[Evangelium] 2013-08-31

[Evangelium mindennap]

   2013. augusztus 31. – Szombat

   Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: Egy
   ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk  bízta
   vagyonát.  Az  egyiknek  öt  talentumot   adott,  a  másiknak  kettőt,   a
   harmadiknak pedig  egyet, kinek-kinek  rátermettsége szerint,  aztán  útra
   kelt. Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, és másik
   ötöt nyert  rajta.  Ugyanígy  az  is,  aki  kettőt  kapott,  másik  kettőt
   szerzett. Az pedig, aki  csak egyet kapott, elment,  ásott egy gödröt,  és
   elrejtette a földbe urának ezüstjét.

   Hosszú idő elteltével megjött a  szolgák ura, és számadást tartott  velük.
   Jött az, aki  öt talentumot kapott:  hozott másik ötöt  is, és így  szólt:
   „Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd,  másik ötöt nyertem rajta.” Az  úr
   így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál,
   sokat bízok rád:  Menj be urad  örömébe!” Jött az  is, aki két  talentumot
   kapott, és  így szólt:  „Uram,  két talentumot  adtál nekem,  nézd,  másik
   kettőt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és  hűséges
   szolga! A kevésben  hű voltál,  sokat bízok  rád: Menj  be urad  örömébe!”
   Végül jött  az is,  aki  csak egy  talentumot  kapott. Így  szólt:  „Uram!
   Tudtam, hogy kemény  ember vagy,  ott is  aratsz, ahová  nem vetettél,  és
   onnan is  szüretelsz,  ahová nem  ültettél.  Félelmemben elmentem  hát  és
   elástam a  földbe a  talentumodat. Nézd,  ami a  tied, visszaadom  neked!”
   Válaszul az úr  ezt mondta neki:  „Te gonosz és  lusta szolga! Ha  tudtad,
   hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová  nem
   ültettem,  ezüstjeimet  a  pénzváltóknak  kellett  volna  adnod,  hogy  ha
   megjövök, kamatostul kapjam vissza! Vegyétek csak el tőle a talentumot  és
   adjátok oda annak, akinek  tíz talentuma van! Mert  akinek van, annak  még
   adnak, hogy bővelkedjék: és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije
   van! Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső  sötétségre!
   Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!”
   Mt 25,14-30

   Elmélkedés:

   A Krisztus jövetelére való várakozás új szempontja kerül elő a mai  napon.
   A tegnap  olvasott  rész  az  ő  érkezésének  idejére  vonatkozik,  míg  a
   talentumokról szóló példabeszéd az  ezt megelőző időszakra. A  történetben
   szereplő  úr  a  szolgákra  bízza  javait,  ezt  jelképezi  a   talentumok
   kiosztása. A rábízott vagyonnal  mindenkinek gazdálkodnia kell. A  szolgák
   tehetségük és a  rájuk bízott  vagyon mértéke  szerint kamatoztatták  azt,
   illetve  olyan  is   volt,  aki  félelmében   elásta.  Ez  utóbbit   végül
   helytelennek  minősíti   az   úr.   A   talentumokkal   való   gazdálkodás
   nyilvánvalóan kockázatot rejt magában, hiszen  el is lehet azt  veszíteni.
   Ezt azonban vállalni kell, mert a tétlenség nagyobb bűn.
   Istentől képességeket és  adottságokat kapunk,  amelyet helyesen  és az  ő
   akarata szerint kell  felhasználnunk. Nem elég  a megőrzés  minimalizmusa,
   hanem a tettrekészség, a cselekvés egyre  többet hoz ki abból, amit az  Úr
   neki juttatott. Ebből a példázatból is kiderül, hogy nem egyformák,  hanem
   különbözőek  az  emberi  adottságok.  Mégsem  kell  senkinek  a   másikhoz
   hasonlítania magát, nem kell irigykedni, hanem mindenkinek a magáéval kell
   gazdálkodnia. A kevéssel is úgy kell  bánni, hogy több legyen, s  lehessen
   látni a fejlődést.  A nagyobb képességek  viszont nagyobb felelősséget  is
   kívánnak. A képességeket lelki fejlődésünkre és embertársaink javára  kell
   felhasználnunk. Használjuk Isten szándékainak  megfelelően mindazt a  jót,
   ami bennünk van és éljünk a kegyelemmel, amelyet nekünk ad!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Ó, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg  nekem
   az istengyermekség szellemét,  taníts meg arra,  hogyan kell mindig  Isten
   gyermekéhez méltóan cselekednem!  Maradj bennem!  Add, hogy  én is  mindig
   benned maradjak, és úgy szerethesselek,  ahogyan te szeretsz engem!  Nálad
   nélkül semmi vagyok. Magamtól semmire sem megyek. De egyesíts  önmagaddal,
   tölts el  szereteteddel,  hogy  általad  az Atyával  és  a  Fiúval  mindig
   egyesüljek!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130831.mp3