[Evangelium] 2013-03-09

[Evangelium minden nap]

   2013. március 9. – Szombat

   Abban az  időben az  elbizakodottaknak,  akik magukat  igaznak  tartották,
   másokat pedig megvetettek,  Jézus ezt a  példabeszédet mondta: „Két  ember
   fölment a templomba imádkozni,  az egyik farizeus volt,  a másik vámos.  A
   farizeus megállt, és  így imádkozott magában:  Istenem, hálát adok  neked,
   hogy  nem  vagyok  olyan,  mint   a  többi  ember,  rabló,   igazságtalan,
   házasságtörő, mint ez a vámos  is. Kétszer böjtölök hetenként, és  tizedet
   adok mindenből, amim van. A vámos pedig távolabb állt meg, és a szemét sem
   merte az  égre emelni,  hanem  a mellét  verve  így szólt:  Istenem,  légy
   irgalmas nekem, bűnösnek! Mondom nektek,  hogy ez megigazultan ment  haza,
   amaz viszont nem. Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák,  aki
   pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.”
   Lk 18,9-14

   Elmélkedés:

   Két személyt és az  ő emberi magatartásukat állítja  szembe Jézus abban  a
   példabeszédben, amelyet ma  olvasunk az evangéliumban.  Abban az időben  a
   farizeusok a vallási  élet példaképei  voltak, s ezt  nem csupán  magukról
   állították, hanem az emberek is úgy tekintettek rájuk, mint akik a  mózesi
   törvények pontos megtartására  törekszenek. Velük  ellenkezőleg a  vámosok
   mindenki által bűnösnek tekintett  személyek voltak, akik munkájukkal  egy
   idegen,  elnyomó  hatalmat  szolgáltak  ki,  valamint  a  maguk   hasznára
   dolgozva, több vámot szedve becsapták az embereket.
   Egy farizeus  és egy  vámos megy  a templomba,  hogy ott  imádkozzanak.  A
   farizeus imája valójában öndicséret, vallásos cselekedeteinek felsorolása.
   A vámos bűnei megbánásával, szerényen  áll Isten elé, alig mer  közeledni.
   Jézus az ő magatartását tartja követendőnek, és nem a farizeusét,  ahogyan
   ezt hallgatósága várta  volna. A vámos  ugyanis bűnei beismerésével  kezdi
   imáját,  a  farizeus   viszont  nem  is   gondol  ilyenre,  mert   önmagát
   tökéletesnek tartja.
   A farizeusi lelkületet könnyen  felismerjük másokban, de annál  nehezebben
   önmagunkban. Lehet,  hogy volna  mire büszkének  lennem a  vallásgyakorlat
   terén,  de  nem   érdemes  büszkélkednem,  mert   majd  Isten  ítéli   meg
   cselekedeteimet. Az önteltség és  az elbizakodottság helyett  bűnbánattal,
   alázattal érdemes  Isten  elé állnom.  Van  miért bocsánatot  kérnem,  nem
   mondhatom, hogy  bűntelen  vagyok. A  rendszeresen  elvégzett  szentgyónás
   hatásos eszköznek bizonyul a farizeusi lelkület kialakulása ellen.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus, te mindig meghallgatsz minket, bár emberi  szavaink
   nélkül is tudod, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Hittel  és
   bizalommal fordulunk hozzád, és kérünk,  hogy adj meg nekünk mindent,  ami
   üdvösségünkre szolgál! Köszönettel és hálával tartozunk neked azért,  mert
   gondunkat viseled és segítesz minket, hogy eljussunk az üdvösségre.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130309.mp3