[Evangelium] 2013-04-12

[Evangelium minden nap]

   2013. április 12. – Péntek

   Abban az időben Jézus átment a Galileai-tengernek, vagyis Tibériás-tavának
   a  túlsó  partjára.  Nagy  tömeg  követte,  mert  látták  a  csodajeleket,
   amelyeket a betegeken végbevitt.  Jézus fölment egy  hegyre, és ott  leült
   tanítványaival együtt. Közel  volt húsvét, a  zsidók ünnepe. Amikor  Jézus
   fölemelte szemét,  és  látta,  hogy  nagy  tömeg  jön  feléje,  így  szólt
   Fülöphöz: „Honnan vegyünk  kenyeret, hogy  legyen mit  enniük?” Ezt  pedig
   azért kérdezte, hogy  próbára tegye,  mert ő  tudta, hogy  mit fog  tenni.
   „Kétszáz dénár  árú kenyér  sem elég  nekik, hogy  mindenki kapjon  valami
   keveset” – felelte Fülöp. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére
   megszólalt: „Van itt egy fiú,  akinél öt kenyér és két  hal van, de mi  ez
   ennyinek?” Jézus meghagyta:  „Telepítsétek le az  embereket!” Sok fű  volt
   azon a  helyen.  Letelepedtek hát:  szám  szerint mintegy  ötezren  voltak
   csupán a  férfiak.  Jézus  pedig  vette  a  kenyereket,  hálát  adott,  és
   kiosztotta a  letelepedett  embereknek;  ugyanígy  (adott)  a  halból  is,
   amennyit csak  akartak.  Amikor  pedig  jóllaktak,  szólt  tanítványainak:
   „Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi se vesszen kárba.”  Összeszedték,
   s tizenkét  kosarat  töltöttek  meg az  öt  árpakenyér  maradékából,  amit
   meghagytak azok, akik ettek. Amikor pedig az emberek látták a  csodajelet,
   amelyet Jézus végbevitt, így  beszéltek: „Ez valóban az  a próféta, aki  a
   világba jön.”  Amikor Jézus  észrevette, hogy  érte akarnak  jönni, és  el
   akarják vinni,  hogy  erőszakkal  királlyá tegyék,  ismét  visszavonult  a
   hegyre, egészen egyedül.
   Jn 6,1-15

   Elmélkedés:

   A csodálatos kenyérszaporítás  alkalmával Jézus  kenyeret és  halat ad  az
   összegyűlt embereknek  a  Tibériás-tónál.  Feltámadása  után  ugyanezen  a
   helyen történik a csodálatos halfogás (vö. Jn 21,1-14) eseménye is. Amikor
   az apostolok  kiérnek  a partra  bárkájukkal,  Jézus hallal  és  kenyérrel
   fogadja őket. A két csoda sokban hasonlít egymáshoz. Mindkettőben szerepel
   az isteni cselekedet, amely pótolja  a hiányt, megadja az embereknek  azt,
   amire  szükségük   van.   Észrevehetjük   az   emberi   közreműködést   is
   mindkettőnél, hiszen a fiú által hozott öt kenyeret és két halat sokasítja
   meg Jézus, illetve  az apostoloknak ki  kell vetniük a  hálót a vízbe.  Az
   embernek tehát valamit tennie kell a csoda érdekében.
   Mit kér tőlünk ma Jézus? Vessük ki mi is a hálót, az igehirdetés  hálóját,
   hogy a feltámadás örömhíre eljusson mindenkihez! Miként az apostolok egész
   éjszaka hiába fáradoztak és nem fogtak semmit, de az Úr mégis eredményessé
   tette  munkájukat,  ugyanígy  az  emberhalászat  és  e  területen  végzett
   erőfeszítésünk eredménytelen lenne Jézus jelenléte és segítsége nélkül.
   A kenyérszaporítás csodája  az Oltáriszentség  előképe. János  evangélista
   egyetlen mondattal  összefoglalja a  csodát:  „Jézus fogta  a  kenyereket,
   hálát adott  és kiosztotta  a  népnek” (Jn  6,11), s  mindenki  jóllakott.
   Hiszek-e a  csodában?  Elfogadom-e  hittel  a  csodát?  Az  eucharisztikus
   kenyérben Jézus a Testét adja nekünk lelki táplálékul. Elfogadom-e hittel,
   hogy a szentáldozásban  Krisztus Testét veszem  magamhoz? Szükségem  van-e
   minden nap az élő kenyérre?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Jézus, feltámadásod világosság a népeknek, fény az embereknek! Hadd legyen
   életem is fény a sötétségben: szeressek ott, ahol gyűlölnek, megbocsássak,
   ahol sértegetnek, összekössek, ahol szakadás van, reményt ébresszek,  ahol
   elkeserednek,  vigasz  legyek,  ahol   szenvednek,  örömet  vigyek,   ahol
   szomorúak. Uram, add, hogy fény legyek!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130412.mp3