[Evangelium] 2013-07-19

[Evangelium minden nap]

   2013. július 19. – Péntek

   Húsvét táján az egyik szombaton  Jézus vetések között járt  tanítványaival
   együtt.  Tanítványai  megéheztek,  tépdesni   kezdték  a  kalászokat,   és
   eszegették. Ennek láttára a  farizeusok megjegyezték: „Nézd,  tanítványaid
   olyant tesznek, amit szombaton tilos cselekedni!” Jézus erre  megkérdezte:
   „Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor társaival együtt  megéhezett?
   Hogyan ment  be Isten  házába, és  hogyan ette  meg a  kitett  kenyereket,
   amelyeket sem neki, sem a kíséretének nem lett volna szabad megennie, csak
   a papoknak? Vagy nem olvastátok-e a törvényben, hogy a papok szombatonként
   a templomban  megszegik a  szombati nyugalmat,  anélkül hogy  vétkeznének?
   Mondom nektek: a templomnál  is nagyobb van itt.  Ha pedig értenétek,  mit
   jelent a mondás: „Irgalmasságot akarok  és nem áldozatot!”, akkor  sohasem
   ítéltétek volna el az ártatlanokat. Mert az Emberfia ura a szombatnak is.”
   Mt 12,1-8

   Elmélkedés:

   A mai  és a  holnapi evangéliumban  arról olvasunk,  hogy a  farizeusok  a
   szombatra  vonatkozó   törvények   megszegésével   vádolják   Jézust.   Az
   ellenkezést először a kalászok leszedése, majd pedig egy gyógyítás  váltja
   ki.
   Nézzük ma a  kalászszedés esetét! A  farizeusok szerint Jézus  tanítványai
   olyat tesznek,  amit  a  törvények  szerint  e  napon  nem  volna  szabad,
   tudniillik munkának minősítették cselekedetüket. A mózesi törvény  szerint
   a szombati  napot Istennek  kell szentelni,  nem szabad  semmiféle  munkát
   végezni, pihennie kell  mindenkinek, mert  a világ és  az ember  teremtése
   után Isten  e napon  pihent meg  (vö.  Kiv 20,8-11  és MTörv  5,12-15).  A
   szombat a nyugalom  napja, Istennek  szentelt nap.  A parancs  szándékával
   teljes  mértékben   egyetérthetünk.   Az   ember  nem   válhat   a   munka
   rabszolgájává, és az egyik ember nem teheti a másik embert, embertársát  a
   munka rabszolgájává.  Az eredetileg  nagyon  egyszerű parancsot  idővel  a
   törvénytudók  kiszélesítették,  számos  tiltott  munkát  fogalmaztak  meg,
   amelyeket szombaton nem volt szabad végezni, ezek közé tartozott az aratás
   is. Már  önmagában  a törvényi  szabályozásnak  ez a  módja  is  túlzásnak
   tekinthető,  hát   még  az,   hogy  néhány   kalász  letépését   aratásnak
   minősítették  a   Jézushoz   forduló  farizeusok.   Ők   valójában   Jézus
   magatartását  kifogásolják,  aki   megengedi  tanítványainak  a   kalászok
   leszedését és nem szólítja fel őket cselekedetük befejezésére.
   Válaszában a mi Urunk  nem a szombat megszentelése  ellen beszél, hanem  a
   túlzott farizeusi szabályozást nevezi rossznak. Ugyanakkor Jézus kifejezi,
   hogy   a    heti   pihenőnap    megszentelése   nem    merülhet   ki    az
   áldozatbemutatással,  hanem  emellé  az  irgalmasság  gyakorlásának   kell
   párosulnia, s  ezzel rámutat  a  törvény eredeti  értelmére, s  a  törvény
   mögötti isteni szándékra. Meglátom-e Isten szándékát az ő parancsaiban?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Koldusként jövök hozzád, mert te  hívsz, aki gazdag létedre értem  szegény
   lettél,   hogy    szegénységeddel   gazdaggá    tedd   koldus    voltomat.
   Gyengélkedőként  jövök  hozzád,  mert  nem  az  egészségeseknek,  hanem  a
   betegeknek van  szükségük orvosra.  Bicegve jövök  hozzád és  ezt  mondom:
   Irányítsd lépteimet a te ösvényeiden!  Mint vak tapogatózom hozzád és  ezt
   mondom: Világosítsd  meg szememet,  hogy soha  ne aludjam  a halál  álmát!
   Szent Ágoston

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130719.mp3