[Evangelium] 2012-11-06

[Evangelium minden nap]

   2012. november 6. - Kedd

   Jézus egyszer  egy  előkelő farizeus  házában  ebédelt. A  vendégek  közül
   megszólalt valaki: „Boldog, aki asztalhoz ülhet Isten országában”. Jézus a
   következő példabeszéddel  válaszolt: „Egy  ember nagy  lakomát  rendezett.
   Sokakat meghívott. Amikor  eljött a lakoma  ideje, elküldte szolgáját,  és
   ezt üzente a meghívottaknak: „Jöjjetek! Minden készen van.” De azok  sorra
   mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente: „Földet vettem. El kell  mennem,
   hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem!” A másik azt mondta: „Öt iga ökröt
   vettem, ki kell próbálnom. Kérlek, ments ki engem!” Egy további így szólt:
   „Most nősültem,  nem  mehetek.”  A  szolga  hazatért,  jelentette  mindezt
   urának. A  házigazda  haragra  lobbant. Meghagyta  szolgájának:  „Menj  ki
   azonnal a  város tereire  és  utcáira, és  vezesd  be ide  a  szegényeket,
   bénákat, vakokat,  sántákat!”  A  szolga  jelentette:  „Uram,  parancsodat
   teljesítettem, de  még mindig  van  hely.” Az  úr akkor  megparancsolta  a
   szolgának: Menj ki az országutakra  és a sövények mentére, és  kényszeríts
   be mindenkit, hogy megteljék a házam! Mondom nektek: Senki sem ízleli  meg
   lakomámat azok közül, akik hivatalosak voltak.”
   Lk 14,15-24

   Elmélkedés:

   A mai  példabeszéd szerint  sokan kifogásokat  keresnek, hogy  ne  kelljen
   részt venniük az  ünnepségen. Egyesek szinte  egészen nevetséges  dolgokat
   találnak ki,  hogy  távolmaradásukat igazolják.  Valójában  azonban  nincs
   mentségük, hiszen a legnagyobb jóból zárják ki magukat. A vendéglátó végül
   a méltatlannak bizonyuló személyek helyett a társadalom kitaszítottait,  a
   szegényeket és a betegeket hívja meg. A tanító példabeszéd egyértelműen az
   üdvösségre vonatkozik, hiszen  Jézus azután mondja,  hogy az egyik  vendég
   boldognak  nevezte  azokat,  akik   helyet  foglalnak  Isten   országában.
   Napjainkban is  sokan vannak,  akik  visszautasítják Isten  meghívását  az
   üdvösségre. Talán mert nem ismerik  fel a nagyszerű lehetőséget. Vagy  nem
   ismerik a meghívó személyét és szándékait. Esetleg nem tudják, hogy milyen
   alkalomra szól a meghívás. Vagy nem érzik, hogy most nem lehet büntetlenül
   és  következmények  nélkül  kifogásokat  keresni.  Boldogok  vagyunk,   ha
   felismerjük a meghívásban rejlő lehetőséget, elfogadjuk a hívást és helyet
   kapunk majd Isten örök országában.
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Teljes szívünkből kérünk, Uram, hadd harcoljunk az igazságért a lélek és a
   test erejével egészen a végsőkig. Ha  eljön az idő, amikor próbára  teszik
   hitünket –  hiszen  amint az  aranyat  a  kemencében, úgy  hitünket  is  a
   veszélyben és az üldözésben próbálják ki –, ha kitör az üldözés, add, hogy
   felkészülten  találjon,  hogy   házunk  télen  ne   omoljon  össze,   hogy
   lakóhelyünket ne rombolja  le a  vihar, mintha csak  homokra épült  volna.
   Add,  hogy  minden  próbára  készen  nyilvánvalóvá  tegyük  Irántad   való
   szeretetünket, Isten, akinek legyen dicsőség és hatalom mindörökké.