[Evangelium] 2013-08-18

[Evangelium minden nap]

   2013. augusztus 18. – Évközi 20. vasárnap

   Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Azért jöttem, hogy  tüzet
   gyújtsak  a  földön.  Mi  mást   akarnék,  mint  hogy  lángra   lobbanjon.
   Keresztséggel   kell   megkereszteltetnem.   Mennyire   várom,   hogy   ez
   beteljesedjék! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a  földre?
   Mondom nektek,  nem azt,  hanem szakadást.  Ezentúl, ha  öten lesznek  egy
   házban, megoszlanak  egymás  között: három  kettő  ellen, és  kettő  három
   ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány
   az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával.”
   Lk 12,49-53

   Elmélkedés:

   A szeretet tüze
   Az 1952-ben  irodalmi Nobel-díjjal  kitüntetett francia  írótól,  Francois
   Mauriac-tól származik a következő gondolat: „Azon a napon, amelyen nem  ég
   bennetek a szeretet, sokan  meghalnak a hidegtől”.  Ha nem gyakorolnánk  a
   szeretetet nap  mint nap,  a lelki  jégkorszak idejét  élnénk. Az  emberek
   elhidegülnének egymástól, a házastársak fagyos tekintettel néznék egymást,
   a gyerekek  dideregve keresnék  biztonságukat. Szükségünk  van arra,  hogy
   égjen, lángoljon bennünk a szeretet érzése. Keresztényként nem lehet más a
   hivatásunk,  mint  hogy  sokszor  fagyosnak  tűnő  világunkban   állandóan
   felszítsuk magunkban és felgyullasszuk másokban Isten szeretetének tüzét.
   Jézus a mai evangéliumban érdekes, de könnyen félreérthető  kijelentéseket
   tesz. Többek  között ezt  mondja:  „Azért jöttem,  hogy tüzet  gyújtsak  a
   földön. Mi  mást akarnék,  mint hogy  lángra lobbanjon”  (Lk 12,49).  Mire
   gondol? Milyen  tüzet akar  gyújtani? A  nyári szárazság  idején  többször
   hallunk hírt tűzvészekről, amelyek a világ számos pontján pusztítanak,  és
   felbecsülhetetlen károkat  okoznak a  természetben  és az  emberek  anyagi
   javaiban, illetve  sajnos sok  esetben emberi  áldozatokat is  követelnek.
   Nyilvánvalóan Jézus nem ilyen pusztító tűzre gondol. Ő a szeretet tüzét, a
   hit  fényét,  a  Szentlélek   lángját  szeretné  meggyújtani   szívünkben.
   Akarom-e, hogy lángra lobbanjon szívemben Krisztus tüze? A tűz, amely maga
   Krisztus. A tűz, amelyet  nekem is tovább kell  adnom. A tűz, amely  fényt
   hoz az életembe.
   Jézus mondásai az ő földi működésének idejére vonatkoznak, továbbá arra az
   időszakra, amikor  a  Szentlélek által  lesz  Isten jelen  a  világban.  A
   krisztusi tűz megtisztulást, megújulást hozhat az emberek számára. Erre  a
   tűzre napjainkban  nagy szüksége  van a  világnak és  az Egyháznak.  Igen,
   egyházi közösségünk is  megújulásra szorul.  A most tartó  Hit éve  kiváló
   alkalom erre,  de  a megújulást  magamon  érdemes kezdeni.  Ha  engem  már
   megtisztított Krisztus tüze, akkor annak életet újító hatása tovább árad a
   közösség és annak tagjai felé.
   A  hitet,  hitemet   nem  élhetem   meg  a  világtól   és  az   emberektől
   elszigetelten. Ennek  nagyon  egyszerűen az  az  oka, hogy  a  valódi  hit
   cselekvésre ösztönöz, az  embertársak felé  gyakorolt jócselekedetekre.  A
   másik oka pedig az, hogy a  hit közösséget teremt. Közösséget Istennel  és
   közösséget a felebaráttal. Az Egyház,  mint közösség, azokat az  embereket
   fogja össze, akiknek közös kincse a hit.
   Milyen kapcsolat van a  hit és a  hit szerinti élet  között? A hit  életre
   váltása (tettekre  váltása) nem  azt  jelenti, hogy  cselekedeteink  által
   akarjuk mindenáron kiharcolni  magunknak az üdvösséget,  hanem hogy  Isten
   kegyelme a  hit által  gyümölcsöt hoz  életünkben. Ezen  a ponton  érdemes
   tisztáznunk  azt,  hogy   az  Egyházhoz,  mint   Krisztus  testéhez   való
   tartozásunk nélkül  nem  hozhat  gyümölcsöt  hitünk,  nem  erősödhetünk  a
   hitben, nem  adhatjuk  tovább  meggyőződéssel  a  hitet  és  nem  tehetünk
   hitelesen  tanúságot  hitünkről.  Ha   mindezeket  mégis  meg   szeretnénk
   valósítani, hiszen nem  is lehet  más a célunk,  mint ezek  megvalósítása,
   akkor őriznünk kell a teljes közösséget az Egyházzal. Hitünknek tehát  van
   egyéni és közösségi vonatkozása is, s ez utóbbi messze többet jelent, mint
   a  hit  együttes  megvallását  a  közösségi  istentisztelet,  a  szentmise
   alkalmával. Gyulladjon fel szívünkben az Egyház iránti szeretet tüze!
   Emberi életünk születésünktől  a halálunkig  be van  ágyazva a  szentségek
   rendjébe,  ami   a  kereszteléstől   a   betegek  szentségéig   vezet.   E
   szentségekben,  amelyek  valójában   a  hitélet  megnyilvánulásai,   Isten
   kegyelme jut  el hozzánk  az Egyház  közreműködése által.  S íme,  itt  is
   felfedezhetjük, hogy nincs  hit, nem  létezik hitélet  Egyház nélkül,  bár
   napjainkban sokan hangoztatják, hogy  ők vallásosak, de hitük  megéléséhez
   nincs szükségük  az  Egyházra.  A  Hit évében  talán  őket  is  segítenünk
   kellene, hogy visszataláljanak vagy rátaláljanak az Egyházra.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézusunk!  Gyújtsd  fel  mindannyiunk szívében  a  szeretet  tüzét!
   Szereteted tüze és fénye oszlassa el az aggodalmaskodás, a hitetlenség,  a
   kételkedés, a békétlenség és a bűn sötétségét! Segíts, hogy megőrizzük  és
   továbbadjuk másoknak is ezt a  fényt! Segíts, hogy továbbsugározzuk a  hit
   világosságát, a remény ki nem alvó lángját és a szeretet tüzét! Az általad
   megígért  és  elküldött   Szentlélek  tüze   pünkösdkor  átalakította   és
   bátorsággal töltötte el az apostolokat.  Alakíts át engem is! Tégy  csodát
   velem is! Tégy engem is tüzes lelkűvé, hogy örömhíredet bátran  hirdessem!
   Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130818.mp3