[Evangelium] 2013-10-26

[Evangelium mindennap]

   2013. október 26. – Szombat

   Abban az időben odajött Jézushoz  néhány ember, s azokról a  galileaiakról
   hozott hírt, akiknek  vérét Pilátus  az áldozat  vérével vegyítette.  Erre
   Jézus megjegyezte:  „Azt  hiszitek,  hogy  ezek  a  galileaiak  bűnösebbek
   voltak, mint a többi galileai, mivel így jártak? Mondom nektek: nem! De ha
   nem tartotok  bűnbánatot,  éppúgy elvesztek  ti  is mindnyájan.  Vagy  azt
   gondoljátok, hogy az a tizennyolc  ember, akire rádőlt Siloámban a  torony
   és megölte őket,  bűnösebbek voltak  a Jeruzsálemben  élő többi  embernél?
   Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti  is
   mindnyájan.”
   Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy  embernek fügefa volt a  szőlőjében.
   Kiment,  gyümölcsöt  keresett  rajta,  de  nem  talált.  Erre  így   szólt
   vincellérjéhez: Idejárok három  év óta,  hogy gyümölcsöt  keressek ezen  a
   fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért  foglalja itt a helyet? De az  így
   válaszolt: Uram, hagyd meg még  az idén. Körülásom és megtrágyázom,  hátha
   terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod.”
   Lk 13,1-9

   Elmélkedés:

   A természeti  katasztrófák,  az emberi  szerencsétlenségek  vagy  tragikus
   halálesetek láttán sokan kérdezik: Miért történt mindez? Egyesek egyenesen
   lázadnak Isten  ellen: Miért  engedte  meg ezt  az Isten?  Az  ószövetségi
   időkben elterjedt volt az  a nézet, hogy a  baj, a szerencsétlenség  azért
   éri az embert, mert bűnös. E következtetés azonban nem minden esetben igaz
   az  életben,  hiszen  közismert  bűnös  emberek  jómódban  élnek,  míg   a
   becsületesen dolgozó embereket egyik baj  után a másik éri. E  problémával
   foglalkozik Jób könyve, amelynek egyik tanulsága az, hogy a bajokkal Isten
   próbára tesz minket,  ugyanakkor az újjászületés  lehetőségét is  megadja.
   Erről a lehetőségről tanít a fügefa esete a mai evangéliumban.
   Jézus a bűnbánatra szólított fel. A bűnbánat, a megtérés annak jele,  hogy
   az  ember  elfogadja  Isten  országát.  A  bűnbánatra  való  hívás  mindig
   időszerű. Egyesek  ugyan  próbálnak  késlekedve  választ  adni  az  isteni
   hívásra, de  ez mindig  kockázatos. Amikor  megbánjuk bűneinket  és  Isten
   eltörli  azokat  a  szentgyónásban,  egy   új  utat  nyit  számunkra,   új
   lehetőséget ad nekünk,  új reményt önt  belénk. Bűnösségünk tudatában  nem
   kell rettegve menekülnünk  Isten elől, hanem  éppen ellenkezőleg, azzal  a
   bizalommal közeledhetünk felé,  hogy megbocsát. Teremjük  a bűnbánat és  a
   jócselekedetek gyümölcseit!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Lelkem és egész bensőm, ébredj rá,  mivel tartozik egész lényem az  Úrnak.
   Valóban, Uram, azért,  mert teremtettél és  szeretetedért teljesen  adósod
   vagyok. Mert  megváltottál, teljesen  neked  tartozom. Mert  olyan  nagyot
   ígérsz  nekem,   teljesen  adósod   vagyok.  Annál   is  többel   tartozom
   szeretetedért, amennyivel  több vagy  nálam, akiért  feláldoztad s  akinek
   ígéred magadat.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131026.mp3