[Evangelium] 2013-03-27

[Evangelium minden nap]

   2013. március 27. – Nagyszerda

   A betániai vacsora után a tizenkettő közül az egyik, akit karióti Júdásnak
   hívtak, elment a  főpapokhoz és  megkérdezte tőlük: „Mit  adtok nekem,  ha
   kezetekbe juttatom  Jézust?”  Azok  harminc ezüstöt  ígértek  neki.  Ettől
   kezdve csak a kedvező  alkalmat kereste, hogy  kiszolgáltassa őt nekik.  A
   kovásztalan kenyér ünnepének első napján  a tanítványok ezzel a  kérdéssel
   fordultak Jézushoz: „Hol  készítsük el  neked a húsvéti  vacsorát?” Ő  így
   felelt: „Menjetek be a városba, egy bizonyos emberhez, és mondjátok  neki:
   A Mester üzeni: Közel  van az én időm;  tanítványaimmal nálad költöm el  a
   húsvéti vacsorát.” A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus meghagyta  nekik,
   és elkészítették a húsvéti vacsorát. Amikor beesteledett, Jézus a tizenkét
   tanítvánnyal asztalhoz  telepedett. Miközben  ettek, így  szólt  hozzájuk:
   „Bizony mondom  nektek, közületek  egyvalaki  elárul engem!”  Erre  nagyon
   elszomorodtak, és sorra kérdezték őt: „Csak nem én vagyok az, Uram?” Ő így
   válaszolt: „Aki  velem  egyszerre nyúl  a  tálba,  az árul  el  engem.  Az
   Emberfia ugyan elmegy, amint megírták róla, de jaj annak, aki az Emberfiát
   elárulja! Jobb lett volna  annak az embernek, ha  meg sem születik!”  Erre
   Júdás, az áruló  is megkérdezte: „Csak  nem én vagyok  az, Mester?” Ő  így
   felelt: „Te magad mondtad!”
   Mt 26,14-25

   Elmélkedés:

   Miközben Jézus már arra gondol,  hogy a szenvedése előtti utolsó  vacsorán
   szeretetének nagy jelét mutatja majd tanítványainak, egyikük, Júdás már az
   alkalmat keresi,  hogy  elárulja  Mesterét.  Ez  a  szándék  és  persze  a
   kapzsiság vezeti  őt a  főpapokhoz. Az  alku hamar  megszületik. A  vérdíj
   harminc ezüstpénz.  Mária  a háromszáz  dénárba  kerülő drága  olajat  sem
   sajnálta az Úrtól,  Júdás megelégszik  ezzel a harminc  ezüst dénárral  az
   árulásért.
   Az árulás ténye nem csak Jézus  számára volt megrázó, hanem számunkra  is.
   Miért árulta el Júdás Jézust? – tesszük fel a kérdést. A  szentírástudósok
   szerint több oka  is lehetett ennek.  Az egyik magyarázat  az lehet,  hogy
   Júdásnak más elképzelése volt a Messiás által létrehozott országról  mint,
   amit  Jézus  akart,  s  csalódottság  motiválta.  Más  vélemények  szerint
   egyszerűen csak a kapzsiság, a pénzsóvárság vezette Júdást. Az árulás okát
   pontosan nem tudjuk, a gonoszság titka marad.
   Mindenesetre a jelenettel világosan kiderül, hogy ki kivel van. A történet
   szereplőit,  szándékaikat  és   feladatukat  ismerjük.  Az   előkészületek
   megtörténtek, hamarosan  kezdődik a  drámai  történet. A  történet,  amely
   sokak számára csupán  egy ember  tragédiájának tűnik,  de amely  valójában
   Isten  terve  szerint   zajlik.  Elkezdődik   a  történet,   amely  a   mi
   megváltásunkról és üdvösségünkről szól, s amelynek főszereplője Jézus,  az
   Isten Fia.
   Elkezdődik Jézus  szenvedésének története,  amelynek nem  szemlélője  vagy
   kíváncsi nézője vagyok, hanem én is  szerepet kapok. Helyem van az  utolsó
   vacsora termében. Ott vagyok  a keresztúton a kísérők  között és oda  kell
   állnom a  kereszt alá.  Ha  együtt vagyok  Jézussal a  szenvedés  óráiban,
   megértem majd,  hogy miről  tanúskodik, mit  üzen, mit  hirdet az  ő  üres
   sírja.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Jóságos Istenem,  hálás szível  köszönöm neked  mindazt, amivel  mindennap
   elhalmozol Jóságodból, köszönök mindent azok  helyett és nevében is,  akik
   ezt nem teszik meg.  Édes Jézusom, határtalan  Jóság! Milyen sokat  tettél
   azért, hogy az emberek  viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis,  hogy
   sokan nem szeretnek Téged? Szent kegyelmeddel elhatározom, hogy  amennyire
   csak képes vagyok, szeretlek Téged mindenekfelett!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130327.mp3