[Evangelium] 2012-09-10

[Evangelium minden nap]

   2012. szeptember 10. - Hétfő

   Jézus az  egyik szombaton  elment a  kafarnaumi zsinagógába,  és  tanítani
   kezdett. Volt ott egy jobb kezére béna ember. Az írástudók és a farizeusok
   figyelték  Jézust,  vajon  meggyógyítja-e   szombaton;  hogy  aztán   okot
   találjanak a vádaskodásra. Ő azonban ismerte gondolataikat.  Megszólította
   tehát a béna kezű embert: „Kelj fel, és állj ide a középre!” Az felkelt és
   odaállt. Jézus akkor hozzájuk fordult: „Kérdem tőletek: Szabad-e szombaton
   jót vagy rosszat tenni, életet menteni vagy pusztulni hagyni?” Végignézett
   rajtuk, aztán így szólt az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az  megtette,
   és meggyógyult a  keze. Erre  esztelen harag  szállta meg  őket, és  arról
   kezdtek tanakodni, hogy mit tegyenek Jézussal.
   Lk 6,6-11

   Elmélkedés:

   A  szombaton  meggyógyított  béna  kezű  emberrel  tett  csodánál   mindig
   elcsodálkozom azon, hogy  Jézus tulajdonképpen  nem tesz  semmit. A  zsidó
   törvények szerint  a  szombati  napon nem  volt  szabad  semmilyen  munkát
   végezni, és még  az is  munkának számított  az írástudók  szerint, ha  egy
   orvos ilyenkor gyógyított. Ebben  az esetben Jézus  úgy gyógyít, hogy  nem
   tesz semmit. Nem érinti meg  a beteget, nem teszi rá  a kezét, de még  egy
   imát sem mond érte, mint sok más esetben. Csak annyit kér a betegtől, hogy
   nyújtsa ki a  kezét, aki ezt  meg is  teszi. És ettől  meggyógyul a  keze.
   Jézus „semmittevése”  persze  hogy esztelenül  felbosszantja  ellenségeit,
   hiszen ebbe végképp nem tudnak belekötni. Bár egyértelmű, hogy Jézus miatt
   történt a  gyógyulás, mégsem  mondhatják  azt, hogy  szombaton  dolgozott.
   Engedjük, hogy  az  Úr  jót  tegyen velünk!  Bármely  nap  csodában  lehet
   részünk.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Kérlek, Uram Jézus Krisztus, aki  valóságosan és lényegedben jelen vagy  a
   kenyér és a bor  színe alatt: táplálj engem,  vigasztalj és erősíts  engem
   mindig, különösen utolsó órámon.  Engedd, hogy téged,  akit most a  kenyér
   fátyola alatt imádok, ez élet után színről színre láthassalak!