[Evangelium] 2013-01-09

[Evangelium minden nap]

   2013. január 9. – Szerda

   Miután   Jézus   jóllakatott   ötezer   embert,   nyomban    felszólította
   tanítványait, hogy szálljanak a  bárkába, és keljenek  át a túlsó  partra,
   Betszaidába, amíg ő hazaküldi a tömeget. Miután elbúcsúzott tőlük, fölment
   egy hegyre, hogy imádkozzék. Közben beesteledett. A bárka mélyen benn járt
   a  tavon,  ő  pedig  egyedül  maradt  a  parton.  Amikor  látta,  mennyire
   küszködnek az evezéssel – ellenszelük volt ugyanis –, az éjszaka  negyedik
   őrváltása idején, a vízen  járva feléjük indult.  El akarta kerülni  őket.
   Amikor meglátták, hogy a vízen  jár, azt hitték, hogy kísértet;  elkezdtek
   kiabálni, mert mindnyájan  látták őt, és  megrémültek. Ő azonban  mindjárt
   odafordult hozzájuk, és  így szólt:  „Bátorság! Én  vagyok, ne  féljetek.”
   Aztán beszállt  hozzájuk  a bárkába,  mire  a szél  elállt.  Azok  egészen
   magukon   kívül   voltak   a   csodálkozástól,   mert   nem   okultak    a
   kenyérszaporításból, és szívük még érzéketlen volt.
   Mk 6,45-52

   Elmélkedés:

   A kenyerek  és  a halak  megszaporítását  követően Jézus  vízen  járásáról
   tudósít az evangélium. Érdekes csoda ez, amely azt szemlélteti, hogy Jézus
   felette áll a természeti törvényeknek és erőknek. Miközben a bárkában lévő
   tanítványok számára rendkívüli nehézséget okoz az evezés az erős ellenszél
   miatt, Jézust  még  a viharos  szél  sem akadályozhatja  meg  abban,  hogy
   előrehaladjon, nem  is  szólva  arról,  hogy nem  merül  el  a  vízben.  A
   tanítványok  számára  ez  a  látvány  túl  sok  volt.  Reakciójuk  egészen
   természetes, azt  vélik, hogy  kísértetet látnak.  Rémületük abból  fakad,
   hogy még  senkit  nem  láttak  a víz  tetején  járni,  főleg  nem  tengeri
   viharban. Ne áltassuk magunkat és ne gondoljuk, hogy mi bátrabbak  lettünk
   volna! Mi  ugyanúgy  féltünk  volna.  A  különleges  látvány  magyarázatát
   keresve mindenre gondoltunk  volna, csak  arra nem,  hogy Jézus  közeledik
   felénk. A kenyérszaporítás  csodája többek között  azt tanította, hogy  jó
   volna kiszélesíteni a gondolkozásunkat. E mostani történetnek is van ilyen
   tanulsága.
   A  vízen  járás   arról  tanúskodik,  hogy   Jézus  isteni   képességekkel
   rendelkezik, valóban Isten.  Ennek felismerése nem  történik meg  egyetlen
   pillanat alatt. A  tanítványoknak végig  kell járniuk a  hit útját,  Jézus
   megismerésének útját. Most még csak  csodálkoznak és félnek. A hit  lassan
   ébredezik bennük.  Miként  bennem  is lassan  erősödik,  növekszik.  Isten
   csendes  munkája   ez   bennem.   Olvasom   üzenetét   naponta,   figyelek
   sugallataira, életemet  szándékaihoz  igazítom. Uram,  adj  nekem  félelem
   nélküli hitet!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Hozzád fordulok, Atyám, mindenható Isten: őszinte szívvel és  kicsinységem
   tudatában  hálát  adok  neked,   s  egész  lelkemmel  kérlek,   rendkívüli
   jóságodban  fogadd  jóakarattal  könyörgésemet:  hatalmaddal  űzd  el   az
   ellenséget  tetteimtől  és  cselekedeteimtől,  erősíts  engem  a   hitben,
   kormányozd értelmem, adj nekem bensőséges gondolatokat, és vezess el engem
   boldogságod birtoklására! Szent Ágoston

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130109.mp3