[Evangelium] 2013-11-07

[Evangelium mindennap]

   2013. november 7. – Csütörtök

   Abban az időben vámosok és bűnösök jöttek Jézushoz, hogy hallgassák őt.  A
   farizeusok és az írástudók  zúgolódtak emiatt, és  azt mondták: „Ez  szóba
   áll a bűnösökkel és együtt étkezik velük.”
   Jézus erre a következő példabeszédet mondta nekik: „Ha közületek valakinek
   száz  juha   van,   és   egy   elvész  belőlük,   nem   hagyja-e   ott   a
   kilencvenkilencet, s  nem  megy-e az  elveszett  juh után,  amíg  meg  nem
   találja? Ha megtalálta, örömében vállára veszi, hazasiet vele,  összehívja
   barátait és  szomszédait,  és azt  mondja  nekik: „Örüljetek  velem,  mert
   megtaláltam elveszett juhomat.” Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz
   a mennyben egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek  nincs
   szüksége megtérésre.
   Ha pedig egy asszonynak tíz drachmája  van, és elveszít egy drachmát,  nem
   gyújt-e világot, nem sepri-e ki a  házát, nem keresi-e gondosan, amíg  meg
   nem   találja?   És   ha   megtalálta,   összehívja   barátnőit   meg    a
   szomszédasszonyokat, és  azt mondja:  „Örüljetek velem,  mert  megtaláltam
   elveszett drachmámat.”  Mondom  nektek, az  Isten  angyalai is  éppen  így
   örülnek majd egy megtérő bűnösnek.”
   Lk 15,1-10

   Elmélkedés:

   Szent Lukács evangéliumának 15. fejezetében három példabeszédet  találunk,
   amelyek tanításuk tekintetében szorosan kapcsolódnak egymáshoz, tudniillik
   az Isten irgalmáról szólnak nagyon szemléletes módon. Az első az elveszett
   bárányról, a második az elveszett  pénzről, a harmadik pedig az  elveszett
   fiúról (magyar fordításban tékozló fiú) szól.
   A bárányok esetében százból veszik el egy, a pénz esetében tízből  szintén
   egy, illetve a két fiú  közül veszik el az  egyik. A pásztornak fontos  az
   egyetlen elveszett bárány, ezért  elindul, hogy megkeresse. Az  asszonynak
   is fontos az egyetlen  elveszett pénzdarab, ezért  nem nyugszik, amíg  meg
   nem találja. Az atyának fontos az elveszett fia, minden nap hazavárja  őt.
   Istennek fontos  az egyetlen  elveszett  ember, aki  talán én  vagyok.  Az
   irgalomban gazdag Isten senkit sem akar elveszíteni.
   Miként a pásztor  keresi az elveszett  bárányt, úgy keresi  Isten a  bűnös
   embereket. Az irgalmas Atya  minden embernek felkínálja  a megtérést és  a
   bűnbocsánatot. Korunkban sok ember, aki tudatára ébred bűneinek, keresi  a
   lehetőséget a szabadulásra, de nem találja. Nem találja, mert nem Istennél
   keresi. Sokan  nem  tudják,  hogy  ki adhatja  meg  nekik  a  bűntől  való
   szabadulást. Sokan arra törekszenek, hogy elnyomják magukban a bűntudatot,
   de ilyen módon nem szabadulhatnak meg a bűn terhétől. Az Egyház – miközben
   maga is  rászorul  Isten  irgalmára  –  szüntelenül  hirdeti,  hogy  Isten
   irgalmas és örömmel megbocsát  mindenkinek. Ugyanakkor Krisztustól  kapott
   küldetésének megfelelően közvetíti Isten megbocsátását az emberek felé.  A
   Hit  évében  tegyünk  tanúságot  az  irgalmas  Istenről,  hogy   bűneiktől
   szabadulni akaró testvéreink  a bűnbocsánat  szentségében rátaláljanak  az
   irgalmas Istenre.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Istenünk!  Csodálatos képességekkel  áldottad meg  az embereket  és
   bizalmad jeleként arra  kérsz bennünket,  hogy embertársaink  szolgálatára
   álljunk. Segíts  minket,  hogy  minden adottságunkkal  önmagunk  és  mások
   üdvösségét  segítsük,  s  ezáltal  dicsőséget  szerezzünk  neked.  Hűséges
   szolgáid akarunk lenni, akik szolgálatunk jutalmaként eljuthatunk az  örök
   életre.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131107.mp3