[Evangelium] 2013-12-20

[Evangelium mindennap]

   2013. december 20. – Péntek

   Hat hónappal Keresztelő János születésének hírüladása után Isten  elküldte
   Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki jegyese  volt
   egy férfinak, a Dávid házából való  Józsefnek. A szűz neve Mária volt.  Az
   angyal belépett hozzá, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr
   veled van! Áldottabb  vagy te  minden asszonynál!”  Ennek hallatára  Mária
   zavarba jött és gondolkodóba  esett, hogy miféle  köszöntés ez. Az  angyal
   azonban folytatta: „Ne félj, Mária! Hisz kegyelmet találtál Istennél! Mert
   íme, gyermeket  fogansz  méhedben és  fiút  szülsz, s  Jézusnak  fogod  őt
   nevezni! Nagy lesz ő:  a Magasságbeli Fiának  fogják hívni. Uralkodni  fog
   Jákob házán  mindörökké, és  uralmának soha  nem lesz  vége!” Mária  ekkor
   megkérdezte az angyalt:  „Hogyan történhet  meg ez, amikor  én férfit  nem
   ismerek?” Az angyal ezt válaszolta neki: „A Szentlélek száll le rád, és  a
   Magasságbeli ereje borít  be árnyékával.  Ezért szent lesz  az, aki  tőled
   születik: Isten  Fiának  fogják  őt  hívni.  Lásd,  rokonod,  Erzsébet  is
   gyermeket fogant  öregségében,  sőt,  már  a  hatodik  hónapban  van,  bár
   magtalannak tartják az emberek, Istennél semmi sem lehetetlen.” Erre Mária
   így szólt: „Íme, az Úr  szolgálóleánya: történjék velem szavaid  szerint!”
   Ezután az angyal eltávozott.
   Lk 1,26-38

   Elmélkedés:

   Jézust a  Magasságbeli  Isten Fiának  nevezi  az angyal,  amikor  meghozza
   Máriának Istentől  a hírt,  hogy gyermeke  fog születni.  Jézus  születése
   leereszkedés, a menny  földre szállása. Születésével  a láthatatlan  Isten
   látható alakban  jelenik meg  köztünk.  Egy szűz  méhe magába  fogadja  és
   később egy jászol körülöleli a végtelen Istent, aki hatalmasabb mindennél.
   Néha felfigyelünk  a  híradásokban arra,  hogy  a világ  valamely  pontján
   megépítették a  legmagasabb épületet,  túlszárnyalva a  korábbi  rekordot.
   Egyes országok építészei valósággal versenyeznek egymással, illetve  saját
   gazdagságukat akarják így megmutatni másoknak. Miközben az ember égre törő
   tornyokat épít, hogy egyre magasabbra jusson és meghódítsa az eget,  Isten
   lejön közénk  a földre.  A szent  Isten  belép ebbe  a világba,  az  Isten
   emberré lesz, hogy utat mutasson az emberségre és az életszentségre. Isten
   elérhető közelségbe  kerül hozzánk.  És mi  letekintünk erre  a  jászolban
   fekvő Gyermekre, aki magához vonzza  pillantásainkat. Úgy nézzük őt,  mint
   akit az ég küldött  a földre, hogy magával  vigyen bennünket a földről  az
   égbe.
   A karácsonykor  született  Jézus végigjárja  az  emberi élet  útját,  hogy
   megmutassa nekünk az  Istenhez vezető utat,  az üdvösség útját.  Induljunk
   vele! Engedjük, hogy a földre jött Fiúisten elvezessen minket az égbe!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Ó Dávid kulcsa, nyitni kész,
   ha ajtót nyitsz, nem zárja kéz,
   halál árnyéka vesz körül,
   mirajtunk immár könyörülj!
   Eljő, eljő Emmánuel,
   Hogy üdvözüljön Izrael!

   (Advent utolsó  hetének liturgiájában  szerepelnek az  ún.  „Ó-antifónák”,
   amelyekben a jövendő Messiás különböző  nevekkel szólítjuk meg. Az  imákat
   december 17.  és 23.  között imádkozzuk.  Itt versbe  szedett,  énekelhető
   (Éneklő Egyház 15.) változatát közöljük.)

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131220.mp3