[Evangelium] 2012-10-27

[Evangelium minden nap]

   2012. október 27. – Szombat

   Abban az időben odajött Jézushoz  néhány ember, s azokról a  galileaiakról
   hozott hírt, akiknek  vérét Pilátus  az áldozat  vérével vegyítette.  Erre
   Jézus megjegyezte:  „Azt  hiszitek,  hogy  ezek  a  galileaiak  bűnösebbek
   voltak, mint a többi galileai, mivel így jártak? Mondom nektek: nem! De ha
   nem tartotok  bűnbánatot,  éppúgy elvesztek  ti  is mindnyájan.  Vagy  azt
   gondoljátok, hogy az a tizennyolc  ember, akire rádőlt Siloámban a  torony
   és megölte őket,  bűnösebbek voltak  a Jeruzsálemben  élő többi  embernél?
   Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, éppúgy elvesztek ti  is
   mindnyájan.” Aztán egy példabeszédet mondott. „Egy embernek fügefa volt  a
   szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt  keresett rajta,  de nem  talált. Erre  így
   szólt vincellérjéhez: Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen
   a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet? De az így
   válaszolt: Uram, hagyd meg még  az idén. Körülásom és megtrágyázom,  hátha
   terem majd jövőre. Ha mégsem, akkor kivághatod.”
   Lk 13,1-9

   Elmélkedés:

   Amikor Jézus hasonlatokat mond arról, hogy  az embernek a bűnbánat vagy  a
   jócselekedetek gyümölcseit  kell teremnie  – miként  a fák  is  gyümölcsöt
   érlelnek – akkor az Istennel való együttműködésünkre gondol. Isten  nélkül
   ugyanis  elszakadnánk  az  éltető   erőforrástól,  a  teremtő  erőtől,   a
   növekedést és fejlődést biztosító hatalomtól, s erőtlenné, élettelenné  és
   terméketlenné  válnánk.   Isten  teremtő   együttműködésre  hívja   minden
   teremtményét, közülük is legfőképpen magát az embert. Aktív  együttműködés
   ez a  Teremtővel, ugyanakkor  mégsem a  miénk az  érdem, hanem  Istené.  A
   növekedés nem rajtunk múlik, hanem Istennek köszönhető.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Ó, Istenem, mikor  találom meg végre  nyugalmamat? Nagyon vágyódik  lelkem
   tehozzád! De erős leszek,  s türelmesen várom azt  az órát, melyen  isteni
   Megváltóm az örök üdvösségre hív. Addig  csak az lesz a gondom, hogy  neki
   tetszően éljek, s szent akaratát teljesítsem.