[Evangelium] 2013-05-01

[Evangelium minden nap]

   2013. május 1. – Szerda, Szent József, a munkás

   Abban az  időben  Jézus ezt  mondta  tanítványainak: Én  vagyok  az  igazi
   szőlőtő, és  Atyám  a  szőlőműves.  Minden  szőlővesszőt,  amely  nem  hoz
   gyümölcsöt  bennem,  lemetsz  rólam,  azt  pedig,  amely  gyümölcsöt  hoz,
   megtisztítja, hogy még többet teremjen.  Ti már tiszták vagytok a  tanítás
   által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok  bennem, akkor én is  bennetek
   maradok. Miként a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt magától, ha nem  marad
   a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti  a
   szőlővesszők. Aki bennem  marad, és  én őbenne,  az bő  termést hoz,  mert
   nélkülem semmit sem tehettek.  Aki nem marad bennem,  azt kivetik, mint  a
   szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elégetik. Ha bennem
   maradtok, és szavaim is bennetek maradnak, akkor bármit akartok, kérjétek,
   és megkapjátok. Azáltal dicsőül  meg Atyám, hogy bő  termést hoztok, és  a
   tanítványaim lesztek.
   Jn 15,1-8

   Elmélkedés:

   Szent  Józsefnek,  a  munkásnak   emléknapján  a  húsvéti  időszak   soros
   köznapjáról vesszük az evangéliumot, amelyben Jézus önmagát szőlőtőhöz,  a
   mennyei Atyát a szőlőskert tulajdonosához, tanítványait és követőit  pedig
   szőlővesszőkhöz hasonlítja. Beszédében így tanít: „Én vagyok a szőlőtő  és
   Atyám a szőlőműves” (Jn 15,9), majd a következőkkel folytatja: „Én  vagyok
   a szőlőtő, ti a szőlővesszők” (Jn 15,5).
   Hogyan értelmezzük  példabeszédét? Az  Egyház, az  újszövetségi nép  Isten
   szőlőskertje, amely közösséghez  minden megkeresztelt  ember tartozik.  Az
   Egyház tagjai úgy kapcsolódnak  Krisztushoz és rajta keresztül  egymáshoz,
   miként  a  szőlővesszők  a  szőlőtőhöz.  Az  egyházi  közösség   tagjaként
   mindannyian arra törekszünk, hogy  megőrizzük a Krisztushoz  kapcsolódást,
   aki nélkül semmit sem tehetünk, s akiből életerőt merítünk. Egyedül általa
   tud  lelki  gyümölcsöket  érlelni  életünk.  Ahogyan  a  szőlő  termésének
   mennyisége és minősége egyaránt  függ a kedvező  időjárástól és az  emberi
   munkától, ugyanígy a Krisztussal való  élő kapcsolatunk is egyrészt  Isten
   kegyelmének köszönhető, másrészt megkívánja a mi emberi  közreműködésünket
   is.
   Ha meghozzuk a döntést, hogy Jézussal  akarunk élni és megtesszük felé  az
   első lépéseket, akkor ő a segítségünkre siet. Kezdetben nem várja  tőlünk,
   hogy azonnal bőséges termést hozzunk, hanem megelégszik azzal a  kevéssel,
   amit a magunk emberi erejéből tudunk neki adni. De szüntelenül  vigyáznunk
   kell arra,  hogy  hozzá kapcsolódjunk  és  belőle merítsünk  erőt,  nehogy
   elszáradjunk   vagy   terméketlenné   váljunk.   Ha   látja   bennünk   az
   életképességet, a lelki erősség csíráját,  akkor ő már tudja, hogyan  kell
   alakítania  életünket,   hogy  bő   termést  hozzunk.   Célunk  az,   hogy
   megmaradjunk  a   Krisztussal  való   élő  és   éltető  egységben,   s   a
   jócselekedetek gyümölcsét teremjük.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, te azt mondtad  tanítványaidnak: Ti vagytok  a világ világossága.  A
   fény világít, szórja sugarát és elűzi a sötétséget. Engedd, Uram, hogy  én
   is fénysugár lehessek! Hadd vigyem az öröm fényét az emberek közé,  hiszen
   én is a te  kegyelmed fényességében élek! Hadd  legyek akaratod szerint  a
   világosság gyermeke!  Világítson az  én életem  is, hogy  a téged  kereső,
   utánad vágyó lelkek általam hozzád találjanak.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130501.mp3