[Evangelium] 2013-06-08

[Evangelium minden nap]

   2013. június 8. – Szombat, a Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen szíve

   Jézus szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor
   Jézus tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint.  Az
   ünnepnapok  elteltével  hazafelé   indultak.  A   gyermek  Jézus   azonban
   Jeruzsálemben maradt  anélkül,  hogy  szülei észrevették  volna.  Abban  a
   hitben, hogy az úti társaságban van, már egy napig mentek, amikor  keresni
   kezdték a rokonok és ismerősök között. Mivel nem találták, visszafordultak
   Jeruzsálembe, hogy ott keressék. Három nap múlva találtak rá a templomban,
   amint a  tanítók  közt  ült,  hallgatta és  kérdezgette  őket.  Akik  csak
   hallgatták, mind  csodálkoztak okosságán  és feleletein.  Amikor a  szülei
   meglátták őt, nagyon meglepődtek. Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért
   tetted ezt velünk?  Lásd, atyád  és én  bánkódva kerestünk  téged.” Ő  azt
   felelte: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban  kell
   lennem?” Ám ők nem értették, mit akar ezzel mondani. Akkor hazatért  velük
   Názáretbe,  és  engedelmes  volt  nekik.  Szavait  anyja  mind   megőrizte
   szívében.
   Lk 2,41-51

   Elmélkedés:

   A zsidó emberek  számára 12  esztendős kortól volt  kötelező, hogy  minden
   esztendőben  elzarándokoljanak  Jeruzsálembe.  Jézus  talán  először  tesz
   eleget ennek az előírásnak, amikor szüleivel részt vesz a húsvéti ünnepen,
   de nincs kizárva, hogy  korábban is elvitték. Miközben  Mária és József  a
   rokonsággal és a többi  zarándokkal együtt hazafelé  indul az ünnep  után,
   Jézus a városban marad,  de erről szülei  nem tudnak. Amikor  észreveszik,
   hogy nincs a hazatérők között,  azonnal visszaindulnak és keresni  kezdik,
   végül a templomban találnak rá. „Miért kerestetek? Hát nem tudtátok,  hogy
   Atyám  dolgaiban  kell   lennem?”  (Lk  2,49)   –  kérdezi  Jézus   aggódó
   édesanyjától és Józseftől.
   A jelenet azért fontos, mert  Jézus ekkor nyilatkoztatja ki először,  hogy
   Isten az ő  Atyja, bár kijelentésének  ezt a tartalmát  az ott  tartózkodó
   tanítók és írástudók ugyanúgy nem értették meg teljesen, ahogyan Mária  és
   József sem.
   Későbbi tanításai  alkalmával nem  csak azt  tárja fel,  hogy Isten  az  ő
   Atyja, hanem  azt  is,  hogy  Isten a  mi  mennyei  Atyánk.  Istent  azért
   tekinthetjük atyánknak, mert  minden embert  gyermekének tekint,  mindenki
   iránt  jóságos,  megmutatja  szeretetét.  Amikor  tanítványai  azt   kérik
   Jézustól, hogy  tanítsa  őket  imádkozni,  ő  arra  bátorítja  őket,  hogy
   szólítsák Istent Atyának.  A buzdítása természetesen  nekünk is és  minden
   követőjének szól, hiszen Isten gyermekei vagyunk. Bízzuk életünket Istenre
   és az ő gondoskodó szeretetére!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram,  Jézusom!  Tudom,  hogy   életem  nagyszerű  lehetőség  arra,   hogy
   embertársaim   segítésével   kimutassam    irántad   való    szeretetemet.
   Mindenkiben, de  főként  a  szegényekben a  segítségre  szorulókban  téged
   akarlak  látni,  a  te  arcodat  szeretném  felfedezni,  neked   igyekszem
   segíteni.  Segíts,  hogy  soha  ne  mulasszam  el  a  segítségnyújtást  és
   jócselekedeteim érdemként számítsanak majd a végső ítéleten!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130608.mp3