[Evangelium] 2013-08-30

[Evangelium mindennap]

   2013. augusztus 30. – Péntek

   Abban az időben Jézus a  következő példabeszédet mondta tanítványainak:  A
   mennyek országa  olyan, mint  az a  tíz szűz,  akik vették  lámpáikat,  és
   kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak.  A
   balgák fogták  a lámpásukat,  de  olajat nem  vittek magukkal;  az  okosak
   azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s  ők
   mind elálmosodtak  és  elaludtak.  Az éjszaka  közepén  egyszerre  kiáltás
   hangzott: „Íme,  a vőlegény!  Menjetek eléje!”  Erre a  szüzek  mindnyájan
   fölébredtek, és  felszították lámpásaikat.  A balgák  kérték az  okosakat:
   „Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!” Az okosak  ezt
   válaszolták: „Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen.  Inkább
   menjetek el a kereskedőkhöz, és  vegyetek magatoknak!” Míg azok  vásárolni
   mentek, megérkezett a  vőlegény, és  akik készen voltak,  bementek vele  a
   menyegzőre; az ajtó pedig  bezárult. Később megérkezett  a többi szűz  is.
   Így szóltak:  „Uram,  uram!  Nyiss  ajtót nekünk!”  De  ő  így  válaszolt:
   „Bizony, mondom nektek,  nem ismerlek titeket!”  Virrasszatok tehát,  mert
   nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
   Mt 25,1-13

   Elmélkedés:

   Jézus szavaiból tudjuk, hogy  érkezése az utolsó  időkben biztosan be  fog
   következni, de  annak  ideje  az  ember számára  nem  ismert.  Ha  tudnánk
   ugyanis, hogy mikor fog bekövetkezni, könnyen számítgatásokba kezdenénk, s
   halogatni kezdenénk megtérésünket. A könnyelműség és a felelőtlenség ebben
   az esetben  mindenképpen  vétkesnek  tekinthető, s  nagy  árat  kell  érte
   fizetnünk, hiszen  saját üdvösségünket  tesszük kockára.  A Jézussal  való
   találkozás ugyanakkor  élteti  bennünk  a  reményt,  mert  ez  üdvösségünk
   lehetősége. A keresztény remény sohasem a múlt, hanem a jövő, az eljövendő
   találkozás felé fordul. Várakozásunkat és reményünket egyedül Isten  képes
   betölteni.
   Az állandó éberséget, a  felkészültséget, a reményteli várakozást  mutatja
   be az okos és a balga szüzekről szóló példabeszéd. Az okosak  előrelátóak,
   a balgák felkészületlenek. E két  hozzáállást szemlélteti, hogy az  okosak
   visznek magukkal  olajat lámpásaikhoz,  de a  balgák nem.  A késve  érkező
   vőlegény  lakomájára  csak  a  felkészültek  tudtak  idejében  bejutni.  A
   többiek, akik időközben elmentek  olajért, kinnrekedtek, s  visszaérkezvén
   hiába kértek bebocsátást.
   Az okos és  balga szüzek  könnyen elvonják figyelmünket  a történet  igazi
   főszereplőjéről, a vőlegényről, akinek jövetelét várják. Ő áll valójában a
   példázat középpontjában. Amikor  a vőlegény megérkezik,  együtt ünnepel  a
   felkészültekkel. Jövetelének  idejét nem  lehet előre  tudni. Lehet,  hogy
   hamarosan érkezik, de lehet, hogy késik. Mindig várjuk az Úr érkezését  és
   álljunk készen a találkozásra.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Ó Jézus Krisztus, hiszem, hogy igaz Isten  és igaz ember vagy. Te vagy  az
   isteni út, mely végtelen biztonsággal  hidalja át azt a szakadékot,  amely
   elválaszt engem az Istenségtől. Hiszem, hogy szent emberséged tökéletes és
   oly hatalmas, hogy engem nyomorúságaim, hiányaim és gyarlóságaim  ellenére
   el tud  vezetni  oda, ahol  te  magad vagy:  az  Atya keblére.  Add,  hogy
   hallgassak szavadra, kövessem példádat, és soha el ne szakadjak tőled.

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130830.mp3