türelemmel érdemes olvasnom
   a Szentírást, hogy felfedezhessem annak  lelki gazdagságát, a benne  rejlő
   lelki kincseket, magát Isten Lelkét, aki „elvezet a teljes igazságra”  (Jn
   16,13). Alázattal kell olvasnom a Szentírást, lelkem nyitottságával,  hogy
   Isten igazsága  tölthesse be  lelkemet. Türelemmel  kell olvasnom,  várva,
   hogy a sötétségben  megszólaljon a világosság  és utat mutasson  számomra.
   Azzal a szándékkal érdemes  olvasnom a Szentírást,  hogy életemet a  benne
   felismert igazsághoz igazítom. Jézus Krisztus az igazság.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Mindenható Isten!  Hiszem, hogy  a  szentírás szavai  által te  szólsz  az
   emberekhez, te  szólsz hozzám.  Nem elégszem  meg szavad  hallgatással  és
   olvasásával, hanem arra törekszem,  hogy a megismert igazságot  mindennapi
   életemben megvalósítsam.  Szeretnék  nap  mint  nap  figyelni  üzenetedre.
   Segíts, hogy a tanítás ne maradjon bennem „holt betű”, hanem életté váljon
   bennem. Segíts, hogy a  szavak mögött meglássalak  téged, aki az  üdvösség
   útját mutatod  meg  számomra.  Igéd  által  alakítsd  át  gondolkodásomat,
   ébressz bennem hitet és ösztönözz jócselekedetekre! Hiszek, Uram, erősítsd
   bennünk a hitet!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130929.mp3