[Evangelium] 2012-10-21

[Evangelium minden nap]

   2012. október 21. - Évközi 29. vasárnap

   Abban az időben: Zebedeus fiai, Jakab és János odamentek Jézushoz, és  ezt
   mondták:  „Mester,  szeretnénk,  ha  megtennéd  nekünk,  amit  kérünk.”  Ő
   megkérdezte: „Mit kívántok,  mit tegyek  nektek?” Ezt  felelték: „Add  meg
   nekünk, hogy egyikünk  a jobbodon,  másikunk a  bal oldaladon  üljön a  te
   dicsőségedben.” Jézus így válaszolt:  „Nem tudjátok, mit kértek.  Tudtok-e
   inni a kehelyből, amelyből  én iszom, vagy  meg tudtok-e keresztelkedni  a
   keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem?”  Azt felelték: „Meg  tudjuk
   tenni!”
   Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, s
   a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedtek.  De
   hogy a jobb és  bal oldalamon ki üljön,  azt nem én döntöm  el. Az a  hely
   azokat illeti, akiknek készült.”
   Amikor a többi  tíz ezt  meghallotta, megnehezteltek  Jakabra és  Jánosra.
   Ezért Jézus odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok,  hogy
   akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, és vezető
   embereik éreztetik velük hatalmukat.  De közöttetek ez  ne így legyen.  Ha
   valaki közületek ki akar tűnni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek
   első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája. Hisz az Emberfia nem azért
   jött, hogy  szolgáljanak neki,  hanem hogy  ő szolgáljon,  és életét  adja
   váltságul sokakért.”
   Mk 10,35-45

   Elmélkedés:

   A távcső jó oldalán
   Gyermekkorom emlékezetes élménye volt,  amikor először nézhettem bele  egy
   távcsőbe. Nem volt otthon  távcsövünk, nem is volt  rá szükség, ezért  egy
   iskolai környezetismeret órán láthattam először igazi távcsövet.  Tanárunk
   megengedte, hogy mindenki egy  kis időre belenézhessen, kipróbálhassa,  és
   személyesen győződjön meg  arról, hogy a  távoli dolgokat miként  nagyítja
   fel, hozza  közelebb.  Kézről kézre  járt  a különleges  eszköz,  miközben
   hangos ujjongással  jelezte  mindenki,  hogy  mekkora  meglepetést  jelent
   számára, hogy egészen közel kerülnek a távoli tárgyak. Én is türelmetlenül
   vártam, hogy végre hozzám kerüljön a távcső, s közben azon törtem a fejem,
   mi lenne, ha fordítva néznék bele.  És megtettem, a másik oldalról  néztem
   bele és hangosan kiáltottam: „Hú, de messze van minden!” Az egész  osztály
   kórusban zengte:  „Fordítva,  fordítva!” Tudtam  én  ezt magamtól  is,  de
   bolond lettem  volna  kihagyni  a  lehetőséget.  Aztán  megfordítottam  és
   rendeltetésszerűen is  kipróbáltam  a  távcsövet, amely  így  már  valóban
   közelebb hozta a világot.

   Ma Missziós vasárnap van, amely  napon felidézzük azoknak a férfiaknak  és
   nőknek, papoknak és szerzeteseknek, továbbá világi hívőknek a szolgálatát,
   akik az elmúlt  évszázadok során, illetve  napjainkban arra  vállalkoznak,
   hogy családjukat  és hazájukat  elhagyva  egy másik  földrészre,  országba
   indulnak, hogy ott olyanoknak hirdessék Krisztust és az ő tanítását,  akik
   nem ismerik  sem az  Úr személyét,  sem az  üdvösség evangéliumát.  Fontos
   kiemelnünk, hogy a  misszió lényege, hogy  Krisztus személyét  ismertessük
   meg az emberekkel,  akit követni  lehet, és ne  csupán az  ő tanítását.  A
   misszió, azaz a hit  hirdetése és a hitre  nevelés az Egyház  küldetéséhez
   tartozik, egyaránt feladata papoknak, szerzeteseknek és világi hívőknek.

   Ez a nap  a Hit  évében alkalmat  ad egy  kis lelkiismeretvizsgálatra.  Az
   Egyház, az egyházi szolgálattevők és a keresztény hívek közelebb segítik a
   nem hívőket Istenhez? Életpéldánk közelebb viszi az embereket Krisztushoz?
   Szavaink,  beszédünk,  igehirdetésünk  az   Úrhoz  vezeti  az   embereket?
   Cselekedeteink  Istenre  irányítják-e  a  figyelmet?  Vagy  talán  rosszul
   működünk? Fordítva kézbe  vett távcsőként? Mert  akkor éppen az  ellenkező
   hatást érjük  el.  Nem hogy  közelebb  vinnénk az  igazságra  vágyakozókat
   Krisztushoz, aki  az Igazság,  hanem eltávolítjuk  őket. Az  Egyház,  mint
   közösség és  az  Egyház  tagjai, azaz  a  megkereszteltek  egyénenként  is
   helyesen kézbe vett távcsőhöz hasonlítanak,  akinek az a feladatunk,  hogy
   közelebb vigyük  Isten  világát azokhoz,  akik  ránk tekintenek  és  a  mi
   életünkön keresztül pillantják meg először Isten csodálatos világát. Vajon
   milyen az  ő  első  élményük?  Az  említett  területen  szükségünk  van  a
   rendszeres önvizsgálatra, hogy a mi Urunkhoz és a tőle kapott  küldetéshez
   hűségesek maradjunk és hiteles legyen a tanúságtételünk.

   Az is előfordulhat, hogy nem bennünk  van a hiba, hanem valaki  egyszerűen
   csak rossz oldalról  nézi az  Egyházat vagy  bennünket, hívőket.  Ilyenkor
   nagy szeretettel  figyelmeztessük  őket,  hogy „fordítva  vették  kézbe  a
   távcsövet”! Mert talán  nincs is bennük  rosszindulat, alattomos  szándék,
   negatív érzés, csak éppen a távcső másik oldalán állnak.

   A mai vasárnap evangéliumában Jakab és János apostolok kicsinyes kéréséről
   olvasunk, akik  előkelő helyet  szeretnének biztosítani  maguknak arra  az
   időre, amikor Krisztus uralma megvalósul.  Nem rossz emberek ők, csak  nem
   értik még, hogy mit jelent Krisztus  uralma, Isten országa. Ők is  rosszul
   fogják a távcsövet,  amit Jézus  nagy szeretettel helyesen  ad a  kezükbe,
   amikor a szolgálatra, a  szolgáló lelkületre tanítja  őket. Jézus a  saját
   példáját említi  nekik: „Az  Emberfia nem  azért jött,  hogy  szolgáljanak
   neki, hanem  hogy ő  szolgáljon, és  életét adja  váltságul sokakért”  (Mk
   10,45). Legyen az életünk Istennek végzett szolgálat!
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Urunk, Jézus  Krisztus!  Te  földi  életedben  magad  is  küldött  voltál,
   küldetést teljesítettél. Annak a küldetésnek megvalósítása volt életcélod,
   amit a mennyei Atya  bízott rád. Szavaddal  és életeddel tanúságot  tettél
   Isten szeretetéről  a világban.  Mennybemeneteled előtt  azzal bíztad  meg
   apostolaidat és  tanítványaidat,  hogy folytassák  e  tanúságtételt  Isten
   szeretetéről  és  munkálkodjanak   a  hit   terjesztésén.  Legyen   minden
   keresztény célja  a  hit hirdetése!  Vegyenek  részt minél  többen  a  hit
   hirdetésében! Adj nekem is hitvalló, hithirdető lelkületet! Hiszek,  Uram,
   erősítsd bennünk a hitet!