[Evangelium] 2013-04-07

[Evangelium minden nap]

   2013. április 7. – Húsvét 2. vasárnapja, az Isteni Irgalmasság vasárnapja

   Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent  a
   tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben
   zárva tartották  az  ajtót. Belépett,  és  így szólt  hozzájuk:  „Békesség
   nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az  Úr
   láttára öröm töltötte  el a tanítványokat.  Jézus megismételte:  „Békesség
   nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak
   után rájuk  lehelt,  és így  folytatta:  „Vegyétek a  Szentlelket!  Akinek
   megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer,  s akinek nem bocsátjátok  meg,
   az nem nyer bocsánatot.”
   A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük,
   amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk
   az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha  nem
   érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel  oldalát,
   én nem hiszem!”
   Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok Tamás is ott volt velük.
   Ekkor  újra  megjelent  Jézus,  bár  az  ajtó  zárva  volt.  Belépett   és
   köszöntötte őket: „Békesség nektek!”  Tamásnak pedig ezt mondta:  „Nyújtsd
   ide az ujjadat  és nézd a  kezemet! Nyújtsd  ki a kezedet  és érintsd  meg
   oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem  hívő!” Tamás így válaszolt: „Én  Uram,
   én Istenem!” Jézus ezt mondta neki:  „Most már hiszel, Tamás, mert  láttál
   engem. Boldogok, akik  nem láttak, és  mégis hisznek!” Jézus  még sok  más
   csodajelet is művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek  megírva
   ebben a  könyvben.  Ezeket  viszont  megírták,  hogy  higgyétek:  Jézus  a
   Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.
   Jn 20,19-31

   Elmélkedés:

   Isten megbocsát
   Nem tudom megbocsátani  magamnak, hogy megszegtem  a házastársi hűséget  –
   mondja valóban őszinte bánattal, könnyek között egy fiatal férfi nekem.  A
   feleségem megbocsátott nekem, de én nem tudom megbocsátani magamnak,  hogy
   ezt tettem vele. Mit mondhattam erre papként? Ezt mondtam: Lehet, hogy  ön
   nem képes megbocsátani  saját magának,  de a jó  Isten biztosan  megbocsát
   önnek.  A  bűneink  okozta  sebeket   egyedül  az  irgalmas  Isten   képes
   begyógyítani. Mai elmélkedésünkben tekintsünk  az irgalomban gazdag  Isten
   felé!
   Boldog II. János Pál  pápa kezdeményezésére a  húsvét utáni vasárnapon  az
   Isteni Irgalmasságot  ünnepeljük. Mindenekelőtt  azt érdemes  tisztáznunk,
   hogy mit is jelent az irgalmasság. Sok ember ugyanis napjainkban vagy  nem
   érti, vagy félreérti, hogy mit  jelent ez a fogalom, illetve  tulajdonság.
   Mit jelent az,  hogy Isten irgalmas?  Mit jelent, hogy  az ember  irgalmat
   gyakorol? A félreértés oka az lehet, hogy sokan úgy vélik, gyávaságot vagy
   bizonyos  értelemben  megalkuvást  jelent,  ha  valaki  a  másik  embernek
   megbocsátja  gyengeségeit,  bűneit.  Szerintük  az  igazságosság  elve   a
   legfontosabb, s  ennek  megfelelően  a jóért  jutalom,  a  rosszért  pedig
   büntetés jár  kivétel nélkül  minden esetben.  Eközben sajnos  nem  veszik
   észre, hogy az igazságosság  elvének könyörtelen hangoztatása és  érvényre
   juttatása bizony igazságtalansághoz és irgalmatlansághoz vezet. Ne  essünk
   tévedésbe:  az   igazságosság  fontos   szempont,  de   szeretet   nélkül,
   megbocsátás nélkül rossz irányba vezet.
   Isten irgalmas, azaz  megbocsát. Irgalmát az  emberek felé gyakorolja.  Az
   ember ugyanis szembeszáll Istennel,  nem engedelmeskedik neki, nem  tartja
   meg törvényeit.  Ezáltal az  ember bűnt  követ el  és bűnével  eltávolodik
   Istentől. Isten  irgalmas  és  megbocsát az  embernek.  Nekünk,  bűnös  és
   bűneinket megbánó  embereknek szükségünk  van  arra, hogy  Isten  irgalmas
   legyen, megbocsásson nekünk, különben bűneink miatt büntetést érdemelnénk,
   és az igazságosság szerint nem volna más lehetőség. Amikor Isten megbocsát
   a bűnbánó embernek, akkor visszafogadja őt szeretetébe. A megbocsátás,  az
   irgalom  nem   gyengeség  Isten   részéről,  hanem   szeretetéből   fakadó
   tulajdonság és cselekedet.
   Jézus szava szerint  az embernek  is irgalmasnak kell  lennie. Amit  mond,
   valójában az egyik legkomolyabb felszólítása felénk: „Legyetek irgalmasok,
   miként a ti mennyei  Atyátok is irgalmas!” (Lk  6,36), illetve „ha ti  nem
   bocsátotok meg az  embereknek, Atyátok  sem fog  nektek megbocsátani”  (Mt
   6,14). Isten  irgalmát  utánozva  nekünk  is  megbocsátónak  kell  lennünk
   embertársaink felé.
   Gyakran hallani  a  következőt: „Megbocsátok,  de  nem felejtek!”  Az  így
   vélekedők  azt  gondolják,  hogy  most  pillanatnyilag  nem  neheztelek  a
   másikra, nem ütök vissza azonnal,  de majd alkalomadtán bosszút állok,  és
   elégtételt veszek az engem ért  sérelemért. Ez valójában nem  megbocsátás!
   Aki  érti   az  irgalmasság   fogalmát  és   találkozott  már   az   igazi
   irgalmassággal, azaz  megtapasztalta, hogy  Isten eltörli  bűneit, az  nem
   mond ilyet. A  megbocsátás a bűnöknek  és sérelmeknek teljes  elfelejtését
   jelenti. Nem emlékezem többet arra, hogy a másik ember mivel bántott  meg,
   nem  említem  meg   többé  előtte,   hanem  végképp   kitöröltem  még   az
   emlékezetemből  is.   Így   helyezhetjük  ugyanis   új   alapokra   emberi
   kapcsolatainkat, és Isten is így helyezi új alapra kapcsolatát velünk. Nem
   emlékezik többé bűneinkre, hanem szeretetét sugározza felénk.
   Idén, a  Hit  évében  különösen  is fontos,  hogy  a  világ  felé  tegyünk
   tanúságot arról, hogy  hiszünk az irgalmas  Istenben. Hiszünk abban,  hogy
   mindenkinek megbocsát. Hiszünk abban, hogy irgalma és szeretete nagyobb  a
   mi bűneinknél. Hiszünk abban, hogy irgalmának köszönhetően juthatunk el az
   örök üdvösségre.  Hiszünk abban,  hogy  az Egyház  az irgalmasság  jele  a
   világban. Imádkozzunk a  nem hívőkért,  hogy ők  is megtapasztalják  Isten
   irgalmát!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenem, irgalmas Atyám,  nagy alázattal és  bűneim beismerésével  indulok
   feléd. Tudatában vagyok  annak, hogy  megbántottalak téged,  s csak  nálad
   lelhetek irgalomra. Irgalmad a te végtelen szeretetednek a jele.  Elhagyom
   a tékozlás  bűnös útját  és bátran  visszaindulok hozzád,  aki  megbocsátó
   irgalommal vársz rám.  Rálépek arra  az útra, amely  feléd, az  irgalomban
   gazdag Isten felé  vezet! Taníts meg  engem arra, hogy  mindig meg  tudjak
   bocsátani embertársaimnak, így  fejezve ki  szeretetemet feléjük!  Hiszek,
   Uram, erősítsd bennünk a hitet!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130407.mp3