[Evangelium] 2013-06-19

[Evangelium minden nap]

   2013. június 19. – Szerda

   Jézus  a  hegyi   beszédben  ezt   mondta  tanítványainak:   „Vigyázzatok!
   Jótetteitekkel ne  hivalkodjatok  az emberek  előtt,  mert így  a  mennyei
   Atyától nem  kaptok  értük  jutalmat. Amikor  tehát  alamizsnát  adsz,  ne
   kürtöltess magad előtt,  mint a  képmutatók teszik a  zsinagógákban és  az
   utcákon, hogy dicsérjék őket az emberek! Bizony, mondom nektek, ezzel  már
   meg is  kapták jutalmukat.  Amikor  tehát alamizsnát  adsz, ne  tudja  bal
   kezed, mit cselekszik a  jobb kezed, hogy  adományod rejtekben legyen,  és
   akkor Atyád jutalmaz meg érte, aki lát téged a rejtekben is. Amikor  pedig
   imádkoztok, ne  legyetek olyanok,  mint a  képmutatók, akik  szeretnek  az
   emberek szeme láttára a zsinagógákban és az utcasarkokon állva  imádkozni!
   Bizony, mondom nektek,  már meg  is kapták  jutalmukat. Amikor  imádkozol,
   menj be a szobádba, és zárt ajtó mögött, a rejtekben imádkozzál  Atyádhoz!
   Atyád, aki  a  rejtekben is  lát,  megfizet neked.  Amikor  böjtöltök,  ne
   legyetek komorak,  mint  a  képmutatók! Keserű  arcot  mutatnak,  hogy  az
   emberek meglássák rajtuk a böjtölést. Bizony, mondom nektek, ezzel már meg
   is kapták jutalmukat.  Amikor tehát  böjtölsz, illatosítsd  be hajadat  és
   mosd meg  arcodat, hogy  az  emberek ne  vegyék észre  böjtölésedet,  csak
   Atyád, aki a rejtekben jelen van! Atyád, aki a rejtekben is lát,  megfizet
   neked.”
   Mt 6,1-6. 16-18

   Elmélkedés:

   A  hegyi   beszéd   mai   részében   a   vallásosság   három   jellegzetes
   cselekedetéről, az adományozásról  (alamizsnálkodás), az  imádságról és  a
   böjtölésről olvasunk. E három dologról a nagyböjt folyamán részletesen  is
   elmélkedtünk. Ma ezek közös alapját keressük.
   Ahogyan Jézus megújítja a törvényt,  most új alapokra helyezi az  Istennel
   való kapcsolat e  tetteit. Szavai  szerint nem a  külsőségek megtartása  a
   fontos, hanem a szív szándéka.  A jócselekedeteket, az alamizsnaadást,  az
   imádságot és  a  böjtölést  nem  azért  kell  megtenni,  hogy  az  emberek
   tetszését elnyerjük, hanem Isten iránti szeretetből.
   Sajnos könnyen abba a hibába  eshetünk, hogy mégis az emberek  elismerését
   keressük velük. Ezt nevezzük  a vallásos szóhasználatban képmutatásnak.  A
   képmutató ember a külsőségekre figyel,  de viselkedése mögött nincs meg  a
   helyes szándék, azaz nem lelke üdvössége  vagy a másik ember iránt  érzett
   segítőkész szeretet motiválja. Amikor  valakit adománnyal segítünk,  akkor
   nem az ő elismeréséért tesszük  ezt, hanem Isten kedvéért, akinek  mindent
   köszönhetünk. Az  imádsággal szintén  segíthetünk másokat,  ugyanakkor  az
   mégis  Istennek  szól.  Hasznos  lehet  számomra,  ha  a  naponta  végzett
   lelkiismeretvizsgálat  során  szándékaim  mélyére  tekintek.  Helyes-e  és
   Istennek tetsző-e mindaz, ami szívemben megszületik?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Jézus,  bár  nehezen tudom  értelmemmel  felfogni mindazt,  amit  az
   ellenségszeretetről tanítasz, mégis be kell látnom, hogy ezen az úton kell
   nekem is elindulnom. Szívem érzi, hogy csak a szeretettel tudom legyőzni a
   rosszat. Tőled  akarom  megtanulni és  veled  együtt akarom  gyakorolni  a
   szeretetet, amely senkit  sem zár  ki. Legyen  bennem nagylelkűség!  Éljen
   bennem  megbocsátás!  Legyen  bennem  igazi  szeretet!  Taníts  meg  engem
   tökéletesen szeretni!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130619.mp3