[Evangelium] 2013-03-21

[Evangelium minden nap]

   2013. március 21. – Csütörtök

   Egy alkalommal  Jézus így  beszélt a  zsidókhoz: „Bizony,  bizony,  mondom
   nektek: Aki  tanításomat megtartja,  nem  hal meg  örökre.” A  zsidók  azt
   felelték: „Most  már  tudjuk,  hogy  valóban  ördögtől  megszállott  vagy.
   Ábrahám meghalt,  és a  próféták is  meghaltak. Te  meg azt  mondod:  „Aki
   tanításomat megtartja, nem  hal meg  örökre”. Nagyobb  vagy talán  Ábrahám
   atyánknál, aki meghalt?  A próféták  is meghaltak.  Mivé teszed  magadat?”
   Jézus így válaszolt: „Ha önmagamat dicsőíteném, az semmit nem érne. Az  én
   Atyám az,  aki megdicsőít  engem.  Ti Isteneteknek  mondjátok őt,  de  nem
   ismeritek. Én ismerem őt, és ha  azt mondanám, hogy nem ismerem,  hozzátok
   hasonló, hazug lennék. De  én ismerem az Atyát,  és megteszem, amit  mond.
   Ősatyátok, Ábrahám ujjongott, hogy megláthatja eljövetelem napját.  Látta,
   és örvendezett.”  A zsidók  erre  felháborodtak: „Még  ötvenesztendős  sem
   vagy, és láttad Ábrahámot?” Jézus  így válaszolt: „Bizony, bizony,  mondom
   nektek: Mielőtt  Ábrahám lett  volna, én  vagyok.” A  zsidók erre  köveket
   ragadtak, hogy  megkövezzék.  Jézus azonban  eltűnt  előlük, és  kiment  a
   templomból.
   Jn 8,51-59

   Elmélkedés:

   Az előző  napon  arról olvastunk  az  evangéliumban, hogy  Jézus  tanítása
   igazság, amelynek megismerése szabaddá tesz bennünket, azaz képessé válunk
   arra, hogy  szabadon,  a  bűn  kényszere  nélkül  Istent  válasszuk,  neki
   engedelmeskedjünk.
   Ezt folytatja a  mai rész  azzal, hogy  Krisztus tanítása  az örök  életet
   jelenti azok számára, akik hisznek benne. Jézus tanítása túlmutat a  földi
   életen,  átlépi  az  evilági  élet   végső  határpontját,  a  halált,   és
   felszabadít bennünket az  örök életre.  Ez a feltámadás.  Miként az  igazi
   szabadságot  egyedül  Krisztus  személyében  és  általa  ismerhetjük  meg,
   ugyanúgy  a  feltámadásunk  is  csak  Krisztusban  lehetséges.  Amilyen  a
   halálunk, olyan lesz utána az örök  életünk. Ha Krisztussal élünk ebben  a
   világban és Krisztussal halunk meg, akkor vele együtt támadunk fel az örök
   életre.
   Bár Jézus érzékeli  az ellenszenv fokozódását,  mégsem hallgat, hanem  még
   részletesebben beszél az Atyával való  kapcsolatáról. Azt reméli, hogy  ez
   talán hitre ébreszti az embereket. Ábrahám példáját és az ő hitét  említi,
   akit jól ismerhettek hallgatói. Ábrahám idős kora miatt emberileg már  nem
   remélhette,  hogy  gyermeke  szülessen,   mégis  hitt  az  isteni   ígéret
   beteljesedésében.  Ezért  Ábrahámot  a  hit  atyjaként  emlegetjük.  Ámbár
   sokszor hihetetlennek tűnik,  amit Jézus tanít,  mégis azt szeretné,  hogy
   higgyenek benne, ahogyan Ábrahám is hitt Istenben.
   Ha megtartom Krisztus  tanítását, azaz hittel  elfogadom azt, elnyerem  az
   örök életet. A nagyböjt, amelynek végéhez közeledünk, a hit útját  jelenti
   számomra.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Mindenható  Úristen,   aki  gondviselésed   eszközeiül  gyarló   embereket
   választván,  ily   módon  is   kitünteted   isteni  hatalmadat   a   világ
   kormányzásában, áraszd ránk kegyelmedet, hogy ki imádva elismerem benned a
   legfőbb hatalmasságot és  minden hatalom kútfejét:  annak általad  rendelt
   egyházi és világi képviselőit  köteles engedelmességgel tiszteljem, s  így
   isteni törvényednek készséggel hódolva, teljesítsem szent akaratodat.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130321.mp3