[Evangelium] 2012-09-30

[Evangelium minden nap]

   2012. szeptember 30. - Évközi 26. vasárnap

   Abban az  időben: János  (apostol) így  szólt Jézushoz:  „Mester,  láttunk
   valakit,  aki  a  te  nevedben  ördögöket  űz  ki,  de  nem  tart  velünk.
   Megtiltottuk neki,  mert  nem követ  minket.”  Jézus ezt  válaszolta:  „Ne
   tiltsátok meg  neki!  Aki  a  nevemben csodát  tesz,  nem  fog  egykönnyen
   szidalmazni engem. Aki nincs ellenünk, velünk van. Aki inni ad nektek akár
   csak egy pohár vizet is az én nevemben, – azért, mert Krisztuséi  vagytok,
   – bizony, mondom nektek, nem marad jutalom nélkül. De aki  megbotránkoztat
   egyet is e  kicsinyek közül,  akik hisznek  bennem, jobb  volna annak,  ha
   malomkövet  kötnének  a  nyakára,  és  a  tengerbe  dobnák.  Ha  a   kezed
   megbotránkoztat, vágd le. Jobb csonkán bemenned az életre, mint két kézzel
   a kárhozatra jutnod,  az olthatatlan  tűzre. Ha  a lábad  megbotránkoztat,
   vágd le.  Jobb sántán  bemenned  az életre,  mint  két lábbal  a  kárhozat
   olthatatlan tüzére kerülnöd.  Ha a szemed  megbotránkoztat, vájd ki.  Jobb
   fél szemmel bemenned  az Isten  országába, mint két  szemmel a  kárhozatra
   jutni, ahol a férgük el nem pusztul, és a tüzük ki nem alszik.”
   Mk 9,38-43. 45. 47-48

   Elmélkedés:

   Krisztus nevében
   Az  apostolok  meghívástörténetein  eltűnődve  észrevesszük,  hogy  milyen
   erővel ragadja meg  őket Jézus személye.  Azonnal elhagynak mindent,  hogy
   hozzá csatlakozzanak  és tanítványai  legyenek. Vallási  vágyaikat,  Isten
   utáni vágyukat mozdítja meg az  Úr, aki megérzi lelkük rezdüléseit.  Hitük
   abból  születik  meg,   amit  az  évek   során  megtapasztaltak   mesterük
   személyével kapcsolatban. E  Krisztus-tapasztalat lesz hitük  alapja és  a
   későbbi időkben  igehirdetésük tartalma.  Az  apostolok és  a  tanítványok
   maguk is  elcsodálkoznak azon,  hogy mi  mindenre képesek  Jézus  nevében.
   Amikor Jézus missziós útra  küldi őket, illetve amikor  mennybemenetelekor
   küldetést ad nekik, Jézus nevében indulnak,  az ő nevében tanítanak, az  ő
   nevében gyógyítanak. A  Jézus nevében cselekvő  személyek megmozdítják  az
   emberek vallási vágyait, Isten utáni vágyukat.

   Mai  elmélkedésünkben   idézzük   fel  a   legfontosabb   dolgokat   azzal
   kapcsolatban,  hogy   milyen   hatása   van  a   Jézus   nevében   végzett
   cselekedeteknek. Nem  véletlenül  választjuk  ezt a  témát,  hanem  a  mai
   vasárnap evangéliuma alapján, amelyben  arról olvasunk, hogy az  apostolok
   megtiltották valakinek, hogy Jézus nevében ördögöket, azaz gonosz lelkeket
   űzzön ki a megszállottakból. Amikor János apostol elmondja ezt Jézusnak, ő
   nem helyesli eljárásukat  és ezt  mondja: „Ne  tiltsátok meg  neki! Aki  a
   nevemben csodát tesz, nem fog  egykönnyen szidalmazni engem” (Mk 9,39).  A
   Jézus nevében végzett csoda tehát nem az apostolok kiváltsága, hanem az Úr
   bárkinek megengedi, akit jó szándék vezérel.

   Milyen hatása  van  a  Jézus nevében  végzett  cselekedeteknek  és  milyen
   cselekedetekre gondoljunk? Elsőként  az Úr  jelenlétét és  közösségteremtő
   jelenlétét kell  megemlítenünk. Jézus  mondta:  „Ahol ketten  vagy  hárman
   összegyűlnek az én  nevemben, ott  vagyok közöttük” (Mt  18,20). A  baráti
   összejöveteleken,   a   keresztény    találkozókon,   az   ifjúsági-    és
   családcsoportokon  túl  főként  a   szentségi  közösségre  gondoljunk,   a
   szentmisére, amelyen  a  közös hit  megvallása  és az  egy  kenyérből,  az
   Oltáriszentségből való részesedés  teremti meg a  krisztusi közösséget.  A
   szentmisében  Jézus  nem   csak  tanítása  által   van  jelen,  hanem   az
   Oltáriszentségben is. Nem jelképes, hanem valóságos jelenlét ez.

   A Jézus nevében  végzett második  fontos cselekedetünk  az imádság.  Ezzel
   kapcsolatban a  mi  Urunk  a  következőt ajánlja:  „Bármit  kértek  az  én
   nevemben, megteszem azt, hogy az Atya megdicsőüljön” (Jn 14,13). Ne csupán
   kéréseink  megfogalmazásakor,  hanem  minden  imádságukban  Jézus  nevében
   forduljunk a mennyei Atyához!

   Lukács   evangélista   részletesen   beszámol   a   hetvenkét    tanítvány
   küldetéséről. Nekik szóló buzdítását Jézus ezekkel a szavakkal zárja: „Aki
   titeket hallgat,  engem hallgat”  (Lk 10,16).  Miként egykor  a  küldöttek
   Jézus nevében tanítottak, ugyanúgy  az apostolok utódai,  a püspökök és  a
   papok az Úr nevében végzik az igehirdetés szolgálatát. Aki őket hallgatja,
   magát  Jézust   hallgatja.   Az   igehirdetők   számára   elsősorban   nem
   magabiztosságot ad mindez, hanem alázatot, és növeli  felelősségtudatukat.
   Szolgálatuk során  mindvégig  számíthatnak a  Szentlélek  segítségére.  Az
   utolsó vacsorán mondta Jézus:  „A Vigasztaló pedig,  a Szentlélek, akit  a
   nevemben küld  az  Atya, megtanít  titeket  mindenre és  eszetekbe  juttat
   mindent, amit mondtam nektek” (Jn 14,26).

   Krisztus követőinek amellett,  hogy jót  tehetnek az Úr  nevében, el  kell
   viselniük  a  szenvedéseket  és  üldözéseket  is.  Ezzel  kapcsolatban   a
   következő figyelmeztetést  mondta  Jézus:  „Kiszolgáltatnak  benneteket  a
   szülők, testvérek, rokonok és barátok, s némelyeket megölnek közületek. Az
   én  nevemért   mindenki  gyűlölni   fog  benneteket”   (Lk  21,16-17).   A
   bántalmazások  tehát   nem  személyük   ellen  irányulnak,   hanem   Isten
   elutasításának jele.  A  keresztény  ember  hűséges  Krisztushoz,  hűséges
   hitéhez, mert tudja,  hogy ezzel biztosíthatja  üdvösségét. Az  eddigieket
   Szent Pál  apostol  szavaival  foglalhatjuk össze:  „Bármit  mondtok  vagy
   tesztek, mindent az Úr Jézus nevében tegyetek!” (Kol 3,17)

   Befejezésül a Jézus nevében való fellépés árnyoldalára figyeljünk. A végső
   időkre vonatkozóan jelentette ki a  mi Urunk: „Vigyázzatok, nehogy  valaki
   félrevezessen benneteket! Mert sokan jönnek az én nevemben, és mondják: Én
   vagyok a Krisztus, és sokakat félre fognak vezetni” (Mt 24,4-5). Adja  meg
   Isten nekünk  a  megkülönböztetés  adományát,  hogy  felismerjük  a  hamis
   prófétákat és  a hamis  tanítókat, és  ne kövessük  őket! Adja  meg  Isten
   nekünk a  kegyelmet,  hogy felismerjük  az  igaz tanítókat,  akik  valóban
   Krisztust képviselik, és hallgassunk rájuk!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! Neved  megvallása a te  személyedhez és az  általad
   létrehozott közösséghez, az Egyházhoz kapcsol minket. Miként az  apostolok
   azon fáradoztak, hogy igehirdetésükkel megismertessék  a te nevedet, a  te
   személyedet az  emberekkel, ugyanúgy  nekünk  is életünk  példájával  kell
   dicsőséget szereznünk neked. A te nevedben szeretnénk cselekedni, hogy így
   az üdvösség  megvalósulását  szolgáljuk a  világban.  Neved  megvallásával
   kifejezzük,  hogy  az  üdvösségre  törekszünk.  Segíts  minket,  hogy   az
   evangéliumhoz méltóan éljünk!