[Evangelium] 2013-10-27

[Evangelium mindennap]

   2013. október 27. – Évközi 30. vasárnap

   Abban az  időben: Az  elbizakodottaknak, akik  magukat igaznak  tartották,
   másokat pedig megvetettek,  Jézus ezt  a példabeszédet  mondta: Két  ember
   fölment a templomba imádkozni,  az egyik farizeus volt,  a másik vámos.  A
   farizeus megállt, és  így imádkozott magában:  Istenem, hálát adok  neked,
   hogy  nem  vagyok  olyan,  mint   a  többi  ember,  rabló,   igazságtalan,
   házasságtörő, mint ez a vámos  is. Kétszer böjtölök hetenként, és  tizedet
   adok mindenből, amim van.
   A vámos pedig távolabb  állt meg, és  a szemét sem  merte az égre  emelni,
   hanem a mellét verve  így szólt: Istenem,  légy irgalmas nekem,  bűnösnek.
   Mondom nektek,  hogy ez  megigazultan ment  haza, amaz  viszont nem.  Mert
   mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig megalázza  magát,
   azt felmagasztalják.
   Lk 18,9-14

   Elmélkedés:

   Úgy kellett sírnom
   Lisieux-i Szent Teréz a következőket  mondta azon szentmise után,  amelyen
   életében utoljára járult szentáldozáshoz:  „Abban a pillanatban, amikor  a
   pap a szentmise elején elkezdte a bűnbánati imát, úgy éreztem magam,  mint
   a vámos vagy  mint a nagy  bűnös nő. Úgy  éreztem, hogy a  jó Isten  olyan
   irgalmas! Úgy éreztem, arra késztet ez, hogy kérjem Isten bocsánatát.  Úgy
   kellett  sírnom.”  Mennyi  őszinteség,   alázat,  igazi  bűnbánat  van   a
   szavakban! Szent  Teréz  példája  segítsen minket  abban,  hogy  a  bűneit
   megbánó evangéliumi vámoshoz hasonló lelkülettel álljunk Isten elé!
   Jézus példabeszédeinek  egyik jellegzetessége,  hogy egymással  ellentétes
   emberi  viselkedéseket  mutat  be.  Ezzel  a  módszerrel  állásfoglalásra,
   választásra készteti  a  hallgatót:  melyik  magatartást  akarja  követni?
   Gondoljunk csak a  pásztorra és a  béresre. A pásztor  megvédi a  rábízott
   juhokat, a béres viszont nem törődik  velük és inkább elmenekül, ha jön  a
   farkas és nem védi meg a juhokat  (vö. Jn 10,11-15). Egy másik példa  erre
   az okos  és balga  szüzek hasonlata.  Az okosak  hoznak magukkal  tartalék
   olajat lámpásaikhoz és amikor megérkezik a vőlegény bemennek a menyegzőre,
   a balgák viszont készületlenségük miatt lemaradnak az ünneplésről (vö.  Mt
   25,1-13). Idézzünk fel egy harmadik példát is, ahol első pillantásra talán
   nem ennyire feltűnő a szembeállítás, pedig itt is erről van szó. A tékozló
   fiú megtérése, hazatalálása történetében ott van az ő testvére, az idősebb
   fiú, aki rossz szemmel nézi  apjuk örömét és irigykedik, hogy  testvérének
   újra helye  van az  atyai házban,  s  emiatt nem  is megy  be a  házba  az
   ünneplők közé (vö. Lk 15,11-32). Igen, itt is választási helyzetbe kerül a
   hallgató, az olvasó.
   A mai  vasárnap evangéliumában  szintén ellentétes  emberi  magatartásokat
   láthatunk. A farizeus önmagát magasztalva és saját vallásosságát  dicsérve
   imádkozott, ha ezt  egyáltalán imának lehet  nevezni. A vámos  szemlesütve
   ismerte be  bűnösségét  Isten előtt  és  esedezett bűnei  bocsánatáért.  E
   példabeszéddel Jézus  az imádkozás  helyes  módjáról tanít.  Ezek  szerint
   imádságainkban ne legyünk elbizakodottak, mint a farizeus, hanem alázattal
   forduljunk bűneink bocsánatáért Istenhez,  miként a vámos  is tette. Ez  a
   gondolat abból fakad,  hogy a megelőző  részben a kitartó  imáról van  szó
   (vö.  Lk  18,1-8),  s  mintegy  ennek  folytatása  ez  a  rész.  Túlzottan
   leegyszerűsítenénk  azonban  a  történet  mondanivalóját,  ha  csupán   az
   imaéletre vonatkoztatnánk a  példázatot, hiszen  egész vallási  életünkre,
   magatartásunkra érvényes mindez.
   A történetben nagyon érdekes, hogy a farizeus „magában imádkozik” (vö.  Lk
   18,11). Ne arra gondoljunk itt, hogy halkan, mások számára nem  hallhatóan
   végzi imáját vagy esetleg  imádságos gondolatai csak  a fejében járnak  és
   nem mondja  ki  azokat.  Talán  inkább  arra  utal  e  szóhasználat,  hogy
   imádságát nem Istenhez intézi,  hanem tulajdonképpen csak magának  beszél.
   Ettől  a   magunkba   fordulástól   szeretne   bennünket   megóvni   Jézus
   imaéletünkben és hitéletünkben egyaránt.  A vallásossággal nem magam  felé
   fordulok és  nem bezárkózok  a magam  kis lelkivilágába,  hanem  megnyílok
   Isten felé. Tévedés, hogy  a hit magánügy. A  hitnek, a hit  gyakorlásának
   valóban vannak egyéni, személyes vonatkozásai, de ugyanakkor egy  közösség
   része vagyok, amelynek tagjait a közös hit kapcsolja össze.
   A farizeus  lelkületével  van  egy  másik hiba  is,  tudniillik  az,  hogy
   vallásgyakorlatának eredményeit önmagának tulajdonítja. Talán bennünket is
   megkísért  időnként   az  a   gondolat,  hogy   elismerően   gondolkodjunk
   hitéletünkről. Néha még  a gyóntatószékben  is azt  soroljuk, hogy  milyen
   gyakran imádkozunk, járunk szentmisére, olvassuk a Szentírást. Igen,  ezek
   szép eredmények lehetnek, de  legyünk alázatosak! Helyesen imádkozni  csak
   alázattal lehet. Az  imádság szavait  Istennek köszönhetem,  a szavakat  ő
   adja ajkamra, a gondolatokat ő ébreszti bennem, de még az alázatot is neki
   köszönhetem.  Ha  el  tudok  menni   a  szentmisére,  ezt  csak   Istennek
   köszönhetem, és  neki tartozom  hálával azért,  hogy a  Szentírásban  szól
   hozzám. Ha pedig a vallásosság egyik legfontosabb eleme, az igaz  bűnbánat
   érzése ébred szívemben,  ezt is  Istennek köszönhetem.  Isten az  alázatos
   embert szereti, a kevélyeknek ellenáll.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram,  Istenem!  Ha  igaznak  tartom  magam,  te  nem  tudsz  semmit   sem
   ajándékozni nekem. Ha el akarom  magammal hitetni, hogy tökéletes  vagyok,
   elzárom magamat kegyelmi ajándékaidtól. Ha elégedett vagyok önmagammal, te
   nem tudsz jobbá tenni. De ha őszinte vagyok magamhoz és beismerem  előtted
   bűneimet, te megajándékozol  engem a  bocsánattal és  az üdvösséggel.  Adj
   szívembe mindenkor őszinte  bűnbánatot, hogy  irgalmad felemeljen.  Nevelj
   engem arra, hogy  sose keressem az  emberek tetszését és  ne várjak  tőlük
   elismerést, hanem mindig  neked engedelmeskedjek, s  ezáltal méltó  legyek
   arra, hogy gyermeked vagyok. Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131027.mp3