[Evangelium] 2013-12-01

2013. Dec. 1., V, 01:00:01 CET

   2013. december 1. – Advent 1. vasárnapja

   Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Amikor az Emberfia  eljön,
   ugyanaz történik, mint Noé napjaiban. A vízözön előtti napokban az emberek
   ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek –, egészen addig a napig,  amikor
   Noé beszállt  a  bárkába.  Semmit  sem sejtettek  mindaddig,  míg  be  nem
   következett a katasztrófa, és a víz el nem sodorta mindannyiukat. Így lesz
   ez akkor is,  amikor az  Emberfia eljön. Ha  akkor ketten  lesznek kint  a
   mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat  otthagyják. Ha két asszony őröl  a
   malmával, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Virrasszatok  tehát,
   mert nem tudhatjátok,  mely napon jön  el a ti  Uratok! Mert  nyilvánvaló,
   hogy ha  a  ház gazdája  tudná,  hogy melyik  órában  jön a  tolvaj,  fenn
   virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba. Legyetek tehát ti  is
   készen,  mert  az  Emberfia  abban  az  órában  jön  el,  amikor  nem   is
   gondoljátok.
   Mt 24,37-44

   Elmélkedés:

   Gyermekkor
   A betlehemi Gyermek, Jézus Krisztus születése karácsonyi ünnepére készülve
   az  advent   folyamán  figyelmünket   irányítsuk   a  gyermekekre   és   a
   gyermekkorra!  Többféle  nézőpontból  tehetjük   meg  ezt.  Ma,  az   első
   vasárnapon  azzal  indítsuk  elmélkedésünket,  hogy  a  felnőttek   hogyan
   tekintenek a gyermekekre.  Ne semleges  szereplőként tegyük  ezt, hanem  a
   gyermekekkel foglalkozó  személyek, főként  a  szülők és  nevelők  helyébe
   képzelve magunkat.  Akinek  van  gyermeke, vagy  tanárként  nap  mint  nap
   találkozik tanítványaival, könnyen megteszi ezt.
   A gyermek idővel felnő. Nem biztos, hogy felnőtté válik az idő  múlásával,
   de biztosan felnő. Ha az életben maradáshoz szükséges legfontosabbakat,  a
   testi  fejlődéséhez  szükségeseket  megkapja,  akkor  biztosan  felnő.  Ha
   értelmi fejlődéséről is  gondoskodnak, akkor megtanulja  az emberek  közti
   kapcsolatok szabályait és  felnőttként a társadalom  tagja lesz. Ha  lelki
   fejlődése is cél  az évek során,  akkor megtanulja, hogy  a látható  világ
   kereteinél tovább lásson. Tehát a gyermekkor nem telhet tétlenül. A  szülő
   és a  nevelő feladatának  érzi, hogy  felnevelje a  gyermeket, segítse  őt
   felnőtté válni. A nevelés folyamán  elsődleges szempontot kap a jövő.  „Mi
   leszel, ha  nagy  leszel?” –  kérdezik  rokonok és  barátok,  idegenek  és
   ismeretlenek a  gyermektől,  s  helyettük általában  az  őt  nevelő  szülő
   válaszol,  hiszen  ő  tudja,  hogy   mivé  neveli  gyermekét.  Sok   ember
   gyermekkorát és talán egész életét keseríti meg, ha a szülők saját egykori
   kudarcaikat,  sikertelenségeiket   felejteni   szándékozván   gyermekükben
   akarják megvalósítani álmaikat.
   Az adventi  időszakban egy  gyermek  születését várjuk.  Mi lesz  ebből  a
   gyermekből? – kérdezzük.  Mi lesz belőle,  ha felnő? Ő  is ács lesz,  mint
   nevelőapja Szent  József,  aki mellett  felnő  s megtanulja  a  becsületes
   munkát? Vagy talán a Galileai-tó mellé költözik és halásznak áll, mint oly
   sokan azon a vidéken? Vagy  szántóvető ember lesz? Esetleg nyájra  vigyázó
   pásztor? Talán  uralkodó  lesz?  Az  evangéliumok  nem  jegyzik  le,  hogy
   Máriának vagy  Józsefnek  konkrét  elképzelése lett  volna  Jézus  jövőjét
   illetően. Nem tervezgették, melyik híres tanító mellé küldik majd tanulni.
   Nem irányították  életét  egy bizonyos  mesterség  felé. Mindez  nem  hiba
   részükről, nem a nevelési szándék  hiánya. Inkább annak elfogadásáról  van
   szó, hogy az idő  múlásával majd kiderül, milyen  szándéka van Istennek  a
   gyermekkel.
   A  mai  vasárnap  evangéliumában  Szent  Máté  írásából  azt  a  részletet
   olvassuk, amely Krisztus  második eljöveteléről szól.  Tehát egy  jövőbeli
   eseményről,  amelynek  idejét  előre   senki  nem  tudhatja.  Jézus   arra
   figyelmeztet,  hogy  szüntelenül  álljunk   készen  érkezésére,  mert   ez
   bármelyik napon  bekövetkezhet.  Ezt  mondja: „Legyetek  készen,  mert  az
   Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok” (Mt 24,44).
   Az advent a múltat, a jelent és  a jövőt sűríti egybe. Az adventi  időszak
   Jézus 2000 évvel ezelőtti világrajöttét, jelenbeli születését karácsonykor
   (és mindennap), valamint újbóli eljövetelét az idők végén foglalja  egybe.
   Éppen  ezért  emlékezés,   ünnep  és  várakozás   számunkra  ez  az   idő.
   Megemlékezünk betlehemi születéséről,  örvendezünk újbóli születésének  és
   jelenlétének, és várjuk, hogy a végső időkben mindent újjáteremtsen, benne
   újjászülessen minden.
   Visszatérve a  bevezetésben  foglaltakhoz,  egy  kis  gondolkodásra  kérek
   mindenkit. Az  előttünk álló  hét  folyamán próbáljuk  megfogalmazni,  mit
   gondolunk a  gyermek Jézusról?  Nem a  felnőttről, aki  tanít és  csodákat
   tesz. Nem  a felnőttről,  aki bölcsességével  és az  igazság  kimondásával
   ámulatba ejt  sokakat,  s  egyúttal ellenségeket  szerez  magának.  Nem  a
   felnőtt Jézusról, aki meghal a kereszten és feltámad. Hanem kifejezetten a
   gyermek Jézusról. Mit várok Jézus születésétől? Mit ébreszt bennem, milyen
   cselekedetre indít  jövetele?  Milyen  reményt  fűzök  születéséhez?  Mert
   minden születés, minden emberi élet kezdete reményt ad az embereknek.  Mit
   gondolok a  gyenge, újszülött  gyermekről,  a kis  Jézusról? Mit  érzek  a
   pólyába takart, jászolba fektetett gyermek iránt? Mit gondolok az  emberré
   lett, a gyermekké lett Istenről?
   © Horváth István Sándor

   Imádság:

   Ó, Jézus!  Gyermekként jöttél  emberi világunkba.  Gyenge,  magatehetetlen
   gyermekként születtél meg, miként minden ember. Gyermekként szükséged volt
   a szeretetre, a  gondoskodásra, a  törődésre. Oly  módon szeretnék  hozzád
   közeledni, ahogyan az édesanyák gyermekükhöz. Szeretettel,  gyengédséggel,
   odafigyeléssel. Alázattal meghajolva a születés titka előtt, az élet titka
   előtt, a gyermek  titka előtt.  Rácsodálkozva arra, hogy  minden új  élet,
   minden újszülött gyermek  az Isten  ajándéka. Hiszem,  hogy születésed  új
   lehetőségeket,  új  utat  nyit   meg  számomra.  Születésed  adjon   nekem
   bátorságot és erőt az újrakezdéshez és a lelki újjászületéshez!

   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20131201.mp3

   ________________________________

   Aktuális:
   Kedves e-vangélium olvasók!
   Mivel a Szívem első  gondolata 2014. könyv  elfogyott, de sokan  szeretnék
   még megkapni, ezért még egy utánnyomást vállalok. A rendelési űrlapot újra
   megnyitottam:
   https://docs.google.com/spreadsheet/viewform?formkey=dEFKSWl5M2FGcm5PME5oV1d1bW1WX0E6MA
   A könyvet 2013. december 1. vasárnap 23 óra 59 percig lehet megrendelni. A
   küldés december  16. után  várható. A  később rendelők  számára nem  tudom
   garantálni, hogy karácsonyig odaér, illetve azt sem, hogy jut a könyvből.
   A  könyv  a  jövő  évi  e-vangéliumi  elmélkedéseket  tartalmazza  és  egy
   imagyűjteményt. 560 oldal. Egyéb információ a rendelési űrlapon.
   Szeretettel: István atya - Horváth István Sándor
   2013. november 27.
   A könyv(ek) rendelése űrlap segítségével. Az űrlap biztonságos, akkor  is,
   ha más jelez az Ön gépe. Kattintson a következő sorra, linkre.
   https://docs.google.com/spreadsheet/viewform?formkey=dEFKSWl5M2FGcm5PME5oV1d1bW1WX0E6MA
   Az űrlap kitöltése után nyomja meg a küldés gombot!
   Vagy   megrendelhető   az   alábbi   adatok   elküldésével   e-mailben   a
   zalalovo at gmail.com címre:
   Szívem első gondolata 2014. darabszám:
   Megrendelő neve:
   Postacím irányítószámmal:
   Mobiltelefon:
   (Kérem a  mobiltelefonszám  vagy  más  telefonszám  megadását,  amelyen  a
   csomagfutár eléri Önt akkor, ha nem találja éppen a megadott címen.