[Evangelium] 2013-03-30

[Evangelium minden nap]

   2013. március 30. – Nagyszombat, Húsvét vigíliája

   A hét első napján kora hajnalban  az asszonyok kimentek Jézus sírjához,  s
   magukkal vitték az előkészített illatszereket is. A kő el volt  hengerítve
   a sírtól. Bementek, de az Úr Jézus testét nem találták.
   Még  fel  sem  ocsúdtak  meglepetésükből,  amikor  két  férfi  jelent  meg
   mellettük, ragyogó ruhában. Ijedtükben a földre szegezték tekintetüket. De
   azok így szóltak  hozzájuk: „Miért  keresitek az élőt  a halottak  között?
   Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor  még
   Galileában  járt:  Az   Emberfiának  a  bűnösök   kezébe  kell   kerülnie,
   fölfeszítik, de  harmadnapra  feltámad.”  Erre  eszükbe  jutottak  ezek  a
   szavak.
   A sírtól visszatérve mindezt  hírül adták a  tizenegynek és a  többieknek.
   Mária Magdolna, Johanna  és Jakab anyja,  Mária s néhány  más, velük  lévő
   asszony hozta a hírt az apostoloknak, de azok üres fecsegésnek  tartották,
   és nem hittek  nekik. Péter  azonban menten  a sírhoz  futott. Benézett  a
   sírba, de csak a lepleket látta ott. Igen elcsodálkozott a történteken, és
   hazament.
   Lk 24,1-12

   Elmélkedés:

   Húsvéti jelek
   Nikolausz Kopernikusz, a  híres lengyel csillagász  a következő  feliratot
   vésette sírkövére:  „Nem kérek  Páléhoz hasonló  kegyelmet, sem  azt,  ami
   Péternek adatott.  Csak  a keresztfán  a  jobb latornak  adott  irgalomért
   fohászkodom”. Ehhez hasonló alázattal  imádkozunk a mai estén  mindannyian
   Istenhez: Irgalmazzon nekünk és a feltámadás által adja meg nekünk az örök
   életet! Hirdesse ez az éjszaka az irgalom győzelmét a bűn felett, az  élet
   győzelmét a halál felett!
   A világosság  elmúltával  és  a sötétség  beálltával  kezdődik  a  húsvéti
   vigília szertartása, amely a  tűzszenteléssel, valamint a húsvéti  gyertya
   meggyújtásával és annak templomba hozatalával kezdődik. Ezután  következik
   a  húsvéti  örömének,  amely  összefoglalja  a  megváltás  történetét.  Az
   igeliturgia során felidézzük azokat az ószövetségi eseményeket, amelyekkel
   az  üdvtörténet  során  Isten   előkészítette  a  Megváltó  érkezését.   A
   keresztség   szentségének   kiszolgáltatása,   illetve   ahol    nincsenek
   keresztelendők a keresztségi  fogadalom megújítása után  a szokásos  módon
   folytatódik  a  szentmisében   az  eucharisztia   liturgiája,  amelyet   a
   feltámadási körmenet követ. (Ez  utóbbit vasárnap hajnalban vagy  délelőtt
   is szokták tartani.)
   A szertartás elemei a feltámadásba vetett hitet kívánják felébreszteni  és
   erősíteni. Hogyan született meg egykor  a húsvéti hit Jézus  apostolaiban,
   tanítványaiban és  az  asszonyokban?  Hogyan  születik  meg  a  feltámadás
   húsvéti hite bennünk,  bennem? A  mai evangélium az  első húsvéti  élményt
   írja le.  Vasárnap  hajnalban  asszonyok mennek  Jézus  sírjához,  hogy  a
   pénteken   elmaradt   balzsamozást   elvégezzék.   Az   ehhez    szükséges
   illatszereket viszik magukkal.  A sziklasírt,  amelyben elhelyezték  Jézus
   testét, most üresen  találják, az  Úr teste nincs  a sírbarlangban.  Isten
   küldötteitől, angyaloktól  tudják meg  a test  eltűnésének okát:  Krisztus
   feltámadt,   ahogyan   erről   még   életében   beszélt.   Az    asszonyok
   visszaemlékeznek Jézus szavaira,  de az evangélista  nem mondja azt,  hogy
   ebben a  pillanatban  már eljutottak  az  Úr feltámadásába  vetett  hitre.
   Mindenesetre elindulnak az apostolokhoz, és elmondják nekik, amit a sírnál
   találtak, és amit az Isten küldöttei mondtak nekik. Még ekkor sem állítják
   azt, hogy ők  már hisznek abban,  hogy az Úr  feltámadt. Az apostolok  nem
   hisznek nekik, asszonyi fecsegésnek tartják mindezt, Péter mégis a  sírhoz
   siet, de ott ő sem tud meg többet a történtekről, legfeljebb annyit,  hogy
   az asszonyok igazat beszéltek.
   Ez a húsvéti  beszámoló azt tanúsítja,  hogy külső jelek  alapján még  nem
   születik meg a hit sem az asszonyokban, sem az apostolokban. Vannak jelek.
   Ott van  az  üres  sír,  ami megmagyarázhatatlan.  A  sírban  láthatók  az
   otthagyott leplek. Ott  vannak a fehér  ruhába öltözött isteni  küldöttek,
   elhangzik részükről egy üzenet  a feltámadásról, de ezt  még nem érti  meg
   senki. Mindezen  külső jelek  még nem  elegendőek a  hit  megszületéséhez.
   Csupán  értetlenséget,  csodálkozást,  félelmet  keltenek  és   kérdéseket
   támasztanak. A hit  csak valamivel  később, a  feltámadt Krisztussal  való
   találkozáskor születik  meg.  Így van  ez  az asszonyok  és  az  apostolok
   esetében.  E  találkozásokról  szólnak   a  húsvéti  időszak   evangéliumi
   történetei.
   Most elégedjünk meg azzal, hogy elgondolkozunk azon, hogy valami mégiscsak
   történhetett,  ami   változást  eredményezett   az  apostolokban.   Valami
   történhetett,  ami  eloszlatta   félelmüket  és  Krisztus   feltámadásának
   hirdetőivé tette őket,  s ezért az  igazságért még az  életüket is  készek
   voltak  feláldozni.   Értelmemmel   és  szívemmel   egyaránt   keresem   a
   magyarázatot a  történtekre.  Látom a  jeleket,  olvasom az  üzenetet,  az
   örömhírt,  és  várom  a  találkozást  a  Feltámadottal,  hogy  bennem   is
   megszülessen a hit.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! Feltámadásod erősíti  hitünket, hogy van örök  élet
   és létezik a  mennyország. Feltámadásod  erősíti bennünk  a reményt,  hogy
   eljuthatunk a mennyországba és a feltámadásra. A mennyei Atya nem csak új,
   feltámadt testet ad  nekünk, hanem  megajándékoz a  boldogsággal. Az  örök
   boldogság pedig azt  jelenti, hogy  Isten közelében élünk  és örökké  vele
   lehetünk. Feltámadásod  számunkra és  minden  ember számára  megnyitja  az
   üdvösség kapuját. Élj bennünk! Támadj  fel bennünk és új életre  támadjunk
   benned!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130330.mp3