[Evangelium] 2013-06-11

[Evangelium minden nap]

   2013. június 11. – Kedd, Szent Barnabás apostol

   Jézus e szavakkal küldte a nép közé apostolait: „Menjetek, és hirdessétek,
   hogy közel van a mennyek országa! Gyógyítsatok betegeket, támasszatok  fel
   halottakat, tisztítsatok meg leprásokat,  és űzzetek ki ördögöket!  Ingyen
   kaptátok, ingyen is adjátok!  Ne legyen övetekben se  arany, se ezüst,  se
   rézpénz! Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se
   botot! Méltó ugyanis  a munkás  a kenyerére.  Ha egy  városba vagy  faluba
   érkeztek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó arra, hogy nála maradjatok,
   amíg csak el nem távoztok! Amikor  pedig beléptek a házba, köszöntsétek  a
   ház népét.  Ha  érdemes  rá a  ház,  akkor  a békétek  rászáll;  ha  pedig
   érdemtelen, akkor békétek visszaszáll rátok.”
   Mt 10,7-13

   Elmélkedés:

   Az Apostolok Cselekedeteiből  ismert számunkra, hogy  a ma ünnepelt  Szent
   Barnabás  eredeti  neve  József  volt,  akit  az  apostolok  neveztek   el
   Barnabásnak. Ciprus szigetéről  származó, zsidó  vallású ember  ő, aki  az
   elsők között  csatlakozott a  keresztényekhez  azt követően,  hogy  eladta
   földjét,  s  annak  árát  a  szegények  segítésére  szánt  adományként  az
   apostoloknak adta  (vö. ApCsel  4,36). Miként  a Saulból  lett Szent  Pál,
   ugyanúgy a Józsefből lett Barnabás sem tartozott a tizenkét apostol  közé,
   mégis az  Egyház hagyománya  szerint mindkettőjüket  apostolnak  nevezzük,
   mert a pogányok között végzett hittérítő tevékenységükkel kiérdemelték ezt
   a címet.
   Barnabást arra indította a nagylelkűség, hogy ne csupán vagyonát adja oda,
   hanem egész  életét az  evangélium hirdetésének  szentelje, így  lett  Pál
   apostol munkatársa  a pogányok  között végzett  misszióban. Az  evangélium
   hirdetése nem  szórakozás, hanem  Istentől kapott  feladat, hivatás,  amit
   hűséggel, teljes odaadással kell teljesíteni.
   Krisztus halálát és mennybemenetelét követően az első években az apostolok
   buzgósága  adott  lendületet  az   Egyház  életének  és  terjedésének.   E
   buzgóságot a  Szentlélek  élesztette fel  és  újította meg  bennük.  Ehhez
   hasonlóan napjainkban sem lehet más az Egyház újjászületésének a  forrása,
   mint  az,  hogy  apostoli  lelkesedéssel,  buzgalommal,  és  a  Szentlélek
   erejével terjesztjük Jézus tanítását  és örömhírét. A  Hit éve jó  alkalom
   számunkra arra, hogy felélesszük magunkban az apostolkodás lelkületét és a
   hit terjesztésének szolgálatában  magunk is  munkatársai legyünk  azoknak,
   akik erre szentelik életüket.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Jézus!  Körülöttem  a  romlás,  a  pusztulás  sokféle  jelét  látom.
   Önmagukat pusztító  embereket és  saját világukat  pusztító,  élhetetlenné
   tevő embereket. És te engem nevezel a  föld sójának, a világ sójának és  a
   romlást megállító  sónak. Tudom,  hogy  ebben a  világban kell  élnem,  de
   hozzád tartozva, hogy a  te örömhíred, a te  tanításod, a te igazságod  jó
   ízét adhassam  a világnak.  Éljen bennem  a  krisztusi íz:  az öröm  és  a
   jóakarat.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130611.mp3