[Evangelium] 2013-03-24

[Evangelium minden nap]

   2013. március 24. – Virágvasárnap

   Abban az időben: Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé. Amikor Betfage  és
   Betánia közelében ahhoz  a hegyhez ért,  amelyet Olajfák hegyének  hívnak,
   előreküldte két  tanítványát.  Ezt  mondta nekik:  „Menjetek  a  szemközti
   faluba. Amint beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen  ember
   nem ült  még soha.  Oldjátok el,  és vezessétek  ide! Ha  valaki  kérdezné
   tőletek, hogy  miért oldjátok  el, mondjátok  azt, hogy  az Úrnak  van  rá
   szüksége.”
   A küldöttek elmentek, és úgy  találtak mindent, ahogy ő megmondta.  Amikor
   eloldották a szamarat, a szamár gazdái megkérdezték tőlük: „Miért oldjátok
   el a szamarat?” Azt  felelték: „Szüksége van rá  az Úrnak”, és  elvezették
   Jézushoz.
   Ott köntöseiket  rávetették a  szamárcsikóra,  és felültették  rá  Jézust.
   Amint haladt, ruháikat  az útra  terítették előtte.  Amikor közeledett  az
   Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész örvendező tömege hangosan
   áldani kezdte Istent a sok csodáért, amelyet láttak: „Áldott a király, aki
   jön az Úr  nevében! Békesség  a mennyben,  és dicsőség  a magasságban!”  A
   tömegből  néhány   farizeus   azt   mondta   neki:   „Mester,   intsd   le
   tanítványaidat!” Jézus azt felelte: „Mondom nektek: ha ezek  elhallgatnak,
   a kövek fognak megszólalni!”
   Lk 19,28-40

   Elmélkedés:

   Önként vállalta
   A gyerekekkel  a keresztúti  szertartásra, imádságra  készültünk az  egyik
   nagyböjti pénteken.  Az életkoruknak  megfelelő szövegeket  előkészítettem
   kis lapokra és kértem őket, hogy mindenki válasszon magának egyet.  Máskor
   néha előfordult  kisebb  vita köztük,  hogy  ki olvassa  a  hosszabb  vagy
   rövidebb szövegeket, ez alkalommal nem  történt ilyesmi. Mindenki a  saját
   lelkivilágának megfelelő állomást választotta.  Örültem ennek az  önkéntes
   és   szabad   választásnak   a   gyerekek   részéről,   mert   magához   a
   kereszthordozáshoz is az  önkéntes és szabad  vállalás illik, miként  erre
   Krisztus Urunk  példát adott  keresztútján. Önként,  szabadon,  mindenféle
   kényszertől mentesen vállalta a kereszthordozást. Értünk, megváltásunkért,
   üdvösségünkért.
   A  virágvasárnapi  szentmisében  az  evangélium  helyén  a  passió,  Jézus
   szenvedéstörténete hangzik el  énekelt vagy felolvasott  formában. Idén  a
   Szent Lukács evangélista szerinti változatot vesszük (vö. Lk 22,11-23,56).
   Az alábbi elmélkedés Jézus jeruzsálemi bevonulásának eseményéhez  kötődik,
   amelyre a mai napon emlékezünk. Az evangéliumi részletet (vö. Lk 19,28-40)
   a szentmisét megelőző körmenet során olvassuk.
   Az  ünnepre  Jeruzsálembe  érkező  Jézust   ujjongva  fogadja  a  nép,   a
   messiás-királynak kijáró tisztelettel köszöntik őt. A köszöntés hátterében
   az a remény húzódik meg a nép részéről, hogy Jézus hamarosan kinyilvánítja
   majd mindenki előtt, hogy ő  a Messiás. Elképzelésükben azonban inkább  az
   él, hogy földi, királyi  hatalmat szerez magának.  Ruháikat a föld  porába
   terítik sokan a szamárháton érkező Jézus előtt és királyként dicsőítik.  A
   vallási vezetők  rossz szemmel  nézik mindezt,  s arra  kérik Jézus,  hogy
   hallgattassa el  tanítványait és  az  őt éljenzőket,  de ő  nem  teljesíti
   kérésüket.
   Jeruzsálemi bevonulásával elkezdődik  Jézus életének  utolsó szakasza.  Az
   események váratlanul felgyorsulnak. Nagycsütörtökön az apostolokkal együtt
   lélekben leülünk az utolsó  vacsora termében, majd  elkísérjük az Urat  az
   Olajfák hegyére, ahol  Júdás vezetésével  a katonák  elfogják. A  főtanács
   kihallgatja, majd Pilátusból kikényszerítik  a halálos ítélet  kimondását.
   Elkísérjük Jézust  a Golgotára  és döbbenten  szemléljük, hogy  az  emberi
   gonoszság megöli a szent Istent. Harmadnapra váratlan fordulat történik, a
   keresztre feszített  Krisztus  élőként  mutatkozik  övéinek,  feltámadt  a
   halálból.
   Nincs hatékonyabb eszköze a szívbéli megtérésnek és a hitre jutásnak, mint
   a Krisztus szenvedéséről és haláláról  való elmélkedés. Nézhetjük akár  az
   Egyház nagy szentjeit és tanúságtevőit, akár a környezetünkben élő valóban
   vallásos embereket, mind-mind Krisztus szenvedésének megértése, a Megváltó
   halálának szemlélése és a feltámadás titka vezette el őket a hitre.
   Nagypénteken  szeretnénk  odaállni  Krisztus  keresztje  alá  és  a  római
   századossal együtt kimondani: „Ez az ember valóban az Isten Fia volt”  (Mk
   15,39). Húsvétvasárnap pedig  szeretnénk az  apostolokkal együtt  szaladni
   Jézus  üres  sírjához  és  szeretnénk  találkozni  a  Feltámadottal,  hogy
   megszülessen bennünk a hit.
   Emberként  végtelenül  gyengének  érezzük  magunkat  a  halállal  szemben.
   Érthetetlen,  legyőzhetetlen  erőnek  tűnik  számunkra,  amellyel  szemben
   tehetetlenek vagyunk. Jézus is megtapasztalhatta ezt. Emberként viselte el
   a halált. Nem akadályozta meg  isteni erejével az emberi gonoszságot.  Nem
   menekült el a  szenvedés elől  és nem akarta  elkerülni a  halált sem.  Mi
   indította  őt  erre?  Az  irántunk  való  szeretet.  A  szenvedést  és   a
   megaláztatást  vállaló   szeretet.  Az   emberek  üdvösségért   munkálkodó
   szeretet. E szeretet megtapasztalása nélkül nincs hit. Jézus  szeretetének
   megérzése nélkül nem juthatok el a hitre.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Jézus  Krisztus! Földi  életed során  mindig tudtad,  merre  visznek
   lépteid, s hová vezet az út, amelyen elindultál. Szavaiddal, tanításoddal,
   igazságoddal utat találtál az emberi szívekhez, s megmutattad az Istenhez,
   az Atyához vezető utat. Bátran indultál utolsó utadon, a keresztúton. A te
   életutad végső soron mindig felfelé  vitt, Atyád felé, aki örökre  magához
   ölelt a Golgota magaslatán álló  kereszten. Jézusom, te követésedre  hívsz
   engem és minden  embert. Társad  szeretnék lenni utadon,  amely a  halálon
   keresztül az örök életre vezet! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130324.mp3