[Evangelium] 2013-10-20

[Evangelium mindennap]

   2013. október 20. – Évközi 29. vasárnap, Missziós vasárnap

   Abban az időben: Példabeszédet mondott Jézus arról, hogy szüntelenül  kell
   imádkozni, és nem szabad belefáradni. Így szólt: Az egyik városban élt egy
   bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Élt abban a  városban
   egy özvegyasszony  is.  Ez  elment  hozzá,  és  kérte:  Szolgáltass  nekem
   igazságot ellenfelemmel szemben. A bíró egy ideig vonakodott, aztán  mégis
   így szólt magában: Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de ez  az
   özvegy annyira  terhemre van,  hogy igazságot  szolgáltatok neki,  mert  a
   végén még nekem jön és megver.
   Az Úr így szólt:  Hallottátok, hogy mit mond  az igazságtalan bíró.  Vajon
   Isten nem szolgáltat igazságot  választottjainak, akik éjjel-nappal  hozzá
   folyamodnak?  Talán   megvárakoztatja  őket?   Mondom  nektek,   hamarosan
   igazságot szolgáltat  nekik. Csak  az a  kérdés, hogy  amikor az  Emberfia
   eljön, talál-e hitet a földön?
   Lk 18,1-8

   Elmélkedés:

   A legjobb kérdés
   Egy brit  felmérés  szerint  a  gyerekek 4-5  éves  korukban  kérdeznek  a
   legtöbbet. Naponta akár 300  kérdéssel is fordulhatnak szüleikhez,  főként
   az édesanyjukhoz intézve azokat. Ez azt jelenti, hogy egy édesanyának  egy
   év alatt  több  mint  100  ezer  kérdésre  kell  válaszolnia.  A  gyerekek
   természetesen nem a szüleiket akarják bosszantani az állandó  kérdezéssel,
   hanem ilyen  módon ismerik  meg, fedezik  fel a  világot, és  e  felfedező
   útjukat  a  hozzájuk  legközelebb  állókkal  akarják  megtenni.   Mindenre
   kíváncsiak: Miből van az árnyék?  Hogyan foghatjuk meg a napsugarat?  Hová
   tart a szél? A felnőttek  sokszor csak mosolyognak e gyermeki  kérdéseken,
   pedig  valószínűleg  őket  is   ugyanezek  a  gondolatok   foglalkoztatták
   gyermekkorukban.
   Az  evangéliumokban  gyakran  találkozunk   kérdező  személyekkel  és   jó
   kérdésekkel. Gondoljunk például a gazdag ifjúra, aki így fordul  Jézushoz:
   „Jó mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem  az örök életet?” (Mt 19,16).  Vagy
   azokra az  emberekre, akik  a  csodálatos kenyérszaporítást  követően  ezt
   kérdezik   Jézustól:   „Mit   tegyünk,   hogy   Istennek   tetsző   dolgot
   cselekedjünk?” (Jn 6,28). Tanítványai pedig egy alkalommal ezt  kérdezték:
   „Hát akkor  ki üdvözülhet?”  (Mk 10,26).  És Jézus  is tett  fel  izgalmas
   kérdéseket. A  szerintem  legjobb  kérdéséről éppen  a  mai  evangéliumban
   olvasunk: „Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e  hitet
   a földön?” (Lk 18,8).
   XI. Piusz pápa kezdeményezésére 1926 óta  tartja meg a Katolikus Egyház  a
   Missziós  Világnapot,   amelyet   minden  esztendőben   október   harmadik
   vasárnapján ünneplünk.  Az  evangéliumban  Jézus  a  szüntelen  imádságról
   tanít, egy  példabeszédet  is  mond a  kitartó  kéréssel  kapcsolatban.  A
   történet záró mondata egyaránt illik a  mai missziós vasárnaphoz és a  Hit
   évéhez: „Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet  a
   földön?” (Lk  18,8).  Az  elmúlt  évszázadok  során  mindig  voltak  olyan
   fiatalok,  akik  meghallották  Isten   hívását  és  vállalták  azt,   hogy
   családjukat és hazájukat elhagyva egy  távoli országba menjenek, hogy  ott
   olyanoknak  hirdessék  az  evangéliumot,  s  olyanokat  neveljenek  a  hit
   szerinti életre,  akik korábban  még nem  ismerték Jézus  Krisztust. Ha  a
   jövőben is  lesznek  olyan  lelkes  és buzgó  fiatalok,  akik  nem  félnek
   életüket az  evangélium szolgálatába  állítani, akkor  a kérdésre  igennel
   válaszolhatunk, az Emberfia fog hitet találni a földön. A korábbi  időkben
   az volt  a  jellemző, hogy  a  keresztény Európa  országaiból  indultak  a
   fiatalok  a   missziós  területekre,   Afrika,  Ázsia   vagy   Dél-Amerika
   országaiba. Napjainkban viszont  nagy szükség  van arra,  hogy a  jóléthez
   szokott, a hittől  elpártolt észak-amerikai vagy  európai emberek  számára
   hirdessék az evangéliumot.  Ha nem is  feltétlenül arról van  szó, hogy  a
   korábbi  idők  missziós  vidékeiről   jöjjenek  most  a  mi   országainkba
   missziósok, bár erre is szép  számmal van példa, mindenképpen szükség  van
   arra, hogy  az  a  maroknyi  katolikus  közösség,  amely  még  ragaszkodik
   hitéhez, tanúságot tegyen azok előtt, akik nem ismerik a hit igazságát  és
   a hit szerinti  élet boldogságát. Újszerű  misszióra és megújult  missziós
   lelkületre  van  szükség,  amelyhez  reményeink  szerint  a  Hit  éve   új
   lendületet ad.
   A misszió alatt a szó szoros értelmében azt értjük, hogy olyan  embereknek
   hirdetik a krisztusi evangéliumot, akik számára ez teljesen ismeretlen.  A
   hit hirdetése  nem válhat  soha csupán  egyéni törekvéssé  vagy  személyes
   teljesítménnyé, hanem mindenkor  az egyházi  közösség részeként  történik,
   azaz az egyén szolgálata az Egyház missziós küldetéséből való  részesedés.
   A missziós  lelkületre  vonatkozóan Szent  Pál  apostol, akit  az  egykori
   pogány népek  körében végzett  missziós munkája  miatt joggal  nevezünk  a
   „népek apostolának,” a következő  útmutatást adja a tesszalonikiekhez  írt
   levelében: „Bízva Istenünkben,  vállalni mertük, hogy  hirdetjük az  Isten
   evangéliumát a sok nehézség ellenére is” (1Tessz 2,2).
   A hitről való tanúságtétel bátorságot kíván és küldetéstudatot feltételez.
   Bátorságot, hogy  az üldözések  idején, az  elutasításokat  megtapasztalva
   vagy az emberek  közönyét látva is  folytatódjon az evangélium  hirdetése,
   sőt ezek a  negatív tapasztalatok még  buzgóbb szolgálatra ösztönöznek.  A
   küldetéstudat  pedig  azt  jelenti,  hogy  a  hithirdető  mindenkor  Isten
   megbízásából  cselekszik,  alázattal   hallgat  magáról,  hogy   Krisztust
   hirdethesse.
   Bátorításként és ösztönzésként fogalmazzunk még meg egy gondolatot! Minden
   megtérő ember öröm az Egyház számára. A hit útjára rátaláló minden személy
   ajándék az Egyháznak. Ez  az öröm hozzon  új lendületet mindazok  számára,
   akik az evangéliumot szavukkal és életpéldájukkal hirdetik!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! Te  egykor így szóltál  tanítványaidhoz: Csak az  a
   kérdés, hogy amikor  az Emberfia  eljön, talál-e hitet  a földön?  Szavaid
   szíven találnak minket. Egyházunk számára  nagy kihívást jelent e  kérdés.
   Találsz-e a hitet a világ  bármely részén, amikor újra eljössz?  Találsz-e
   hitet a  keresztény hagyományokkal  rendelkező,  de azt  olykor  megtagadó
   Európában? Találsz-e  hitet  Mária országában,  Magyarországon?  Találsz-e
   hitet családjainkban? Találsz-e hitet bennem? Szüntelenül azért imádkozom,
   hogy  növeld   hitemet,  erősítsd   hitemet.  Hiszem,   hogy  halálom   és
   feltámadásom  után  megláthatlak  téged,  akiben  hiszek.  Hiszek,   Uram,
   erősítsd bennünk a hitet!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131020.mp3