[Evangelium] 2013-03-31

[Evangelium minden nap]

   2013. március 31. – Húsvétvasárnap, Urunk feltámadása

   A hét első  napján, kora  reggel, amikor  még sötét  volt, Mária  Magdolna
   kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól.  Erre
   elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett,  és
   hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova  tették!”
   Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind  a
   ketten, de a másik  tanítvány gyorsabban futott,  mint Péter, és  hamarabb
   ért a sírhoz. Benézett, és látta  az otthagyott gyolcsleplet, de nem  ment
   be. Közben odaért Simon Péter is. Ő  is látta az otthagyott lepleket és  a
   kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez  nem volt együtt a leplekkel,  hanem
   külön feküdt összehajtva egy  helyen. Akkor bement  a másik tanítvány  is,
   aki először ért a  sírhoz. Látta mindezt, és  hitt. Addig ugyanis még  nem
   értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
   Jn 20,1-9

   Elmélkedés:

   Hitünk alapját keressük
   Évekkel ezelőtt történt,  hogy a  templomi Szent  Sírt cserkészek  őrizték
   nagypéntektől húsvét hajnalig. Jobban várták e faladatot a gyerekek,  mint
   a nyári táborozást.  A legizgalmasabb az  volt, amikor Jézus  feltámadását
   jelképezve a  halott  Jézus szobrát  a  segédkezőkkel kivettem  a  sírból.
   Eközben a Jézus  sírját őrző  egykori katonákhoz hasonlóan  az őröknek,  a
   gyerekeknek el  kellett  aludniuk  vagy legalábbis  úgy  kellett  tenniük,
   mintha aludnának. De  ki akar  ilyenkor aludni? Így  történt, hogy  amikor
   kivettük a szobrot a sírból, a  gyerekek fél szemmel leskelődtek, hogy  mi
   is  történik  körülöttük.   A  történetet  azért   elevenítem  fel,   mert
   mindannyian tudni szeretnénk, hogy  miként is történhetett Jézus  Krisztus
   feltámadása. Szeretnénk bepillantani abba  a titokzatos sírba.  Szeretnénk
   bepillantani a halál  és az élet  határterületének titkaiba. Mégpedig  nem
   csupán  gyermeki  kíváncsiság  vezet  minket,   hanem  az  a  vágy,   hogy
   megtaláljuk hitünk, a feltámadásba vetett hit alapját.
   A húsvéti vigília  szertartásához kapcsolódó evangélium  és elmélkedés  az
   asszonyok húsvéti élménye kapcsán talán felkeltette bennünk a vágyat, hogy
   találkozzunk a feltámadt Jézussal. Húsvét napján lélekben az ő  keresésére
   indulunk. Még életében, amikor a  városokat és falvakat járta, az  emberek
   oly  sokszor  keresték,  hogy  meggyógyítsa  a  betegeket  és   hallgassák
   tanítását. Oly sokan keresték életében, és sokan keresték halálát követően
   is, amikor teste eltűnt a sziklasírból. De hiába keresték a sír  őrzésével
   megbízott katonák,  és  hiába  keresték  azok,  akik  megöléséről  döntést
   hoztak. Pedig mit meg nem tettek volna azért, ha keresésük eredménnyel jár
   és megtalálják  a halott  Jézus  testét, s  ezzel megcáfolhatták  volna  a
   feltámadás hirdetőinek szavát! Ők nem találkozhattak a Feltámadottal.
   De mások  is  keresik  Jézust. Mindenekelőtt  az  asszonyok,  valamint  az
   apostolok és a  tanítványok. Ők  is tudni  szeretnék, hová  tűnt a  Mester
   holtteste.  Tanúi  voltak  szenvedésének,  egyesek  egészen  a  Golgotáig,
   keresztre feszítésének helyéig kísérték, láthatták halálát, és ott voltak,
   amikor testét levették a keresztről  és sírba helyezték. Mi  történhetett?
   Erre a kérdésre keresik a választ, amikor Jézust keresik.
   A húsvéti evangélium azzal kezdődik, hogy senki sem találja Jézust. Keresi
   őt Mária Magdolna, majd  amikor hírül viszi az  apostoloknak, hogy üres  a
   sír, azonnal keresésére indul Péter és  János. Ők is csupán egy üres  sírt
   találnak és a sírt lezáró hatalmas követ látják elhengerítve a bejárattól.
   A halotti lepleket kívül mást nem látnak a sírban.
   Nem elég  jeleket  keresni, a  feltámadt  Krisztust kell  keresnem!  Az  ő
   megtalálása, a  vele való  találkozás annak  köszönhető, hogy  ő is  keres
   engem. S ha rám talál, ha találkozok vele, vajon felismerem-e őt? Ehhez  a
   felismeréshez elengedhetetlen a hit. A hit segítségével ismerhetem fel őt.
   Ebben az értelemben a hit érdekes, új látásmód, amelynek elsajátítása  nem
   egyszerű. Mária Magdolna először  csak egy kertészt  lát, de amikor  nevén
   szólítja őt az  Úr, megnyílik szeme,  megszületik hite és  az előtte  álló
   emberben felismeri Jézust. Jézus engem is nevemen szólít, személyesen szól
   hozzám, hogy  felismerhessem őt.  Vagy nézzük  az emmauszi  tanítványokat,
   akik a melléjük szegődő Jézust  idegennek gondolják, s csak a  kenyértörés
   pillanatában hull  le  a  homály szemükről  és  ismerik  fel  útitársukban
   Krisztust. Az  Úr számomra  is megtöri  a kenyeret,  megtöri testét,  hogy
   magamhoz vegyem, s ez a táplálék hitet ébresszen bennem. További példaként
   ott  vannak  az  apostolok,  akik  szintén  a  találkozás,  a   megjelenés
   alkalmával ismerik  fel, hogy  Mesterük mutatkozik  meg számukra  élőként.
   Krisztus velem is találkozni szeretne, engem is keres.
   A felsorolt példák mind azt mutatják,  hogy senki sem a maga erejéből  jut
   el a  hitre. Valaki  egyszer így  fogalmazta meg  Isten-élményét: Azt  nem
   merem mondani, hogy megtaláltam Istent, de azt igen, hogy megtalált  engem
   az Isten. A hit új látásmódját, a felismerés képességét, a  megtapasztalás
   örömét mindenki  Istentől  kapja.  A bizonytalanságot,  a  kételkedést,  a
   félelmet, a csalódottságot egyedül Isten képes eloszlatni. Ő adja nekünk a
   bizonyosságot. Neki köszönhetjük  a kételkedés és  félelem nélküli  hitet.
   Adja meg nekem is a húsvéti hit világosságát!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Feltámadt Urunk!  Te húsvéti  jelenéseid során  megnyitottad az  apostolok
   értelmét, hogy  megértsék  az  Írásokat és  küldetést  adtál  nekik,  hogy
   hirdessék  a   bűnbocsánatot   és   legyenek   a   feltámadás   tanúi.   E
   megvilágosodás, valamint a tanúi küldetés  volt számunkra az a jel,  amely
   bizonyítja, hogy valóban veled, feltámadt Mesterükkel találkoztak.  Nekünk
   is az  a küldetésünk,  hogy a  feltámadásod hirdetői  legyünk a  világban.
   Segíts minket,  hogy higgyük  és hirdessük:  Krisztus legyőzte  a  halált!
   Krisztus él! Krisztus feltámadt! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130331.mp3