[Evangelium] 2012-10-28

[Evangelium minden nap]

   2012. október 28. - Évközi 30. vasárnap

   Abban  az   időben:  Tanítványaival   Jézus  Jerikóba   érkezett.   Amikor
   tanítványainak és nagy  tömegnek a kíséretében  elhagyta Jerikót, egy  vak
   koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen. Hallva, hogy a názáreti
   Jézus  közeledik,  elkezdett  kiáltozni:  „Jézus,  Dávid  fia,   könyörülj
   rajtam!” Többen  szóltak neki,  hogy hallgasson,  de ő  annál  hangosabban
   kiáltotta: „Dávid fia,  könyörülj rajtam!”  Jézus megállt,  és így  szólt:
   „Hívjátok ide!”  Odaszóltak a  vaknak: „Bátorság!  Gyere, téged  hív!”  Az
   eldobta köntösét, felugrott, és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte:  „Mit
   akarsz, mit tegyek veled?” A vak ezt felelte: „Mester, hogy lássak.” Jézus
   erre így szólt hozzá: „Menj, a  hited megmentett téged.” Az pedig  nyomban
   visszanyerte látását, és követte őt az úton.
   Mk 10,46-52

   Elmélkedés:

   Valami történt Lourdes-ban
   Szomorúan olvastam  a  híreket az  elmúlt  napokban, hogy  a  világ  egyik
   leghíresebb Mária-kegyhelyét,  a  franciaországi Lourdes-ot  elöntötte  az
   árvíz, mert a  kegyhely közvetlen  közelében húzódó kis  folyó a  hatalmas
   esőzések  miatt  megáradt.  Elszorult  szívvel  néztem  a  képet,  hogy  a
   jelenések helyszíne, a massabielle-i barlang, ahol Bernadette Soubirousnak
   1858-ban megjelent  a Szűzanya,  több  mint egy  méteres vízben  állt.  Az
   elmúlt napokban a  sártengertől megtisztították a  kegyhelyet, amely  most
   már újra fogadja a zarándokokat.

   Nem a hírről szerettem volna beszámolni jelen elmélkedés keretében,  hanem
   arról, ami ennek kapcsán eszembe jutott és a mai vasárnap  evangéliumához,
   a vak meggyógyításához  kapcsolódik. Évekkel  ezelőtt jártam  Lourdes-ban.
   Abban  az  időben   a  világosság   rózsafüzérének  titkaihoz   szabadtéri
   állomásokat állítottak  fel.  Az  utolsó  tizedet  egy  nagy  sátorban  az
   Oltáriszentség előtt lehetett imádkozni. Méltó hely volt ez ahhoz, hogy  a
   zarándokok imádkozzanak  Jézushoz,  „aki az  Eucharisztiában  nekünk  adta
   önmagát”. Miközben  az imádságot  végeztem, egy  kisebb csoport  érkezett,
   10-12 vak embert vezettek segítőik a sátorba. Mielőtt nekiálltak volna  az
   imádkozásnak, egy  vak  embert  segítettek  a  felolvasó  állványhoz,  aki
   Braille-írásos kis könyvéből, a betűket ujjaival kitapintva német  nyelven
   felolvasta társainak az Oltáriszentség  alapításának eseményét, az  utolsó
   vacsorán történteket.  A felolvasó  egy negyven  év körüli  vak pap  volt.
   Annyira megható  volt  a  felolvasása, hogy  a  magam  imáját  félbehagyva
   szájtátva hallgattam őt. Amikor másnap miséztem magyar zarándoktársaimnak,
   az átváltoztatáskor, amikor a kenyér és bor átváltozik Krisztus testévé és
   vérévé,  eszembe  jutott  vak  paptársam,   aki  minden  nap  elmondja   a
   szentmisében ugyanezeket a  szavakat. Szemével nem  láthatja a világot  és
   nem lát semmit a titokból, miként szememmel én sem láthatom a titkot,  bár
   én láthatom a világot. Mindketten hiszünk a titokban, hiszünk a  csodában,
   hiszünk Krisztus jelenlétében.

   Amikor a mai  evangéliumban szereplő  vak koldus  „Dávid fiának”  szólítja
   Jézust, ezzel kifejezi, hogy hisz abban, hogy ő a Messiás, hiszen abban  a
   korban azt vélték, hogy az  eljövendő messiás Dávid király  leszármazottja
   lesz. Amikor Bartimeus Jézustól segítséget kér, ezzel kifejezi, hogy  hisz
   abban, hogy Jézus tud  rajta segíteni isteni  erejével. A gyógyítással,  a
   csodával Jézus  az  ő  hitét  jutalmazza  meg.  Amikor  visszaadja  a  vak
   szemevilágát, ezért mondja az Úr: „Menj, a hited megmentett téged.”

   Idén,  a  Hit  évében  érdemes  figyelnünk  arra,  hogy  a  vak  szemeinek
   megnyitása  a  nem  hívők  hitre  jutását  jelképezi.  A  hitetlenség,   a
   kételkedés sötétségét  egyedül  Isten  képes  eloszlatni,  ő  adja  a  hit
   világosságát, a hit ajándékát. Jézus  a nagy zaj közepette is  meghallotta
   Bartimeus kiáltását. Isten napjainkban is meghalja mindazok kérését,  akik
   a hit  ajándékáért  fordulnak  hozzá.  A  hit  az  Isten-látás  csodálatos
   élményét adja az embernek,  segítségével megláthatunk valakit, akit  testi
   szemünkkel  nem  láthatunk.   Dobjuk  el  lelki   vakságunk  köntösét,   a
   hitetlenség hitvány ruháját és  siessünk Jézushoz, aki  a hit új  ruhájába
   öltöztet minket!

   Befejezésül térjünk még  vissza egy gondolat  erejéig Lourdes-hoz!  Milyen
   érdekes, hogy éppen  a Hit  évének elején egy  természeti csapásról  szóló
   negatív hír kapcsán még  a nem hívők is  odafigyelnek e kegyhelyre.  Talán
   ezt mondják  most magukban:  „Valami történt  ott. Árvíz  volt.” Az  árvíz
   hordalékát, a szemetet  és a  sarat néhány nap  alatt eltakarítják.  Utána
   pedig ezt gondolják: „Valami történt ott. Egy csodás jelenés, amely  hitre
   ébresztett sokakat.” Talán éppen egy ilyen pusztító árvíz miatt figyel fel
   valaki e  Mária-kegyhelyre, utánanéz  az  egykori eseményeknek,  az  azóta
   történt csodáknak,  és ennek  köszönhetően elindul  a hit  útján. A  bölcs
   embereket minden Isten felé vezeti.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor minden  emberi hang és szó, lárma és  zaj
   között felfigyeltél a  vak szavára, akinek  hitvallása füledbe jutott.  Ez
   állított meg  és  késztetett  arra,  hogy  meggyógyítsad  őt,  visszaadjad
   szemevilágát. Hitét jutalmaztad meg ily módon. Te ma is meghallod,  amikor
   bizalommal fordulunk hozzád: gyógyítsd  meg lelki vakságunkat! Adj  nekünk
   hitet! Add nekünk a hit látásmódját!  Add, hogy a hit megnyissa  szemünket
   és szívünket, és felismerjük  mindazt, ami üdvösségünkhöz szükséges.  Add,
   hogy a hit  erejével mindig a  te utadon járjunk!  Hiszek, Uram,  erősítsd
   bennünk a hitet!