[Evangelium] 2013-12-02

[Evangelium mindennap]

   2013. december 2. – Hétfő

   Abban az  időben, amikor  Jézus bement  Kafarnaumba, egy  pogány  százados
   járult eléje,  és  így szólt:  „Uram,  szolgám bénán  fekszik  otthon,  és
   szörnyen kínlódik.” Jézus így felelt: „Megyek és meggyógyítom.” A százados
   ezt válaszolta: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem  csak
   egy szóval mondd,  és meggyógyul  az én szolgám.  Jómagam, bár  alárendelt
   ember vagyok, katonáknak parancsolok. Ha azt mondom az egyiknek: „Menj!” –
   elmegy; a másiknak: „Jöjj ide!” –  akkor hozzám jön; és szolgámnak:  „Tedd
   ezt!” – és megteszi.”  Amikor Jézus ezt  hallotta, elcsodálkozott, és  így
   szólt  kísérőihez:  „Bizony  mondom  nektek,  ekkora  hitet  senkinél  sem
   találtam Izraelben. Ezért azt mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről
   és napnyugatról, és asztalhoz telepednek  Ábrahám, Izsák és Jákob mellé  a
   mennyek országában.”
   Mt 8,5-11

   Elmélkedés:

   Jézus  nyilvános  működésének  időszaka   alatt  mindennapos  volt,   hogy
   betegeket hoztak  hozzá a  gyógyulás reményében.  Az evangéliumokban  több
   helyen is találkozunk azzal, hogy  tolonganak körülötte az emberek és  még
   messzi vidékekről is elhozzák beteg családtagjaikat, hogy meggyógyuljanak.
   A gyógyításokkal  Jézus jelenvalóvá  teszi  Isten irgalmát,  mivel  minden
   csoda az  isteni jóság  jele. Minden  alkalommal, amikor  egy-egy  beteget
   hoznak, s Jézus segítségét kérik, magával a kéréssel kifejezik hitüket  az
   emberek. Hisznek  abban, hogy  Jézus az  ő isteni  erejével tud  segíteni,
   hisznek abban, hogy  Jézus Isten.  A beteg  meggyógyításának kérése  tehát
   egyúttal a hit kifejezése is részükről.
   A mai evangéliumi történet  érdekessége, hogy nem  egy zsidó ember,  hanem
   egy pogány katonatiszt kér  segítséget, aki a  római hadsereg tagja  volt.
   Pogány (nem  zsidó) létére  kérésével  ő is  kifejezi hitét  Jézus  iránt.
   Kérésében ugyanakkor benne van az  udvariasság, a zsidó vallási  törvények
   tisztelete is. A  mózesi törvények  szerint ugyanis a  zsidóknak nem  volt
   szabad belépniük pogány emberek házába. A kafarnaumi római százados ismeri
   ezt a törvényt, ezért  nem is kéri azt,  hogy házába betérve tegyen  Jézus
   csodát, hanem így  szól: „Uram,  nem vagyok méltó,  hogy hajlékomba  jöjj,
   hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám” (Mt 8,8).  Hitét
   az Úr csodával jutalmazza, meggyógyul a szolga.
   Az adventi időben  Isten Fia  jövetelét várjuk. Nem  vagyunk méltók  arra,
   hogy bűnös emberi világunkba belépjen az  Isten, de ő mégis eljön.  Kérjük
   őt hittel, hogy világunkba jöjjön, otthonunkba lépjen!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenünk,  annyi  okunk  volna  a  csüggedésre,  a  szorongásra,  magunkba
   zárkózásra, annyi okunk volna a  félelemre. De Jézus minket is  megszólít:
   ne  féljetek!  Adj  nekünk,  Istenünk,  nyitott  szívet,  készséges,  hívő
   értelmet, befogadni kész, tiszta emberséget. Add, hogy félrevezető  emberi
   szándékok ne  zavarhassanak meg  minket. Add,  hogy e  világ  zűrzavarában
   Téged hirdethessünk az aggódóknak, Téged,  aki ma is megszólítasz  minket:
   Ne féljetek!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131202.mp3