[Evangelium] 2013-10-17

[Evangelium mindennap]

   2013. október 17. – Csütörtök

   Jézus  egy  lakomán  így  korholta  a  farizeusokat:  „Jaj  nektek,   akik
   síremléket építetek azoknak a prófétáknak, akiket a ti atyáitok  megöltek!
   Ezzel is csak azt igazoljátok, hogy helyeslitek atyáitok cselekedeteit, és
   egyetértetek velük: azok megölték őket, ti meg sírt készítetek nekik.  Nem
   hiába mondja Isten bölcsessége: Prófétákat és apostolokat küldök hozzájuk.
   Némelyeket közülük megölnek, másokat üldözni fognak. E nemzedéknek  számot
   kell adnia minden próféta véréről, amelyet kiontottak a világ  kezdetétől,
   Ábel vérétől egészen  Zakariás véréig,  akit az oltár  és a  templomépület
   között megöltek. Igenis, mondom nektek: felelősségre vonják mindezért  ezt
   a nemzedéket.  Jaj nektek,  törvénytudók! Lefoglaltátok  a tudás  kulcsát.
   Magatok nem mentetek be  vele, az odaigyekvőket pedig  megakadályozzátok.”
   Amikor  ezeket  elmondta  nekik,  az   írástudók  és  a  farizeusok   nagy
   felháborodásukban   különféle   kérdésekkel    kezdték   faggatni.    Azon
   fondorkodtak,  hogy  rajtakapják   valami  olyan  kijelentésén,   amellyel
   vádolhatják.
   Lk 11,47-54

   Elmélkedés:

   Jézus farizeusokhoz szóló beszéde  folytatódik a mai evangéliumban.  Ismét
   kemény szavakkal  beszél arról,  hogy nemzedéke  felelősséggel tartozik  a
   korábbi időkben  megölt prófétákért.  A felelősséget  azonban nem  csak  a
   gyilkosságokért kell vállalniuk, hanem azért is, mert nem hallgattak Isten
   küldötteinek,  a   prófétáknak  szavára   és   nem  tértek   meg.   Gonosz
   cselekedeteikért   és   a   lelki   megtérés   elmulasztásáért    egyaránt
   felelősséggel tartoznak. Jézus szavai  a múlt cselekedeteire  vonatkoznak.
   De miért mondja  azt, hogy  kortársait vonják  felelősségre elődeik  bűnei
   miatt? Jézus előre látja,  hogy saját nemzedéke  ugyanabba a hibába  esik,
   mint a korábban élők. Akikhez beszél éppúgy megölik Isten Fiát, a  mennyei
   Atya küldöttét,  mint  elődeik Isten  küldötteit,  a prófétákat.  S  Jézus
   nemzedéke éppúgy elmulasztja a  megtérést, mint a korábbiak.  Elutasításuk
   oka  az   lehetett,  hogy   szívesebben  választották   a   pillanatnyilag
   könnyebbnek tűnő  megoldást.  Egyszerűbb  volt  elnémítani  a  prófétákat,
   mintsem   megváltoztatni   életüket.   A   prófétai   szó   mindig    arra
   figyelmeztetett, hogy térjenek vissza a törvény megtartásához.
   Jézus ítéletei nekünk is szólnak, ha  nem hallgatunk Isten szavára és  nem
   tartjuk  meg  törvényeit.  Milyen  választ  adok  Isten  hozzám   intézett
   üzenetére?  Vigyázok-e  arra,  hogy  ne  váljak  önteltté,  elbizakodottá?
   Elindulok-e a megtérés útján?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Híveid teremtő, megváltó és hazaváró Istene. Töröld el elhunyt szeretteink
   minden bűnét és vétkét. Tekints  esdeklő könyörgésünkre szent Fiad,  Jézus
   Krisztus egyetlen és elegendő áldozata miatt. Add meg nekik és nekünk is a
   bűneink bocsánatát. Szent Lelked ereje  által, vezess bennünket az  igazak
   útján,  hogy  kegyelmed  segítségével  elérjük  az  élet  teljességét   és
   viszontláthassuk azokat, akikről ma szeretettel, hálával és megbocsátással
   emlékezünk meg.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131017.mp3