[Evangelium] 2013-03-23

[Evangelium minden nap]

   2013. március 23. – Szombat

   Lázár feltámasztása után a  Mártához és Máriához  jött zsidók közül  sokan
   hittek Jézusban, mert látták, amit cselekedett. Némelyek azonban  elmentek
   a farizeusokhoz, és jelentették, hogy mit tett Jézus. Erre a főpapok és  a
   farizeusok összehívták a főtanácsot, és  így tanakodtak: „Mit tegyünk?  Ez
   az ember sok csodát művel. Ha engedjük, hogy folytassa, mindnyájan hisznek
   majd benne.  Aztán  jönnek a  rómaiak,  és elpusztítják  szentélyünket  és
   népünket.” Közülük az egyik,  Kaifás, aki abban az  évben főpap volt,  ezt
   mondta nekik: „Ti nem  tudtok semmit. Gondoljátok csak  meg: jobb, ha  egy
   ember hal meg a népért, minthogy az egész nemzet elpusztuljon!” Ezt  pedig
   nem  magától  mondta,  hanem  mint  annak  az  évnek  főpapja  prófétaként
   megjövendölte, hogy Jézus a népért hal  meg; sőt, nemcsak a népért,  hanem
   hogy egybegyűjtse Isten  szétszóródott gyermekeit. Attól  a naptól  kezdve
   megegyeztek abban,  hogy megölik  őt. Ezért  Jézus nem  mutatkozott  többé
   nyilvánosan a  zsidók  előtt,  hanem  visszavonult  a  pusztaság  melletti
   vidékre, egy  Efraim nevű  helységbe, és  ott tartózkodott  tanítványaival
   együtt. Közeledett  a zsidók  húsvétja. A  vidékről már  az ünnepek  előtt
   sokan felzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy megszentelődjenek. Ezek keresték
   Jézust, és még a templomban is beszélgettek róla: „Mit gondoltok,  eljön-e
   az ünnepre?”  A  főpapok és  a  farizeusok  ugyanis ekkor  már  kiadták  a
   rendeletet, hogy aki  tud valamit Jézus  tartózkodási helyéről,  jelentse,
   hogy elfoghassák őt.
   Jn 11,45-57

   Elmélkedés:

   János evangélista szerint Jézus megölésének közvetlen kiváltó oka az volt,
   hogy Lázár feltámasztása  miatt sokan hittek  benne. Ezt megelőzően  Jézus
   kijelentéseket tett  arról, hogy  ő  az Isten  Fia, amelyet  sokan  hittel
   fogadtak. Ez vezetett ahhoz, hogy a zsidó főtanács ülést tartson. Erről  a
   tanácskozásról  számol  be  részletesen  a  mai  evangélium.   Döntésükkel
   valójában megelőlegezik a halálos ítéletet. Ha sikerül elfogniuk és  maguk
   elé állítaniuk a nép előtt nagy tekintélynek örvendő Jézust, akiben  egyre
   többen hisznek,  akkor ennek  a  vizsgálatnak egyetlen  kimenetele  lehet:
   Jézusnak meg kell halnia.
   Az evangélista  úgy  írja le  a  halálos ítélet  kimondását,  hogy  közben
   tanítást ad Jézus halálának értelméről. Ezek szerint ő az egész népért  és
   az egész emberiségért hal meg. A hitet elutasítók döntésükkel Jézus  földi
   életének utolsó szakaszát nyitják meg, s ettől kezdve már csak az alkalmat
   várják,  hogy  elfoghassák,  elítélhessék  és  megölhessék.  Ide  vezet  a
   hitetlenség útja. Az ügyet  politikai síkra terelik  azzal, hogy Jézust  a
   nép lázítójaként kezelik, aki elutasítja  a római fennhatóságot. Inkább  ő
   haljon meg egyedül, minthogy lázadás törjön ki, s a rómaiak az egész zsidó
   népet elpusztítsák egy ilyen lázadás leverésével.
   Az ítéletet  követően  megindul  Jézus keresése.  A  húsvét  előtti  napok
   mozgalmasságát ez a keresés adja. A főtanács azért keresteti, mert halálát
   akarják, a másik oldalról a nép azért keresi, mert hisz benne és hallgatni
   szeretné tanítását. Én miért keresem Jézust? Keresem-e őt?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Eljöttem Hozzád,  Jézus, hogy  érintésedet fogadjam,  mielőtt megkezdem  a
   napot. Pihentesd  meg  tekinteted  tekintetemben,  segíts,  hogy  munkámat
   barátságod biztonságának tudatában  végezhessem. Töltsd be  gondolataimat,
   hogy kitartsak  a  lárma  sivatagában is,  engedd,  hogy  áldott  sugaraid
   beragyogják elmém  rejtett  zugait, és  adj  nekem erőt  azokért,  akiknek
   szükségük van rám. Boldog Kalkuttai Teréz

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130323.mp3
    

   ________________________________

   Aktuális: