[Evangelium] 2013-01-06

[Evangelium minden nap]

   2013. január 6. – Vasárnap, Urunk megjelenése (Vízkereszt)

   Amikor Heródes király  idejében Jézus megszületett  a judeai  Betlehemben,
   íme, napkeletről bölcsek  jöttek Jeruzsálembe, és  tudakolták: „Hol van  a
   zsidók újszülött királya? Láttuk csillagát napkeleten, és eljöttünk,  hogy
   hódoljunk előtte.” Meghallotta  ezt Heródes  király és  megrémült, s  vele
   egész Jeruzsálem.  Összehívatta  a  főpapokat  és  a  nép  írástudóit,  és
   megkérdezte  tőlük,  hogy  hol  kell  születnie  a  Messiásnak.  Azok  így
   válaszoltak: „A judeai Betlehemben, mert ezt írja a próféta: Te, Betlehem,
   Juda földje, bizony  nem vagy  a legkisebb Juda  nemzetségei között,  mert
   belőled jő ki a  fejedelem, aki pásztora  lesz népemnek, Izraelnek.”  Erre
   Heródes titokban  magához hívatta  a  bölcseket és  pontosan  megtudakolta
   tőlük a csillag megjelenésének idejét. Aztán ezzel küldte őket Betlehembe:
   „Menjetek,  tudakozódjatok   szorgalmasan   a   gyermek   felől,   és   ha
   megtaláljátok, jelentsétek nekem. Én is elmegyek, hogy hódoljak előtte!”
   Ők pedig, miután meghallgatták a  királyt, elindultak. És lám, a  csillag,
   amelyet napkeleten  láttak, előttük  járt, míg  meg nem  állapodott a  ház
   fölött, ahol  a  Gyermek volt.  A  csillagot meglátva  nagyon  megörültek.
   Bementek a házba,  és ott  látták a Gyermeket  anyjával, Máriával.  Földre
   borulva  hódoltak   előtte,   majd   kinyitották   kincseszsákjaikat,   és
   ajándékokat  adtak  neki:  aranyat,  tömjént  és  mirhát.  Mivel  álmukban
   utasítást kaptak,  hogy ne  menjenek vissza  Heródeshez, más  úton  tértek
   vissza országukba.
   Mt 2,1-12

   Elmélkedés:

   Isten felé tartunk
   A templomi  betlehem különleges  játéknak  szokták tekinteni  a  gyerekek.
   Kisebbek és  nagyobbak  egyaránt szívesen  nézegetik  a kis  figurákat,  a
   bátrabbak még meg is simogatják a bárányokat. Néhány éve, a  minisztránsok
   gyermeki  játszadozása  után  kissé  távolabbról  a  betlehemre  pillantva
   csodálkozva állapítom  meg,  hogy  a háromkirályok  négyen  lettek.  Mitől
   lettek hirtelen többen? kérdezem magamban. Közelebb menvén látom, hogy  az
   egyik pásztort sorakoztatták fel a gyerekek a királyok közé. Jó  gondolat!
   A pásztorok közül két héttel később visszatért valaki, hogy újra  megnézze
   a kis  Jézust.  Ma lélekben  egyszerű  pásztorként mi  is  visszatérünk  a
   betlehemi istállóhoz, beállunk a királyok mögé, hogy újra láthassuk  Isten
   Fiát.

   Gyermekek  és  felnőttek  fantáziáját  egyaránt  megmozgatja  a  napkeleti
   bölcsek hódolata.  Kik  voltak  ők? Honnan  jöttek?  Miféle  égi  jelenség
   lehetett a  különleges  csillag?  Mit jelentenek  az  érdekes  és  értékes
   ajándékok? Az evangélium meglehetősen szűkszavú beszámolóját a  keresztény
   hagyomány  az  évszázadok   során  igyekezett  kiegészíteni,   értelmezni,
   tanítással megtölteni. Így  lettek a bölcsekből  királyok, akik a  Gáspár,
   Menyhért és  Boldizsár nevet  kapták.  A művészeti  ábrázolásokon  gyakran
   háromféle bőrszínű  ember jelenik  meg, amely  arra utal,  hogy  különféle
   nemzeteket képviselnek.  Más ábrázolásokon  fiatal, középkorú  és  idősebb
   férfiként szerepelnek, ami  azt jelzi, hogy  a különböző életkorú  emberek
   mind  Jézushoz  járulnak.  Mindezeket  nem  érdemes  csupán  találgatásnak
   értékelnünk, s minden bizonnyal nem csupán a képzelet szüleménye ez, hanem
   fontos tanításokat  hordoznak többek  között azzal  kapcsolatban, hogy  az
   Isten Fia, Jézus előtt minden ember köteles kifejezni hódolatát.

   Az ünnep hivatalos  elnevezése: Urunk  megjelenése. Ez arra  utal, hogy  a
   Betlehemben megszületett gyermek istensége, isteni méltósága megjelenik az
   egész világ,  még a  pogányok  előtt is.  A karácsonykor  megszületett  és
   születésekor látható emberi testben megjelent Jézusban most megmutatkozik,
   feltárul  az  emberiség  számára  mindaz,  ami  őbenne  láthatatlan,  azaz
   istensége. A történet  fő mondanivalója  az, hogy  Jézust Istennek  kijáró
   hódolattal tisztelik. A mai  ünnep másik elnevezése: háromkirályok  napja.
   Ez nem  szorul  magyarázatra, bár  itt  is megjegyezzük,  hogy  csupán  az
   ajándékok – arany, tömjén és mirha – számából következtethetünk arra, hogy
   hárman lehettek, illetve  az ajándékok  értékes volta  utalhat arra,  hogy
   előkelő,  tehetős  személyek,  talán  uralkodók,  királyok  lehettek.   Az
   ünnepnek sajátos  magyar elnevezése:  vízkereszt. Az  név arra  az  időkre
   nyúlik vissza,  amikor e  napon ünnepelték  Jézus megkeresztelkedését  is,
   illetve vízszentelést tartottak ekkor.

   Máté  evangéliumának   ismétlődő   témája   a   hit   és   a   hitetlenség
   szembeállítása, amely többször a pogányok hite és Izrael  hitetlenségeként
   jelenik meg.  Itt  is  ezzel találkozunk.  Miközben  a  pogány  származású
   bölcsek  hittel   fogadják,  és   isteni  jelként   értékelik  a   csillag
   megjelenését, majd pedig nyomában járva Isten-kereső emberekként  indulnak
   útnak, addig a jeruzsálemi királyi udvarban maga az uralkodó és a  vallási
   vezetők  közömbösen,  érdektelenül   viselkednek,  illetve  Heródesben   a
   gyűlölet és a hatalomféltés érzése támad, ami éppen ellenkezője a  bölcsek
   hitének.
   A bölcsek hódolatában felismerhetjük az Egyház küldetését, emberi  életünk
   célját: Isten felé tartunk,  hogy kifejezzük előtte hódolatunkat.  Érdemes
   elindulnom Isten útján, a hit útján. Érdemes engednem, hogy Isten jelekkel
   vezessen ezen az úton.  Ne a Messiás  születésének helyét pontosan  ismerő
   írástudók legyenek a példaképeim, akik  egyetlen lépést sem tesznek,  hogy
   utánajárjanak  a  jövendöléseknek,  hanem  a  bölcsek,  akik  vállalják  a
   fáradságos, nehéz, veszélyekkel járó  utat. Igen, elindulok a  bölcsekkel,
   hogy kifejezzem hódolatomat Isten Fia előtt és átadjam neki ajándékként  a
   hitemet.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk,  Jézus   Krisztus!  Karácsony   éjszakáján  felkerekedtünk   és   a
   pásztorokkal együtt felkerestünk téged, a betlehemi gyermeket, aki  emberi
   arcodat, emberi természetedet mutattad meg nekünk. A mai ünnepen  lélekben
   újra elindulunk, hogy a napkeleti  bölcsekkel együtt kifejezzük neked,  az
   Istennek hódolatunkat.  Küldj nekünk  jelet! Mutasd  nekünk az  utat!  Adj
   nekünk bölcsességet, hogy felismerjük a jelet és adj erőt, hogy az általad
   mutatott úton járva eljussunk hozzád, a mi Megváltónkhoz és Üdvözítőnkhöz!
   Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130106.mp3