[Evangelium] 2013-06-04

[Evangelium minden nap]

   2013. június 4. – Kedd

   Egyszer néhány farizeust  és Heródes-párti embert  küldtek Jézushoz,  hogy
   szaván fogják  őt.  Azok  odamentek  hozzá,  és  megszólították:  „Mester,
   tudjuk, hogy  igazmondó vagy.  Nem befolyásol  a mások  véleménye, és  nem
   nézed az emberek  személyét, hanem  az igazsághoz híven  tanítod az  Isten
   útját. Szabad-e adót fizetni  a császárnak, vagy  nem? Fizessünk, vagy  ne
   fizessünk?” Jézus  azonban  átlátott  álnokságukon, és  ezért  így  szólt:
   „Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok  ide egy dénárt, hadd lássam!”  Erre
   odavittek egyet. Ő pedig megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és felirata ez?”
   Azok ezt felelték: „A császáré.”  Jézus pedig így folytatta: „Adjátok  meg
   tehát a császárnak, ami a császáré,  és az Istennek, ami az Istené!”  Azok
   igen elcsodálkoztak (Jézus feleletén).
   Mk 12,13-17

   Elmélkedés:

   Az adófizetés kérdése mindennapi téma lehetett Jézus korában. Szabad-e egy
   zsidó embernek  adót  fizetnie a  római  császárnak, egy  idegen,  elnyomó
   hatalom  képviselőjének?   Voltak,  akik   a  törvény   előírása   szerint
   engedelmesen megfizették  ezt  az adót,  míg  mások még  az  adószedők  és
   katonák kényszerítésére  sem  akartak  adót fizetni,  így  jelezték,  hogy
   elutasítják a római fennhatóságot.
   Melyik csoport oldalára álljon Jézus? Kinek adjon igazat? Mit  válaszoljon
   a  kérdezőknek?  Ha  Jézus  egyszerű  igennel  válaszol  a  csapdát  rejtő
   kérdésre, azaz azt tanácsolja, hogy mindenki fizesse meg a császárnak járó
   adót, akkor kiváltja azok ellenszenvét, akik a rómaiak ellen küzdöttek  és
   a zsidó állam  önállóságát akarták.  Nemleges válasszal  viszont, azaz  ha
   kijelenti, hogy nem  kell adót fizetni,  megkérdőjelezi a  törvénytisztelő
   adófizetők magatartását. Ráadásul ez esetben ellenfelei azzal vádolhatják,
   hogy a rómaiak ellen lázít. Jézus a következő választ adja: „Adjátok meg a
   császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” (Mk 12,17).  E
   felelettel felülemelkedik a vitás kérdésen.  Bármennyire is ravasz volt  a
   kérdés, ő ügyesen kikerülte a csapdahelyzetet.
   A válasznak van egy másik oldala is. Jézus arra használja fel a helyzetet,
   hogy az ember és az Isten kapcsolatáról tanítást adjon, azaz a pénzügyi és
   politikai kérdést vallási  síkra tereli.  Válaszában benne  van, hogy  nem
   elég csupán az evilági törvényeknek és uralkodóknak engedelmeskedni, hanem
   mindenkinek teljesíteni kell Istennel szembeni kötelességeit is.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, te újra  meg újra  hangsúlyozod, hogy minden  lehetséges annak,  aki
   hisz. Ha  megvizsgáljuk, melyik  a legnagyobb,  a neked  leginkább  tetsző
   erény, azt látjuk, hogy a hit. Igen, ennek ereje által készülünk fel arra,
   hogy belépjünk  a Szentek  Szentjébe.  Hit nélkül,  ó, dicsőség  Ura,  nem
   tettél volna értünk csodákat. Mielőtt csodát műveltél volna, azt  akartad,
   hogy jóságoddal egyesítsük hitünket.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130604.mp3