[Evangelium] 2013-03-20

[Evangelium minden nap]

   2013. március 20. – Szerda

   Egy alkalommal Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult, és ezt mondta  nekik:
   „Ha  megmaradtok   tanításomban,   akkor  lesztek   igazán   tanítványaim:
   megismeritek az igazságot, és az  igazság majd szabaddá tesz  benneteket.”
   Ők erre tiltakoztak:  „Ábrahám leszármazottjai vagyunk,  és soha  senkinek
   sem szolgáltunk. Hogy mondhatod tehát azt, hogy: Szabadok lesztek?”
   Jézus így  felelt:  „Bizony,  bizony,  mondom  nektek:  mindaz,  aki  bűnt
   cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga nem marad mindig ura házában, de a
   fiú ott marad  mindvégig. Ha  viszont (Isten) Fia  szabaddá tesz  titeket,
   akkor valóban szabadok lesztek. Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok,  mégis
   az életemre  törtök, mert  tanításom  nem fog  rajtatok. Én  azt  hirdetem
   nektek, amit  Atyámnál  láttam;  ti  ellenben  azt  teszitek,  amit  a  ti
   atyátoktól hallottatok.” Erre közbevágtak a zsidók: „A mi atyánk Ábrahám!”
   Jézus így folytatta: „Ha Ábrahám gyermekei vagytok, tegyétek is azt,  amit
   Ábrahám tett! De  ti az életemre  törtök, bár azt  az igazságot  hirdetem,
   amit Istentől hallottam.  Ábrahám ilyet  nem tett. Ti  azt teszitek,  amit
   atyáitok  tettek!”  Ők   azonban  tovább  erősködtek:   „Mi  nem   vagyunk
   törvénytelen gyermekek,  csak egy  atyánk van:  az Isten.”  Jézus  azonban
   megállapította: „Ha  Isten  volna  atyátok,  szeretnétek  engem,  mert  én
   Istentől vagyok, és  tőle jöttem.  Nem a  magam nevében  jöttem, hanem  az
   Isten küldött engem.”
   Jn 8,31-42

   Elmélkedés:

   Jézus mindent az Atya megbízásából tesz, s akkor is neki  engedelmeskedik,
   amikor a  kereszten  feláldozza  életét. Mindenki,  aki  körülötte  áll  –
   farizeusok is és  a nép  is –  ugyanazt hallják.  A hallgatóság  reakciója
   mégis kétféle.  Az egyik  csoportról azt  írja az  evangélista, hogy  „nem
   értették meg szavait,” a másik oldalon viszont azok vannak, akik „e szavak
   után hittek Jézusban.” Az írástudók és a farizeusok nem arra  törekszenek,
   hogy megértsék  az  Isten  akaratát,  hanem  a  maguk  szándékait  akarják
   ráerőltetni Istenre.  Helytelenül  értelmezett  emberi  szabadság  az,  ha
   valaki Istentől akarja  függetleníteni magát.  Aki állandóan  csak a  maga
   érdekeinek megvalósítására törekszik, sosem  fogja megérteni és  elfogadni
   Isten akaratát.
   A mai evangéliumban  a szabadság  lényegét tárja fel  nekünk Jézus.  Arról
   beszél, hogy aki hűséges marad tanításához, az „megismeri az igazságot, és
   ez az igazság szabaddá teszi” (Jn 8,32). Az ő szava ugyanis igazság,  sőt,
   Jézus személye az Igazság. Egyedül Jézus  és az ő igazsága képes  szabaddá
   tenni bennünket. Ezt erősíti meg Szent Pál apostol, amikor a  következőket
   írja a galatákhoz  szóló levelében: „A  szabadságot Krisztus szerezte  meg
   nekünk” (Gal 5,1). A szabadság  tehát nem Krisztustól való  függetlenséget
   és elszakadást  jelent,  hanem  annak elfogadását,  hogy  ő  szabadít  meg
   bennünket bűneinktől és ő vált meg bennünket.
   Krisztus megváltó halálának és az ő kegyelmének köszönhetően képes  vagyok
   szabad döntést hozni Isten mellett. Ha a szabadságot szeretném választani,
   Krisztust kell választanom.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Köszönöm Teremtőm, hogy embernek születhettem erre a világra, amely  telve
   van csodával. Köszönök minden új napot, minden új lehetőséget, köszönöm  a
   munkakedvet és  hogy mozogni  tudok,  hogy találkozhatom  más  emberekkel.
   Köszönöm az egyedüllétet  és a  pihenést, a  virradatot és  az alkonyt,  a
   nyílt horizontot.  Itt állok,  kezeim telve  vannak ajándékaiddal,  segíts
   nekem, hadd osszam meg önmagamat másokkal.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130320.mp3