[Evangelium] 2013-08-11

[Evangelium minden nap]

   2013. augusztus 11. – Évközi 19. vasárnap

   Abban  az  időben  Jézus   így  szólt  tanítványaihoz:  „Csípőtök   legyen
   felövezve, kezetekben  pedig égő  gyertya legyen.  Hasonlítsatok az  olyan
   emberekhez, akik urukra várnak, hogy  mihelyt megérkezik a menyegzőről  és
   zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket  uruk
   megérkezésekor  ébren  talál.  Bizony   mondom  nektek,  felövezi   magát,
   asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második  vagy
   a harmadik  őrváltáskor  érkezve is  így  találja őket,  boldogok  azok  a
   szolgák. Gondoljátok meg: ha tudná a  házigazda, hogy melyik órában jön  a
   tolvaj, nem engedné  betörni házába. Éberen  várjátok tehát az  Emberfiát,
   mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.”
   Lk 12,35-40

   Elmélkedés:

   Várakozó szolgák vagyunk
   Az éjszakai  virrasztás bizony  fárasztó, de  néha még  nappal sem  könnyű
   ébren maradni.  Jó példa  erre, hogy  egy alkalommal  az egyik  ministráns
   nagypapája elbóbiskolt a szentmisén.  Amint később elmesélte, az  történt,
   hogy előző  nap sokat  dolgozott a  kertben és  a gyümölcsösben,  alaposan
   elfáradt.  Este  pedig   még  egy  focimeccset   is  megnézett,   ráadásul
   hosszabbítás volt, ezért nem tudott időben lefeküdni. Csendesen, nyugodtan
   aludt az öreg a misén, talán még  álmában is tudta, hogy a templomban  nem
   érheti őt semmi  baj. A  szunyókálás miatt lehetett  egy kis  lelkiismeret
   furdalása, mert az áldás után bejött a sekrestyébe, hogy bocsánatot kérjen
   „bűnéért”. Mosolyogva kérdeztem tőle, hogyan fordulhatott ez elő? Az  öreg
   próbált védekezni: „Plébános úr! Az apostolok is elaludtak Jézus mellett a
   Getszemáni-kertben.” Hirtelen  nem  is  tudtam mit  mondani  a  leleményes
   védekezésre, de az unokájának,  helyén volt az  esze, és rögtön  ráfelelt:
   „Úgy ám nagypapa, bizony elaludtak az apostolok, de nem a délelőtt 10 órai
   misén,  hanem  akkor  késő  este  volt!”  A  virrasztó  szolgákról   szóló
   példabeszédet  és  a  váratlan  időben  érkező  tolvajról  szóló   mondást
   tartalmazza a mai evangélium. A két példázat mondanivalója hasonló.
   A várakozó  szolgák és  az  éjszakai őrségben  lévő emberek  bizonyára  az
   őrségváltást várják  a legjobban,  amikor szolgálatuk  befejeztével  végre
   pihenni mehetnek, de a  példázatban nem ez a  lényeg. Az őrök azt  várják,
   hogy hazaérjen az úr, a ház gazdája. Tudják, hogy kire várnak, és azt  is,
   hogy gazdájuk biztosan meg fog érkezni. A jézusi példabeszédekre  jellemző
   fordulatot jelen  esetben az  hozza,  hogy a  hazatérő úr  megvendégeli  a
   szolgákat és azokat, akik várták őt. A gazda felcseréli a szerepeket, akik
   korábban szolgáltak, most kiszolgáltakká válnak. A várakozás önmagában  is
   izgalmas, meglepetést hozhat. Valami olyat, ami nem várható, s főként  nem
   elvárható. A várakozás  meglepően nagy  jót hozhat nekünk.  És itt  értjük
   meg,  hogy  a  várakozás  miért  nem  elpazarolt  idő.  Vannak,  akik  azt
   gondolják, hogy nem érdemes várakozással tengetni az időt. De talán jobban
   járnak azok, akik  úgy gondolják,  hogy a várakozás  percei, órái,  napjai
   meghozzák  gyümölcsüket.   Miközben  Istenre   várakozunk,  az   ő   Lelke
   tevékenykedik bennünk csendesen, szinte észrevétlenül.
   Az  egyházi   igehirdetés   visszatérő   eleme   ezzel   a   szövegrésszel
   kapcsolatban, hogy a keresztény embernek szüntelenül várakoznia kell az Úr
   érkezésére, Krisztus második eljövetelére. Ennek mikéntje és ideje azonban
   teljesen  bizonytalan.  Abban  biztosak  lehetünk,  hogy  egyszer  be  fog
   következni, de  azt senki  ember nem  tudhatja előre,  hogy mikor.  Időről
   időre  (talán  az  elmúlt  években  túl  sokszor  is)  megjelennek   olyan
   híresztelések, miszerint hamarosan  bekövetkezik az  Úr jövetele.  Egyesek
   még a  napot  is tudni  vélik,  aztán ha  mégsem  következik be  az  előre
   bejelentett időpontban a nagy érkezés, akkor nagy mentegetőzések közepette
   újabb dátumot  jelölnek meg.  A  Szentírást és  Jézus szavait  jól  ismerő
   keresztény ember pedig csak azt kérdezi magában, hogy mi értelme van ilyen
   felesleges kijelentésekkel  lázban  tartani  az embereket,  s  miért  kell
   riadalmat  kelteni?  Érkezésének  idejére  vonatkozóan  Jézus   egyértelmű
   kijelentést tesz: „Legyetek éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem  az
   órát” (Mt 25,13). Aki azt állítja,  hogy ő mégis tudja, az biztosan  hamis
   próféta, akinek nem érdemes hinnünk.
   Az éjszaka  leple  alatt  érkező  tolvajról szóló  mondás  szintén  az  Úr
   érkezésének bizonytalan, előre  nem tudható idejére  utal. Miként egy  ház
   tulajdonosa sem tudja előre megmondani, hogy mikor akarnak betörni házába,
   ugyanúgy  senki  nem  tudhatja  előre  Krisztus  jövetelének   időpontját.
   Készenlétre, fokozott figyelemre, a türelmes várakozásra ösztönöz minket a
   példabeszéd. Annak  érdekében, hogy  ne érhessen  minket váratlanul  Urunk
   jövetele, lelkünk legyen mindig készen a vele való találkozásra!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Jézus! Taníts meg engem az alázatos és türelmes várakozásra!  Taníts
   meg engem arra, hogy téged érdemes várnom, a veled való végső találkozást!
   Taníts meg engem arra, hogy ne azonnali eredményt várjak, hanem türelemmel
   várjam a te  kegyelmed növekedését  bennem. A  várakozás nem  elfecsérelt,
   elpazarolt idő.  A  várakozás percei,  órái,  napjai vagy  évei  meghozzák
   gyümölcsüket, mert közben maga Isten tevékenykedik bennünk csendesen. Add,
   hogy  észrevegyen  szüntelen  jelenlétedet  és  ez  jelentse  számomra   a
   boldogságot! Hiszek, Uram, erősítsd bennünk a hitet!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130811.mp3