[Evangelium] 2012-11-10

[Evangelium minden nap]

   2012. november 10. - Szombat

   Jézus egyszer  így  beszélt tanítványaihoz:  „Mondom  nektek:  Szerezzetek
   magatoknak  barátokat   a   hamis  mammonból,   hogy   amikor   meghaltok,
   befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki  a kicsiben hű, az a  nagyban
   is hű. Aki pedig  hűtlen a kicsiben,  az a nagyban is  hűtlen. Ha tehát  a
   hamis mammonban nem voltatok hűségesek,  ki bízza rátok az igazi  értéket?
   És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket?
   Egy szolga sem szolgálhat  két úrnak. Mert vagy  az egyiket gyűlöli, és  a
   másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti.  Nem
   szolgálhattok  Istennek  és  a  mammonnak.”  Hallották  mindezt  a  kapzsi
   farizeusok, és  kigúnyolták  őt.  De  Jézus  kijelentette:  „Ti  igazaknak
   mutatjátok magatokat az  emberek előtt,  de Isten  ismeri szíveteket.  Ami
   ugyanis az emberek szemében nagy, Isten előtt semmiség.”
   Lk 16,9-15

   Elmélkedés:

   Természetes  emberi  viselkedésnek   tartjuk  azt,   hogy  nem   szeretünk
   hibáinkról beszélni,  hanem inkább  a  jobbik arcunkat  mutatjuk  mindenki
   felé. Ez a viselkedés azonban gyakran átlépi az alakoskodás, a  megjátszás
   és a színészkedés  határát. Először  mások előtt  igyekszünk tökéletes  és
   hibátlan embernek feltüntetni magunkat, aztán már mi magunk is  elhisszük,
   hogy milyen  kiváló emberek  vagyunk. Jézus  megjátszás nélküli  tekintete
   azonban rögtön  leveszi  rólunk  álarcainkat,  s  kiderül,  hogy  milyenek
   vagyunk valójában. Jézus  jól ismeri szívünket,  ismeri gondolatainkat  és
   szándékainkat. Őt  nem lehet  ugyanúgy megtéveszteni,  mint az  embereket.
   Őszinte és igaz élettel válhatunk Isten előtt naggyá.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Krisztus Jézus!  Veled  lehetővé  válik,  hogy  megismerjük  Istent,  csak
   engednünk  kell,   hogy  átjárja   életünket,  ami   már  befogadtunk   az
   Evangéliumból – bármily kevés legyen is  az. Ez a kevés éppen elég  ahhoz,
   hogy napról napra  előrébb jussunk, hisz  Te nem „megérkezett  embereknek”
   szeretnél minket.  Krisztus, a  Te szegényeid  maradunk egész  életünkben,
   emberek, akik a maguk egyszerűségében igyekszünk bizalmunkat a hit titkába
   vetni.