[Evangelium] 2013-12-26

[Evangelium mindennap]

   2013. december 26. – Csütörtök, Szent István első vértanú

   Abban az  időben  Jézus így  szólt  tanítványaihoz: Legyetek  óvatosak  az
   emberekkel szemben,  mert  bíróság  elé  állítanak,  zsinagógáikban  pedig
   megostoroznak benneteket. Miattam  helytartók és  királyok elé  hurcolnak,
   hogy tanúságot  tegyetek  előttük  és a  pogányok  előtt.  Amikor  átadnak
   benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek,  hogyan és mit mondjatok.  Abban
   az órában megadatik majd  nektek, hogy hogyan  beszéljetek. Hiszen nem  ti
   fogtok beszélni, hanem  Atyátok Lelke  szól majd  belőletek. Halálra  adja
   akkor a testvér a testvérét, az apa a gyermekét, a gyermekek pedig szüleik
   ellen támadnak,  hogy vesztüket  okozzák.  Miattam mindenki  gyűlölni  fog
   titeket. De aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.
   Mt 10,17-22

   Elmélkedés:

   Karácsony másnapján Egyházunk első  vértanúját, Szent Istvánt  ünnepeljük.
   Szent Lukács evangélista az Apostolok Cselekedetei írásában részletesen és
   hosszan írja le István történetét (6. és 7. fejezet). Ebből kiderül,  hogy
   ő is ahhoz a  hét férfiból álló csoporthoz  tartozik, akiket az  apostolok
   bíztatására  a  hívek  maguk   közül  kiválasztanak,  hogy  az   adományok
   osztásánál segédkezzenek, s ennek  köszönhetően maguk az apostolok  jobban
   az igehirdetésnek  szentelhessék  életüket.  Lukács  így  jellemzi  a  hét
   személyt: „jó hírben álló, Szentlélekkel és bölcsességgel eltelt” férfiak,
   illetve István esetében hozzáteszi, hogy „eltöltötte őt a hit.”
   Azért fontos ez a kijelentés, mert a történet során ezt követően  jelennek
   meg István  ellenfelei,  akiket  eltöltött  az  irigység,  a  gyűlölet,  a
   féltékenység. Maga  István mondja  hozzájuk intézett  beszéde végén,  hogy
   „mindig  ellenálltak  a  Szentléleknek.”  Ellenállásuk,  gyűlöletük  odáig
   vezet, hogy halálra ítélik és megkövezik Istvánt. Vértanúhalálának leírása
   pontosan megjelöli az utat, ahová a Krisztushoz való hűség, a hitben  való
   kitartás vezet, ugyanis halála pillanatában  István szemét az égre  emelve
   meglátta Isten dicsőségét és az Emberfiát, azaz Jézust a mennyben. Ő tehát
   végigjárta a hit útját,  és a döntő pillanatban  kiállta a próbát s  méltó
   lett arra,  hogy Jézusért  életét áldozza.  Nem tagadta  meg hitét,  hanem
   hűséges maradt. Ha hűségesek maradunk, az üdvösségre jutunk.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Jézus!  Te vagy  a fény,  a világosság,  a remény  és a  vigasztalás
   számomra. Te vagy az Atya ajándéka. Te vagy a szeretet megnyilvánulása. Te
   valóságos Isten és valóságos ember  vagy. Szüless meg bennem! Élj  bennem!
   Halj meg bennem! És egykor támadj fel bennem az örök életre!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131226.mp3