[Evangelium] 2013-11-21

[Evangelium mindennap]

   2013. november 21. – Csütörtök

   Amikor Jézus közel  ért Jeruzsálemhez, és  megpillantotta a várost,  sírva
   fakadt. Azután ezt  mondta: „Bárcsak  felismernéd te is,  legalább ezen  a
   napon, ami üdvösségedre szolgál! Most azonban el van rejtve szemed  előtt.
   Jönnek majd  napok,  amikor  sánccal vesz  körül  ellenséged,  bekerít  és
   mindenfelől ostromol. Eltipornak téged  és gyermekeidet, akik falaid  közt
   laknak. Nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel  látogatásod
   idejét.”
   Lk 19,41-44

   Elmélkedés:

   „Bárcsak felismernéd te is, ami üdvösségedre szolgál” (Lk 19,42) –  mondja
   Jézus, amikor megpillantja Jeruzsálem városát és sírni kezd. Ezt  követően
   megjövendöli  a  város  pusztulását.   Szavai  néhány  évtizeddel   később
   beigazolódtak,  amikor  a   rómaiak  Kr.  u.   70-ben  megostromolták   és
   elfoglalták  Jeruzsálemet,   a   templomot  pedig   felgyújtották.   Jézus
   megsiratja a  várost, amely  azóta is  csak a  nevében a  béke városa,  és
   megsiratja a templomot, az Atya hajlékát.
   Az Úr  szavai  túlmutatnak  a  városon és  lakóin.  Bárcsak  minden  ember
   felismerné, ami  üdvösségére  szolgál!  Mennyi  hiábavaló  és  haszontalan
   dologgal töltjük időnket. Mennyi fölösleges tevékenységet végzünk.  Mennyi
   mindennel veszélyeztetjük  üdvösségünket.  Jó  volna,  ha  életünk  minden
   cselekedetében, minden  döntésében szerepelne  az üdvösség  szempontja,  s
   csak olyan  dolgokat  tennénk,  ami  közelebb  segít  minket  ahhoz,  hogy
   eljussunk az  örök üdvösségre.  Jézus Krisztus  az Üdvözítő.  Szent  Péter
   apostol  pünkösdi  beszédében  olvashatjuk:   „A  názáreti  Jézust   Isten
   feltámasztotta a halálból. Nincs üdvösség senki másban” (ApCsel 4,12).
   Isten megismerése  állandó feladatot  jelent  számunkra. E  folyamatban  a
   kezdeményezés mindenképpen  Istené, ő  nyilatkoztatja ki  magát nekünk.  Ő
   mutatja ki  szeretetét irántunk,  amit azonban  az ember  nem mindig  akar
   viszonozni. Önmagunk számára  az üdvösség útjának  megismerése és az  azon
   való előrehaladás nem könnyű feladat. Bárcsak belátnánk: mindent meg  kell
   tennünk annak érdekében, hogy  Isten üdvözítő akarata  a mi életünkben  is
   megvalósuljon.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram Jézus! A  te végtelen  isteni szeretetedet  megtapasztalva értem  meg
   igazán, hogy  nem elég  szavakkal  szeretni, hanem  cselekedeteimmel  kell
   kimutatnom a  szeretetet.  Segíts  engem  abban,  hogy  mindenkiben  téged
   lássalak és téged szeresselek!  Segíts engem úgy szeretni  embertársaimat,
   hogy az  emberek  megérezzék,  hogy  te  szeretet  őket!  Taníts  engem  a
   szeretetre!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131121.mp3