[Evangelium] 2013-04-20

[Evangelium minden nap]

   2013. április 20. – Szombat

   Abban az időben,  amikor Jézus  Kafarnaumban az  élet kenyeréről  beszélt,
   tanítványai közül, akik (szavait)  hallották, többen azt mondták:  „Kemény
   beszéd  ez.   Ugyan  ki   hallgatja?”   Jézus  tudta,   hogy   tanítványai
   méltatlankodtak miatta,  azért  így  szól  hozzájuk:  „Ez  megbotránkoztat
   titeket? Hát ha  majd azt  látjátok, hogy  az Emberfia  fölmegy oda,  ahol
   azelőtt volt! A Lélek az,  ami életre kelt, a  test nem használ semmit.  A
   szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik
   nem hisznek.” Jézus ugyanis  kezdettől fogva tudta,  hogy kik nem  hisznek
   benne, és hogy ki fogja őt  elárulni. Aztán így folytatta: „Ezért  mondtam
   nektek, hogy senki sem  jöhet hozzám, hacsak az  Atya meg nem adja  neki.”
   Ettől kezdve tanítványai közül sokan  visszahúzódtak, és többé nem  jártak
   vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?” Simon
   Péter ezt válaszolta neki: „Uram, kihez  menjünk? Az örök élet igéi  nálad
   vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”
   Jn 6,60-69

   Elmélkedés:

   Az  elmúlt  napok   során  Jézus  eucharisztikus   beszédét  olvastuk   az
   evangéliumban. Beszédében  a  mi Urunk  saját  testéről és  véréről,  mint
   táplálékról beszélt, amely  az örök  életre jutáshoz  szükséges. E  részek
   folytatásaként a  mai  szakasz  a tanítványok  első  reakcióját  írja  le.
   Vannak, akik nem értik Jézus szavait. Mások megbotránkoznak mindazon, amit
   hallottak. És itt most nem Jézus vitapartnereiről van szó és nem  azokról,
   akik igyekeznek belekötni  tanításába, hanem  Jézus tanítványairól.  Saját
   tanítványai között  is  vannak olyanok,  akik  kijelentéseit  botrányosnak
   tartják, vagy nem értik.
   Jézus szavainak megértése ugyanis hitet kíván.  Ő maga is tudja, hogy  bár
   sokan kíváncsiak csodáira  és szívesen  hallgatják őt,  nem mindenki  hisz
   benne, nem mindenki  hiszi azt,  hogy ő  az Isten  küldötte. Amikor  Jézus
   nyíltan beszél arról, hogy  egyesek nem hisznek benne,  sőt, lesz, aki  el
   fogja őt árulni, némelyek elmennek, elhagyják őt, s nem maradnak tovább  a
   tanítványai.  Ők  „kemény  beszédnek”  tartják  az  elhangzottakat,  ezért
   visszahúzódnak és távoznak.
   Távozásukat követően Jézus az apostolokhoz fordul, és szándékukról kérdezi
   őket, hogy vajon ők is el akarnak-e menni vagy kitartanak mellette?  Péter
   apostol a többiek  nevében is  megvallja, hogy  Jézussal maradnak:  „Kihez
   mennénk  Uram?  Az  örök  élet  igéi  tenálad  vannak”  (Jn  6,68).  János
   evangélista  bizonyára   az  Egyház   közösségében  hűségesen   megmaradók
   vigasztalására és erősítésére írja  le Péter vallomását. Erősítsen  minket
   is ez a  hitvallás, és ösztönözzön  bennünket személyes hitvallásra  Jézus
   mellett!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, Jézus,  segíts,  hogy  szüntelenül a  menny  felé  törekedjek,  ahol
   megadod a jónak jutalmát, s ahol megnyílnak előttem Isten végtelen titkai:
   a szeretet  titka, az  irgalom titka,  a jóság  titka, az  élet titka.  Te
   hívsz, te vársz engem  a mennybe, ahol örökre  eltölt az isteni  szeretet.
   Segíts nekem,  hogy egész  életemben keressem  azt a  szűk ösvényt,  amely
   menny felé vezet, s megtaláljam az örök élet kapuját!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130420.mp3