[Evangelium] 2013-04-04

[Evangelium minden nap]

   2013. április 4. – Csütörtök

   Abban az időben az Emmauszból  visszatért tanítványok beszámoltak az  úton
   történtekről, meg arról, hogyan ismerték fel Jézust a kenyértöréskor.  Míg
   ezekről  beszélgettek,   egyszer  csak   megjelent  köztük   (Jézus),   és
   köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Ijedtükben és félelmükben azt vélték,
   hogy szellemet látnak. De ő így  szólt hozzájuk: „Miért ijedtetek meg,  és
   miért támad  kétely a  szívetekben? Nézzétek  meg kezemet  és lábamat!  Én
   vagyok. Tapintsatok meg és lássátok,  a szellemnek nincs húsa és  csontja,
   de amint látjátok, nekem van.” Ezután megmutatta nekik a kezét és a lábát.
   De örömükben még mindig nem mertek hinni, és csodálkoztak. Ezért így szólt
   hozzájuk: „Van itt valami ennivalótok?”  Adtak neki egy darab sült  halat.
   Fogta és a szemük láttára evett belőle. Aztán így szólt hozzájuk:  „Ezeket
   mondtam nektek, amikor még veletek voltam. Be kell teljesednie  mindannak,
   amit rólam  Mózes törvényében,  a prófétákban  és a  zsoltárokban  írtak.”
   Ekkor  megnyitotta  értelmüket,  hogy  megértsék  az  írásokat.  Majd  így
   folytatta: „Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és  harmadnap
   fel kell  támadnia a  halálból. Nevében  megtérést és  bűnbocsánatot  kell
   hirdetni Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. Ti tanúi vagytok ezeknek.”
   Lk 24,35-48

   Elmélkedés:

   A mai evangéliumban  arról olvasunk,  hogy Jézus  megjelenik az  apostolok
   közösségének. Korábban hallottunk az  üres sírnál járó asszonyokról,  majd
   pedig arról, hogy az Emmausz felé vezető úton két tanítvánnyal találkozott
   Jézus. Ma pedig egy nagyobb csoportról, az apostolok közösségéről van szó,
   akikkel más  tanítványok is  lehettek ezen  alkalommal. Nincs  szó  egyéni
   képzelődésről, amelyet az is bizonyít, hogy Jézus a szemük láttára eszik a
   halból és megmutatja a keresztre feszítéskor szerzett sebhelyeit,  amelyek
   feltámadt testén  is jól  látszanak. Mindezek  láttán a  jelenlévők  közül
   egyesek még mindig csodálkoznak és nehezen mernek hinni. Itt is láthatjuk,
   hogy a hit nem célba érkezést, hanem utat és haladást jelent.
   A feltámadt Krisztust  nem azonnal ismerjük  fel, miként szenvedésének  és
   feltámadásának  értelmét  is  fokozatosan  értjük  meg.  A  felismerés  és
   megértés útján  fontos  szerepe  van  a  Szentléleknek.  Ugyanakkor  annak
   megértése is időt  igényel, hogy küldetésünket  felismerve elinduljunk  és
   Krisztus tanúi  legyünk a  világban. Engedem-e,  hogy Isten  a  Szentlélek
   által fokozatosan feltárja előttem a szenvedés és a feltámadás titkát,  és
   felkészítsen a tanúságtételre?
   Az evangélium választ ad  arra a kérdésre, hogy  mi alapozhatja meg  Jézus
   feltámadásába vetett  hitemet. Elsőként  mások tanúságtétele,  azaz a  két
   emmauszi tanítvány tanúsága,  akik a kenyér  megtörésekor ismerték fel  az
   Urat. Másodszor Jézus jelenlétének a  megtapasztalása, a kezén és a  lábán
   lévő  sebhelyek  látása,  illetve  azok  érintése.  Harmadikként  pedig  a
   Jézusról, az  ő szenvedéséről  és haláláról  szóló ószövetségi  írások  és
   prófétai jövendölések tanítása  alapozza meg hitemet.  Ez utóbbi ugyan  az
   emmausziaknak nem volt elég, mert bár lángoló szívvel hallgatták  útközben
   Jézust, mégis  csak  később  ismerték fel  őt,  de  az én  hitemet  ez  is
   erősítheti.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Uram, te irányítsd közösségünket!  Ajándékozz meg minket  tisztánlátással,
   hogy  fölismerjük  a  helyes  utat,  s  azon  rendíthetetlenül  haladjunk!
   Távoztass el  tőlünk mindent,  ami nem  egyenes, ami  nem tisztes  és  nem
   becsületes! Taníts  meg önként,  szabadon engedelmeskedni  elöljáróinknak,
   akik a tőled kapott hatalmat  képviselik! Add, hogy örömmel élvezzük  szép
   világodat, de tartsd távol tőlünk a mohóság és élvezetvágy szellemét! Add,
   hogy vidám  alkotókedvnek  örvendjünk,  de  minden más  cél  fölött  a  te
   akaratod lebegjen előttünk!

    
   A  mai   evangélium   és   elmélkedés   szövege   itt   hallgatható   meg:
   http://evangelium.katolikus.hu/audio/NE20130404.mp3