[Evangelium] 2013-06-24

[Evangelium minden nap]

   2013. június 24. – Hétfő, Keresztelő Szent János születése

   Amikor  elérkezett   Erzsébet   szülésének  ideje,   fiúgyermeket   szült.
   Szomszédai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr,
   és  együtt  örült   vele  mindenki.   A  nyolcadik   napon  jöttek,   hogy
   körülmetéljék a  gyermeket. Atyja  nevéről Zakariásnak  akarták hívni.  De
   anyja ellenezte: „Nem,  János legyen a  neve.” Azok megjegyezték:  „Hiszen
   senki  sincs  a  rokonságodban,  akit  így  hívnának!”  Érdeklődtek   erre
   atyjától, hogyan  akarja őt  nevezni. Atyja  írótáblát kért,  és ezeket  a
   szavakat írta rá: „János a neve.” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki  pedig
   megnyílt az ajka, és megoldódott a nyelve: szólni kezdett, és  magasztalta
   Istent. Akkor félelem szállta meg  az összes szomszédokat, és Júdában  meg
   az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla,
   elgondolkodva mondta: „Mi lesz  ebből a gyermekből?  Hiszen nyilván az  Úr
   van vele.” A gyermek pedig  növekedett, lélekben erősödött és mindaddig  a
   pusztában élt, amíg Izrael előtt nyilvánosan fel nem lépett.
   Lk 1,57-66. 80

   Elmélkedés:

   Az Egyház által  szentté vagy boldoggá  avatott személyek ünnepe,  illetve
   emléknapja a haláluk,  azaz mennyei születésük  napjához kötődik. Ez  alól
   kivétel  Jézus  édesanyja,  Szűz  Mária,  akinek  több  ünnepe  is  van  a
   liturgikus esztendő folyamán,  valamint Szent József  és Keresztelő  Szent
   János is.  Szent János  halálára augusztus  végén emlékezünk,  ma pedig  a
   születését ünnepeljük,  ami  már önmagában  is  személyének  jelentőségére
   utal. Jézus  egy  alkalommal  érdekes kijelentést  tesz  róla:  „asszonyok
   szülöttei között nem született nagyobb nála” (Mt 11,11).
   Keresztelő János születésének  különleges körülményeit tárja  elénk a  mai
   ünnep evangéliuma. Templomi szolgálata  során megjelent Zakariásnak az  Úr
   angyala, és hírül  hozta neki, hogy  gyermeke fog születni.  Ő nem hitt  a
   küldött szavának, mivel ő és felesége, Erzsébet már idősek voltak és éppen
   életkoruk miatt már  nem számíthattak arra,  hogy gyermekük fog  születni.
   Zakariás kételkedésének az  lett a  következménye, hogy  megnémult és  nem
   tudott beszélni egészen addig a napig, amíg az ígéret be nem  teljesedett,
   azaz gyermeke meg  nem született.  János születésekor nyílik  meg újra  az
   ajka a jelenlévő rokonok nagy csodálkozására.
   János életével kapcsolatban a Megváltó közelgő jövetelének hirdetésétől  a
   bűnbánat keresztségét végző  tevékenységéig és  Krisztusra mutatásáig  sok
   mindenre  odafigyelhetnénk,  de  idén,  a  Hit  évében  szenteljük  inkább
   figyelmünket apja,  Zakariás magatartására.  Nem hisz,  ezért megnémul.  A
   hitetlenségnek tehát  van  következménye.  Számunkra is  van,  ha  nem  is
   látványos ennyire.  A hit,  a hitre  jutás pedig  megnyitja szánkat,  hogy
   Istent magasztaljuk és megvalljuk hitünket.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Szeretlek Jézusom imádásra méltó Arca!  Imádlak és szeretlek Téged  lelkem
   minden erejével. Alázattal kérlek, hogy Isten képét állítsd helyre bennem.
   Tiszta szívet  teremts bennem,  Istenem!  Ne vess  el engem  színed  elől!
   Minden Általad  történjék bennem,  Érted, ó  Jézusom, a  Te  dicsőségedre,
   Irántad való szeretetből.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130624.mp3