[Evangelium] 2013-04-14

[Evangelium minden nap]

   2013. április 14. – Húsvét 3. vasárnapja

   Feltámadása után  Jézus egy  alkalommal így  jelent meg  tanítványainak  a
   Tibériás-tó partján:
   Együtt voltak  Simon  Péter  és Tamás,  melléknevén  Didimusz,  továbbá  a
   galileai Kávából való Natanael, Zebedeus fiai és még két másik  tanítvány.
   Simon Péter így szólt hozzájuk: „Megyek halászni.” „Mi is veled megyünk” –
   felelték. Kimentek és  bárkába szálltak.  De azon az  éjszakán nem  fogtak
   semmit.
   Amikor megvirradt,  Jézus ott  állt a  parton. A  tanítványok azonban  nem
   ismerték fel,  hogy  Jézus az.  Jézus  megszólította őket:  „Fiaim,  nincs
   valami ennivalótok?” „Nincs” – felelték. Erre azt mondta nekik:  „Vessétek
   ki a hálót a bárka jobb oldalán, ott majd találtok.” Kivetették a hálót, s
   alig bírták visszahúzni a tömérdek haltól. Erre az a tanítvány, akit Jézus
   szeretett, így szólt Péterhez: „Az Úr az!” Amint Simon Péter  meghallotta,
   hogy az Úr az,  magára öltötte köntösét  – mert neki  volt vetkőzve –,  és
   beugrott a vízbe.  A többi  tanítvány követte  a bárkával.  A hallal  teli
   hálót is maguk  után húzták.  Nem voltak  messze a  parttól, csak  mintegy
   kétszáz könyöknyire.
   Amikor partot értek,  izzó parazsat  láttak, s rajta  halat, mellette  meg
   kenyeret. Jézus  szólt nekik:  „Hozzatok a  halból, amit  most  fogtatok.”
   Péter visszament, és partra  vonta a hálót, amely  tele volt nagy  hallal,
   szám szerint százötvenhárommal, s bár ennyi  volt benne, nem szakadt el  a
   háló.
   Jézus hívta őket: „Gyertek, egyetek!” A tanítványok közül senki sem  merte
   megkérdezni: „Ki vagy?”  – hiszen  tudták, hogy az  Úr az.  Jézus fogta  a
   kenyeret, és adott  nekik, ugyanígy halból  is. Ez volt  a harmadik  eset,
   hogy a halálból való feltámadása után Jézus megjelent nekik.
   Miután ettek, Jézus megkérdezte Simon Pétertől: „Simon, János fia,  jobban
   szeretsz-e engem, mint ezek?” Péter így szólt: „Igen, Uram, te tudod, hogy
   szeretlek.” Erre Jézus azt mondta neki: „Legeltesd bárányaimat!”
   Aztán újra megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz te engem?” Ő  azt
   felelte: „Igen,  Uram,  tudod,  hogy szeretlek!”  Erre  azt  mondta  neki:
   „Legeltesd juhaimat!”
   Majd harmadszor is megkérdezte tőle:  „Simon, János fia, szeretsz  engem?”
   Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?”, és
   ezt válaszolta: „Uram, te  mindent tudsz, azt  is tudod, hogy  szeretlek!”
   Jézus pedig ismét ezt mondta: „Legeltesd juhaimat!
   Bizony, bizony, mondom neked: Amikor még fiatal voltál, felövezted  magad,
   és oda  mentél,  ahova  akartál.  De  ha  majd  megöregszel,  kiterjeszted
   karjaidat. Más fog felövezni  téged, és oda visz,  ahova nem akarod.”  Azt
   jelezte e szavakkal,  hogy (Péter)  milyen halállal dicsőíti  majd meg  az
   Istent. Azután hozzátette: „Kövess engem!”
   Jn 21,1-19

   Elmélkedés:

   Szeretetre alapozott új hivatás
   A  neves  evangélikus  teológus,  Dietrich  Bonhoeffer  így  fogalmaz  egy
   Istennek  szóló  imájában:  „Én  kishitű  vagyok,  de  nálad  a  segítség.
   Nyugtalan vagyok, de  nálad a  békesség. Bennem keserűség  él, de  belőled
   türelem árad. Én  nem értem  útjaidat, de te  ismered az  enyémet”. A  mai
   vasárnap   evangéliuma    segíthet    bennünket   az    isteni    segítség
   megtapasztalásában, Isten békéjének elfogadásában, az  elkeseredettségükön
   való felülemelkedésben  és  az  Isten  által  számunkra  kijelölt  életút,
   keresztény hivatás felismerésében. Nézzük  a történetet az új  hivatásukat
   felismerő   apostolokról   és   az   új   hivatást   megalapozó   szeretet
   megvallásáról!
   Három szereplőre érdemes odafigyelnünk  a mai evangéliumban: Jézusra,  aki
   irányítja az  eseményeket,  Jánosra,  aki  „szeretett  tanítványként”  van
   megnevezve, s  aki elsőként  ismeri fel  ez alkalommal  az Urat,  valamint
   Péterre,  akinek  elsőségét   az  apostolok   között  ez   a  jelenet   is
   kihangsúlyozza.
   Elsőként Jézus személyére figyeljünk, aki feltámadása után több alkalommal
   megjelent az apostoloknak, a  tanítványoknak, illetve az asszonyoknak.  De
   mintha ők még  a többszöri  jelenések és találkozások  során sem  értették
   volna meg,  hogy új  feladatot, küldetést  kapnak. Péter  halászni  indul,
   mintha a Jézus-esemény  lezárult volna, s  ott kellene folytatnia  életét,
   ahol három évvel  korábban abbahagyta, mielőtt  Jézus meghívta.  Visszatér
   eredeti mesterségéhez  a halászathoz  és apostoltársai  követik őt  ebben.
   Bizonyos értelemben érthető  csalódottságuk és gondolkozásuk,  s most  azt
   keresik, hogy mivel folytassák életüket. Jézus pontosan erre a kérdésre ad
   választ nekik  e  jelenése alkalmával.  A  feltámadt Jézus  megjelenik  és
   csodát tesz, az  eredménytelen halászat után  mégis rengeteg halat  fognak
   annak köszönhetően,  hogy  engedelmeskednek  Jézusnak.  Közbeavatkozásával
   Jézus   egyértelművé   teszi   számukra,   hogy   emberi   munkájukat   és
   erőfeszítésüket ő  tudja  eredményessé  tenni.  A  jelenet  során  és  ezt
   követően a Péterrel való párbeszédben is Jézus úgy áll előttünk, mint  aki
   irányítja Egyházát  és küldötteit,  az apostolokat.  A feltámadt  Krisztus
   jelenléte minden korban megtapasztalható  az Egyház életében,  napjainkban
   is.
   Másodszor János  személyét  emeljük  ki.  Evangélistaként  ő  írja  le  az
   eseményt. Művében  nem  szokta  név  szerint  megnevezni  önmagát,  inkább
   „szeretett tanítványként”  említi  saját  személyét,  ő  az,  „akit  Jézus
   szeretett.” János  azért fontos  szereplője az  esetnek, mert  elsőként  ő
   ismeri fel,  hogy  Jézus  az.  Felfigyel  a  hallal  teli  hálóra.  Rögtön
   észreveszi, hogy nem  várt dolog  történt. Azonnal  csodaként értékeli  az
   esetet és jelet lát a történtekben. Ez a jel nyitja meg az ő szemét,  hogy
   felismerje az  Urat.  Felismeréséről  nem  hallgat,  hanem  megosztja  azt
   társaival, mindenekelőtt  Péterrel,  hogy  az ő  szemük  is  megnyíljon  a
   feltámadt Úr felismerésére. János abban példa számunkra, hogy vegyük észre
   a  jeleket,  a  Jézus   jelenlétéről  tanúskodó  jeleket!  Az   evangélium
   terjedése, annak elfogadása az emberek részéről, a hit buzgó kifejezése és
   még számtalan jel arról  tanúskodik, hogy Jézus nem  hagyja el övéit,  nem
   hagyja el az Egyházat, hanem szüntelenül velünk van. Segítsünk másokat  is
   abban, hogy eljussanak e felismerésre!
   Harmadszor  pedig  Péter  apostol  áll  előttünk,  aki  Jézus   háromszori
   kérdésére háromszor vallja meg szeretetét  az Úr iránt. János  evangélista
   kihasználja, hogy a görög nyelvben (eredetileg ezen a nyelven írta  művét)
   több  szó  van  a  szeretetre,   amelyek  annak  mértékét  is   kifejezik.
   Nyelvészeti   dolgokba   nem   érdemes   belemennünk,   de   azt   érdemes
   megjegyeznünk,  hogy  Jézus  több   szeretetet  kíván  Pétertől,  mint   a
   többiektől. Mert  akire  többet  bíznak, attól  többet  is  kérnek.  Akire
   nagyobb feladat vár, annak jobban  ki kell mutatnia Jézus iránti  hűségét.
   Aki a vezető szerepet  kapja, annak jobban  meg kell vallania  szeretetét.
   Péter vallomása ösztönözzön  bennünket arra, hogy  megerősítsük és  bátran
   megvalljuk szeretetünket az Úr iránt! Péter háromszor tagadta meg  Jézust,
   pedig előre  figyelmeztetést  kapott.  Most  lehetőséget  kap  arra,  hogy
   hibáját jóvátegye. Mi  is kapunk új  lehetőséget Jézustól, hogy  bűneinket
   jóvátegyük, hibáinkat kijavítsuk,  és új  úton induljunk  el. A  feltámadt
   Krisztussal való  találkozás  segítsen  bennünket  feladatunk,  hivatásunk
   felismerésére!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Feltámadt  Urunk,  Jézus   Krisztus!  A  veled   való  találkozás   egykor
   megerősítette az apostolokat  a szeretetben.  Új hit és  új remény  ébredt
   bennük. Új  erőre gyulladtak  a te  szeretetedtől, majd  pedig  Pünkösdkor
   megkapták  a  Szentlélek  ajándékát,   hogy  erős  lélekkel  végezzék   az
   evangélium hirdetését és az emberhalászatot. Új élet kezdődik számomra is.
   Adj nekem  erőt ahhoz,  hogy végigfussam  pályámat, és  teljesítsem azt  a
   feladatot,  amelyet  rám  bízol,  hogy  tanúságot  tegyek  az   evangélium
   igazságáról a reményvesztett embereknek. Hiszek, Uram, erősítsd bennünk  a
   hitet!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130414.mp3