[Evangelium] 2013-04-06

[Evangelium minden nap]

   2013. április 6. – Szombat

   Miután húsvétvasárnap reggel  Jézus feltámadt,  először Mária  Magdolnának
   jelent meg, akiből (annak idején)  hét ördögöt űzött ki. Magdolna  elment,
   és elvitte  a  hírt a  gyászoló  és szomorkodó  tanítványoknak.  Amikor  a
   tanítványok meghallották, hogy Jézus  él, és hogy  Magdolna látta őt,  nem
   hitték el  neki.  Ezután  Jézus más  alakban  megjelent  két  tanítványnak
   útközben, amikor vidékre mentek. Ezek  visszatértek, és közölték a hírt  a
   többiekkel, de  ők nekik  sem  hittek. Végül  megjelent Jézus  a  tizenegy
   (apostolnak),   amikor   éppen    asztalnál   ültek.   Szemükre    vetette
   hitetlenségüket és  keményszívűségüket,  hogy  nem  hittek  azoknak,  akik
   látták őt feltámadása  után. Azután  így szólt hozzájuk:  „Menjetek el  az
   egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!”
   Mk 16,9-15

   Elmélkedés:

   A feltámadás első hirdetői hiába mondták el az apostoloknak találkozásukat
   az Úrral,  ők  ezt  nem hitték  el.  Mária  Magdolna és  az  emmauszi  két
   tanítvány is a hitetlenségbe ütközött.  A tanítványok nem hittek nekik  és
   nem hittek  a  feltámadásban.  E hitetlenség  miatt  kapnak  szemrehányást
   Jézustól, amikor végre nekik is személyesen jelenik meg.
   A jelenetből kiderül számunkra, hogy az emberi tanúságtétel ugyan segíthet
   másokat a hit útján, de  a személyes találkozás ennél jelentősebb.  Később
   Tamás apostol  sem hisz  társainak,  és saját  szemével szeretné  látni  a
   Feltámadottat. Emberileg érthető lehet ez a hitetlenség, de Jézus  számára
   mégis  elfogadhatatlan  tanítványainak  hitetlen  magatartása.  Ismét  egy
   világos példa arra, hogy a hit nem minden ember számára magától  értetődő.
   A valódi hit azt kívánja tőlünk, hogy biztos ismeretek és tudás nélkül  is
   bízzunk  a  másik  félben  és   az  ő  szavában.  A  bizalom   feltételezi
   jóindulatunkat, amely igazmondónak tartja  a másikat. De nem  felejthetjük
   el azt sem, hogy még a  hívő embert is időnként megkísérti a  hitetlenség.
   Ezért kell szüntelenül kérnünk Jézust: Növeld bennünk a hitet!
   Az evangélium  kapcsán a  következő  kérdések merülnek  fel:  Elfogadom-e,
   elhiszem-e  mások  tanúságtételét   Jézusról?  Törekszem-e  a   rendszeres
   találkozásra  Jézussal  az  imádságban  és  a  szentáldozásban?  Tanúságot
   teszek-e találkozásaim élményéről és hitemről, hogy mások is eljussanak  a
   hitre? Indulok-e hirdetni Krisztus evangéliumát?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Jóságos Istenem,  hálás szível  köszönöm Neked  mindazt, amivel  mindennap
   elhalmozol Jóságodból, köszönök mindent azok  helyett és nevében is,  akik
   ezt nem teszik meg.  Édes Jézusom, határtalan  Jóság! Milyen sokat  tettél
   azért, hogy az emberek  viszontszeressenek. Miként lehetséges mégis,  hogy
   sokan nem szeretnek  Téged? Szent kegyelmeddel  eltökélem, hogy  amennyire
   csak képes vagyok, szeretlek Téged mindenek fölött!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130406.mp3