[Evangelium] 2013-01-11

[Evangelium minden nap]

   2013. január 11. – Péntek

   Abban az időben, amikor Jézus  az egyik városban tartózkodott, talált  ott
   egy leprával  borított férfit.  Mihelyt a  leprás meglátta  Jézust,  arcra
   borult előtte,  és kérlelte:  „Uram,  ha akarod,  meggyógyíthatsz  engem.”
   Jézus kinyújtotta  kezét,  megérintette,  és  így  szólt  hozzá:  „Akarom,
   tisztulj meg!” Erre  azonnal elhagyta  őt a lepra.  Jézus meghagyta  neki,
   hogy senkinek se szóljon.  „Menj inkább – mondta  –, mutasd meg magadat  a
   papnak,  és  gyógyulásodnak  bizonyságául  ajánld  fel  tisztulásodért  az
   áldozatot, amint  Mózes rendelte!”  A gyógyítás  híre mégis  egyre  jobban
   elterjedt. A  nép  nagy  tömegben  tódult  Jézushoz,  hogy  hallgassa,  és
   betegségeiből gyógyulást  nyerjen. Ő  azonban inkább  egy magányos  helyre
   vonult vissza, hogy imádkozzék.
   Lk 5,12-16

   Elmélkedés:

   A mai evangéliumban érdemes odafigyelnünk az idő múlását jelölő  szavakra.
   A leprás „mihelyt”  meglátta Jézust,  arcra borult  előtte. Jézus  szavára
   „azonnal” meggyógyult. Majd pedig a  gyógyítás híre „gyorsan” elterjedt  a
   környéken.
   A hit azonnali cselekvésre ösztönzi a gyógyulni vágyó embert. Nem  várhat,
   nem tétovázhat, különben élete nagy lehetőségét szalasztja el. Ha  nekiáll
   mérlegelni, s  azon tűnődni,  hogy  vajon Jézus  tud-e segíteni  rajta,  ő
   közben  könnyen  továbbléphet.  Ha  nincs  meg  benne  a  bátorság,   hogy
   megszólítsa Jézust, ő másokkal fog beszélni. Ha a leprás betartja a mózesi
   törvényeket, amely szerint  az ilyen bőrbetegségben  szenvedő betegek  nem
   érintkezhetnek az egészségesekkel és távolságot kell tartani tőlük,  akkor
   soha nem gyógyult  volna meg.  A leprás ezért  azonnal cselekszik,  odalép
   Jézushoz és  leborul előtte.  Leborulásában és  kérésében kifejezi  hitét,
   hogy Jézus tud rajta segíti.
   Az Úr szintén azonnal cselekszik. Szavára a gyógyulás rögtön  megtörténik.
   Ő sem késlekedik, s nem  késlelteti az isteni irgalom megnyilvánulását.  Ő
   is átlépi a törvényi előírásokat, amikor nem húzódik vissza a leprástól és
   nem küldi  távolabb. Az  irgalmas  Jézus magához  engedi a  beteget,  hogy
   gyógyultan bocsássa útjára.
   A leprától való megtisztulás csodája a lelki megtisztulás vágyát  ébreszti
   fel bennem.  Lelkemet elcsúfító  bűneimmel bátran  az irgalmas  Isten  elé
   borulhatok, aki képes eltörölni azokat. Nincs okom kételkedni abban,  hogy
   Isten meg akar, meg fog bocsátani nekem. Miért késlekednék?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Jézusom, Te mondtad: „Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem  múlnak”.
   Íme,  most  szavad  csalatkozhatatlanságára  támaszkodunk,  és  kérjük   a
   kegyelmet,     hogy     minden     erőtlenségünkből,      gyengeségünkből,
   hitetlenségeinkből, reménytelenségeinkből  és szeretetlenségeinkből  emelj
   ki minket,  hogy Általad  erős, a  Te mértékedet  tartó és  szeretetteljes
   életet élhessünk a Te dicsőségedre és az emberek megmenekülésére.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130111.mp3