[Evangelium] 2013-02-09

[Evangelium minden nap]

   2013. február 9. – Szombat

   Abban  az  időben  az  apostolok  visszatértek  Jézushoz,  és  beszámoltak
   mindarról, amit tettek és  tanítottak. Ő így  szólt hozzájuk: „Gyertek  ti
   is, (menjünk)  a  pusztaságba egy  magányos  helyre, hogy  pihenjetek  egy
   kicsit!” Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre  sem
   maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre,
   hogy magukban  legyenek.  De  sokan  látták,  amikor  elmentek,  és  sokan
   megtudták. Erre  minden városból  gyalog odasiettek,  és megelőzték  őket.
   Amikor Jézus kiszállt és  látta a nagy tömeget,  megesett rajtuk a  szíve.
   Olyanok voltak, mint a pásztor  nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte  őket
   sok mindenre.
   Mk 6,30-34

   Elmélkedés:

   A mai  evangéliumi  szakasz  szerint az  apostolok  visszatérnek  Jézushoz
   tanító útjukról és  beszámolnak neki és  egymásnak arról, hogyan  fogadták
   őket. Jézustól indultak el és hozzá térnek vissza. Fontos  megismételnünk,
   hogy nem a  maguk nevében  indultak el, nem  saját tanításukat  hirdették,
   hanem Krisztus követeként  indultak, hogy  az ő nevében  gyógyítsák meg  a
   betegeket, űzzék ki a  gonosz lelkeket, és  hirdessék az örömhírt.  Milyen
   csodálatos érzés lehetett számukra  Jézust képviselni! Milyen szép  élmény
   lehetett számukra, hogy Jézust fogadták személyükben az emberek! Milyen jó
   érzés lehetett  számukra  abban  a tudatban  visszatérni,  hogy  hűségesen
   teljesítették küldetésüket, amire megbízást kaptak! Mekkora öröm tölthette
   el őket, amikor azt  látták, hogy az  általuk hirdetett tanítást  ugyanúgy
   fogadhatták az emberek, miként Jézus szavait, s az általuk tett csodák  is
   ugyanúgy hatékonynak bizonyultak, mint amikor Jézus gyógyított.
   Visszaérkezésükkor Jézus  rögtön észreveszi,  hogy mennyire  fáradtak.  Ez
   annak a jele, hogy  az elmúlt napok vagy  hetek nem tétlen  lustálkodással
   teltek számukra, hanem fáradhatatlanul azt tették, amire megbízást kaptak.
   Jézus azt javasolja nekik, hogy pihenjenek, és ez a pihenés az ő közelében
   történik. Elvonulnak  egy  kis időre  a  világtól, hogy  Mesterüknél  újra
   feltöltődjenek  lelkileg.  Hozzájuk   hasonlóan  napjaink   igehirdetőinek
   szintén szükségük  van arra,  hogy  munkájuk teljesítése  közben  időnként
   visszatérjenek Jézus  közelébe.  Jézus  küldetést ad  nekem,  engem  is  a
   világba küld, hogy tanítását hirdessem, követségében járjak.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Viselnem  kell   a  keresztet,   ha   együtt  akarok   lenni   Krisztussal
   dicsőségében! Gondolni akarok az utolsó  dolgokra. A mindig közeli  halált
   és Krisztus szenvedéseit nem felejtem el. Jótéteményeiért szüntelen  hálát
   adok. A javak,  barátok, szabadság,  élet elvesztése  miatt nem  bánkódom,
   hogy elnyerjem Krisztust.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130209.mp3