[Evangelium] 2013-06-23

[Evangelium minden nap]

   2013. június 23. – Évközi 12. vasárnap

   Amikor egyszer Jézus egyedül imádkozott, és csak tanítványai voltak  vele,
   megkérdezte tőlük: „Kinek tartanak engem az emberek?” Ők így  válaszoltak:
   „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások szerint viszont  a
   régi próféták közül támadt fel valaki.”
   Ő tovább kérdezte:  „Hát ti  kinek tartotok engem?”  Péter válaszolt:  „Az
   Isten Fölkentjének.”  Jézus  rájuk  parancsolt, hogy  ezt  ne  mondják  el
   senkinek. Majd hozzáfűzte: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie. A vének,
   főpapok és írástudók elvetik őt, megölik, de harmadnapra feltámad.”
   Amikor már  sokan gyűltek  köréje,  ezt mondta:  „Aki utánam  akar  jönni,
   tagadja meg magát, vegye fel  keresztjét mindennap, és úgy kövessen.  Mert
   aki minden  áron  meg akarja  menteni  életét, elveszíti  azt.  Aki  pedig
   elveszíti életét érettem, megmenti azt.”
   Lk 9,18-24

   Elmélkedés:

   Minden válasz hitvallás
   A lelkiségi  írásairól  híres bencés  szerzetes,  Anselm Grün  írja  egyik
   könyvében: „A  kérdést, hogy  valójában  ki Isten,  a teológus  nem  tudja
   egyetlen mondattal megválaszolni. Isten  a világ teremtője,  de ő a  Lélek
   is, aki a  világot áthatja. Ő  a szeretet, amely  körülvesz bennünket,  és
   amely bennünk  van.  Ő a  leírhatatlan  titok, amely  mindannyiunkban  ott
   rejlik”.  Ezt  a   leírhatatlan,  kimondhatatlan   titkot  akarjuk   mégis
   megfogalmazni, amikor személyes választ akarunk adni arra a kérdésre, hogy
   ki az Isten.
   Jézus  érdekes   kérdéssel  fordul   tanítványai  felé   a  mai   vasárnap
   evangéliumában. Arról tudakozódik, hogy kinek  tartják őt az emberek,  mit
   gondolnak róla (vö. Lk 9,18). Miért tesz fel ilyen kérdést? Miért kíváncsi
   az emberek véleményére? E kérdés könnyen megválaszolható, ha megnézzük  az
   előzményeket. A  jelenetet a  csodálatos kenyérszaporítás  eseménye  előzi
   meg. A nagyszámú  nép táplálékkal  való ellátása  önmagában is  rendkívüli
   eset, mégpedig olyan csoda, amely  Jézus messiási mivoltára utal. Abban  a
   korban ugyanis elevenen élt az a hagyomány, amely szerint a messiási  idők
   egyik nagy jele lesz,  hogy Isten küldötte, a  Megváltó megismétli majd  a
   manna csodát,  amit  az ószövetségi  választott  nép az  Egyiptomból  való
   kivonulás után  a pusztai  tartózkodás idején  átélt. Amint  egykor  Isten
   manna-kenyeret adott népének a pusztában, ugyanúgy fog különleges kenyeret
   adni a fellépő Messiás. Ennek  fényében mondhatjuk, hogy Jézus talán  arra
   lehetett kíváncsi, hogy vajon a  nép felismerte-e a kenyérszaporításban  a
   messiási  idők  jelét?  Megértették-e,  hogy  ki  adott  nekik   valójában
   kenyeret? Felfogták-e  a csoda  jelentőségét? A  válaszok azt  tanúsítják,
   hogy a nép körében meglehetősen zavaros a kép Jézus személyét illetően.
   Jézus újabb kérdése  arra irányul,  hogy mit  gondolnak róla  tanítványai.
   Tőlük joggal vár többet, mint a  néptől, hiszen nap mint nap vele  vannak.
   Nem is az a lényeg,  hogy hallják tanítását és  látják csodáit, mert ez  a
   megismerésnek csupán egy korlátozott szintje, hanem az, hogy vele  vannak.
   A közvetlen kapcsolat, a közös élet, Jézus részéről életének megosztása, a
   tanítványok részéről pedig  Mesterük életmódja  elsajátításának vágya  egy
   magasabb szintre  emeli ugyanis  a megismerést.  Nekik már  illik,  illene
   többet tudniuk  Jézusról. Péter  válasza,  amit saját  maga és  a  többiek
   nevében tett hitvallásnak tekinthetünk, nem okozhatott Jézusnak csalódást.
   Péter „Isten Fölkentjének” nevezi Jézust  (vö. Lk 9,20). E  megfogalmazás,
   hitvallás azt  tükrözi, hogy  Péternek és  a többieknek  már tudomása  van
   Jézus és  az  Atya  közötti  kapcsolatról, továbbá  arról,  hogy  Jézus  a
   Fölkent, a Messiás, azaz a kenyérszaporításból ők már ezt is megérthették,
   illetve erre a következtetésre jutottak.
   Az evangéliumi történetről való elmélkedésünkben  kár volna ezen a  ponton
   megállni. Jézus  kérdésére, amely  ma közvetlenül  nekünk szól,  személyes
   választ  kellene   adnunk,  hitvallásunkat   kellene  megfogalmaznunk   és
   kifejeznünk. Kinek tartom Jézust? Mit  gondolok róla? Mit hiszek róla?  Ki
   nekem Jézus? E könyvben foglalt  gondolatok és kérdések leírójaként  senki
   helyett  nem  válaszolhatok.  E  gondolatok  legfeljebb  az  én   hitemről
   tanúskodnak, s  remélem is,  hogy tanúskodnak,  s ezáltal  megerősítik  az
   olvasókat hitükben,  illetve hitvallásra  késztetnek mindenkit.  Mindenkit
   bátorítok: Ne  féljünk megfogalmazni  véleményünket Jézusról!  Fogalmazzuk
   meg, hogy mit  hiszünk róla! És  fejezzük ki, hogy  mit érzünk iránta!  Ez
   utóbbi nagyon fontos. Ha Jézust csak a Szentírásból, a róla szóló prófétai
   jövendölések és evangéliumi történetek olvasása révén ismerjük meg,  akkor
   eljuthatunk egy szóbeli hitvallásra, de tovább aligha. Jézus viszont több,
   mint öt betű bizonyos sorrendben.  A megismerésnek egy magasabb  szintjére
   juthatok, ha elfogadom,  hogy megossza  velem életét,  ha arra  törekszem,
   hogy hozzá hasonlóan éljek, és ha élek a lehetőséggel, hogy a szentáldozás
   révén egyesüljön életünk. Isten megismerésének, a szeretet  megismerésének
   az a szintje ez, amely szeretetem  kifejezésére ösztönöz. És bizony ez  is
   hitvallás.
   Igyekezzen mindenki a szavakon túl életével is válaszolni Jézus kérdésére!
   Én is erre törekszem.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus  Krisztus!  Te  meghívsz  minket,  hogy  téged  kövessünk  és
   vezetéseddel eljussunk a mennyei  Atyához. Meghívsz, hogy tőled  tanuljunk
   és szolgálatodba álljunk. Tudjuk, hogy tanítványodként ugyanaz a  sorsunk,
   mint a  tiéd, aki  mesterünk és  tanítónk vagy.  Nem akarjuk  kikerülni  a
   keresztutat. Nem  keresünk  más  utat, ami  könnyebbnek  tűnhet.  Azzal  a
   szándékkal  hallgatjuk  szavaidat,  hogy   azok  szerint  éljünk.   Hozzád
   hasonlóan  engedelmeskedünk  a   mennyei  Atyának,   mert  hisszük,   hogy
   türelemmel viselt szenvedéseink jutalma  az örök élet  és az örökké  tartó
   boldogság lesz.  Segíts  minket  az  üdvösségre!  Hiszek,  Uram,  erősítsd
   bennünk a hitet!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130623.mp3