[Evangelium] 2013-07-07

[Evangelium minden nap]

   2013. július 7. – Évközi 14. vasárnap

   Az  apostolok   kiválasztása  után   Jézus  kiválasztott   más   hetvenkét
   tanítványt, és  elküldte  őket kettesével  maga  előtt minden  városba  és
   helységbe, ahová menni  szándékozott. Így szólt  hozzájuk: „Az  aratnivaló
   sok, de a munkás  kevés. Kérjétek hát az  aratás Urát, küldjön  munkásokat
   aratásába. Menjetek!  Úgy küldelek  titeket,  mint bárányokat  a  farkasok
   közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton
   senkit se köszöntsetek. Ha betértek  egy házba, először is ezt  mondjátok:
   Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha
   nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek  és
   igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról
   házra. Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek,  amit
   elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett
   hozzátok az Isten országa!
   De ha  betértek  valamelyik  városba,  és  nem  látnak  titeket  szívesen,
   menjetek ki  az  utcára,  és  mondjátok:  Még  a  port  is  lerázzuk,  ami
   városotokban a lábunkra  tapadt, de tudjátok  meg: Elérkezett hozzátok  az
   Isten országa. Bizony mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a
   napon, mint ennek a városnak.”
   A hetvenkét tanítvány nagy  örömmel tért vissza. „Uram  – mondták –, a  te
   nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.” Ő így  válaszolt:
   „Láttam a sátánt: mint  a villám, úgy bukott  le az égből. Hatalmat  adtam
   nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges  erőn
   úrrá legyetek:  Semmi  sem  fog  ártani  nektek.  Mindazonáltal  ne  annak
   örüljetek, hogy  a gonosz  lelkek  engedelmeskedtek nektek.  Inkább  annak
   örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.”
   Lk 10,1-12. 17-20

   Elmélkedés:

   A hit továbbadása
   Talán megerősítőek  lehetnek Dsida  Jenő:  Tekintet nélkül  című  versének
   gondolatai azok számára, akik az  egykor missziós útra induló  tanítványok
   XXI. századi utódaiként elszántsággal, bátran indulnak, hogy a Krisztustól
   kapott feladatukat teljesítsék:
   „Be kell látnunk:
   Ha kérdeznek, becsületesen
   felelni kell.
   A harcot becsületesen
   fel kell venni,
   az úton becsületesen
   végig kell menni,
   a szerepet becsületesen
   el kell játszani,
   keményen és tekintet nélkül. …
   Mondogatni kell
   a fellebbezhetetlen,
   sziklakemény,
   erősítő,
   vigasztaló igét:
   Krisztusnak és Pilátusnak,
   farizeusoknak és vámosoknak,
   zsidóknak és rómaiaknak
   egyformán szolgálni
   nem lehet.”
   A keresztény ember feladata, hogy  hitét személyes életében, az  Egyházban
   és a világban  egyaránt megélje. Az  első terület a  személyes hitélet,  a
   bensőséges kapcsolat  Istennel,  amelynek legfőbb  eszközei  a  mindennapi
   imádság, Isten üzenetének  olvasása és  az elmélkedés. A  hit azonban  nem
   magánügy,  azaz   nem  mondhatom,   hogy   „csak  rám   tartozik,”   hanem
   kiszélesedik, s ennek  megfelelően a  hitélet második  területe az  Egyház
   közössége. A  Krisztus által  alapított közösség  tagjait a  közös hit  és
   annak megvallása  tartja  össze.  A  hitélet  vallási,  közösségi  szinten
   történő megélését  szentségi  életnek  nevezzük. A  szentségeket,  mint  a
   láthatatlan isteni kegyelem látható jeleit az Egyház közvetíti  számunkra,
   és a katolikus hagyomány szerint éppen ezért a szentségek  kiszolgáltatása
   lehetőleg minden esetben az egyházi közösség jelenlétében történik. A hívő
   közösség azonban  nem  zárkózik  be, nem  akar  belterjessé  válni,  hanem
   kitárulkozik, megmutatja magát a világnak, felmutatja azokat az értékeket,
   amelyek szerint él. A krisztusi hit továbbadása, az evangélium  hirdetése,
   a felnövekvő nemzedékek hitre nevelése tehát a hitélet harmadik  területe,
   amelyet missziónak  is nevezünk  a vallásos  szóhasználatban. A  felsorolt
   három terület, azaz  a hitélet  egyéni, Egyházon  belüli és  a világ  felé
   megnyíló  szintje   nem   választható   el   egymástól,   hanem   szorosan
   összetartozik.
   Ennek fényében már el tudjuk helyezni ezt a bizonyos harmadik területet, a
   missziót, az evangelizálást, és látjuk  annak viszonyait, továbbá így  már
   könnyebben megértjük  a  mai vasárnap  üzenetét,  hiszen az  evangélium  a
   misszióról szól.  Nézzük az  evangéliumi beszámolót!  Jézus missziós  útra
   küldi tanítványait. Miután  kellő ideig  tanította őket  és együtt  voltak
   vele,  aminek  köszönhetően  életmódját   is  elsajátíthatták,  a   Mester
   elérkezettnek látja az időt, hogy tanítványai az ő nevében elinduljanak és
   hirdessék  tanítását  és  mindazt,   amit  cselekedett.  Indulásuk   előtt
   gyakorlati tanácsokat  ad  nekik, amelyek  bátorságra,  az  eszköztelenség
   vállalására, Istenbe vetett bizalomra és lelkesedésre ösztönözik őket.  Az
   igehirdetésnek, a missziónak minden korban az a célja, hogy  megismertesse
   az  emberekkel  Krisztust,  legfőképpen  az  ő  személyét  és  nem  csupán
   tanítását, és így elvezesse őket a Krisztusban való hitre. A hit hirdetése
   és minden missziós szolgálat Krisztus nevében történik. Az apostolok az  ő
   nevében indultak egykor útnak. Az ő utódaik, a püspökök és a papok szintén
   az Úr nevében végzik az evangelizáció feladatát.
   A mai  evangéliumi  részlet sok  hasonlóságot  mutat azzal  a  jelenettel,
   amikor feltámadása után és mennybemenetele előtt Jézus missziós  parancsot
   ad az apostoloknak,  a tanítványoknak  és az  egész Egyháznak.  Különleges
   hatalmat ad nekik és felszólítja őket, hogy az egész világra elmenvén az ő
   tanítványává  tegyenek  minden  nemzetet  megkeresztelvén  őket  (vö.   Mt
   28,18-19). E missziós parancs  teljesítése minden korban aktuális  feladat
   az Egyház  számára,  s  erre  idén, a  Hit  évében  érdemes  különösen  is
   odafigyelnünk. Érdemes feléleszteni  magunkban a  missziós lelkületet,  az
   evangelizáció szellemét  és  a  hit  hirdetésére  ösztönző  buzgóságot.  A
   történelem  során  többször  érték  a  keresztényeket  és  azon  belül   a
   katolikusokat olyan  vádak, amelyek  szerint túlságosan  törekszünk a  hit
   bensőséges megélésére és nem vagyunk eléggé nyitottak a világ felé. A most
   zajló Hit  éve  ennek  fényes  cáfolata.  Induljunk  mindannyian,  legyünk
   hitvalló és tanúságtevő keresztények!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! Te,  miután kellő ideig tanítottad  tanítványaidat,
   elérkezettnek láttad  az  időt,  hogy  útnak  indítsd  őket  és  hirdessék
   tanításodat. Az indulás előtt  gyakorlati tanácsokat adtál nekik,  amelyek
   bátorságra, eszköztelenségre,  Istenbe  vetett bizalomra  és  lelkesedésre
   ösztönözték a misszióra  indulókat. Te napjainkban  is szeretnél  eljutni,
   szeretnél utat  találni minden  emberhez. Nekünk,  a te  követőidnek az  a
   feladatunk, hogy  segítsük  a  találkozásodat az  emberekkel.  Adj  nekünk
   apostoli lelkesedést  és  buzgóságot!  Hiszek, Uram,  erősítsd  bennünk  a
   hitet!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130707.mp3