[Evangelium] 2012-05-30

[Evangelium minden nap]

   2012. május 30. - Szerda

   Abban az időben: Jézus és a tanítványok úton voltak Jeruzsálem felé. Jézus
   elöl ment, a tanítványok pedig aggódva követték őt.
   Jézus ismét magához hívta a tizenkettőt, és arról kezdett nekik  beszélni,
   hogy mi vár reá. „Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát átadják  a
   főpapoknak és írástudóknak. Halálra ítélik, kiszolgáltatják a pogányoknak,
   és azok kicsúfolják, leköpdösik, megostorozzák és megölik. De  harmadnapra
   feltámad.”
   Akkor Zebedeus fiai, Jakab  és János, odamentek  Jézushoz, és ezt  mondták
   neki:  „Mester,  szeretnénk,   ha  megtennéd  nekünk,   amit  kérünk!”   Ő
   megkérdezte: „Mit kívántok,  mit tegyek  nektek?” Ezt  felelték: „Add  meg
   nekünk, hogy egyikünk  a jobbodon,  másikunk a  bal oldaladon  üljön a  te
   dicsőségedben.”
   Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek! Tudtok-e inni a kehelyből,
   amelyből én  iszom,  vagy  meg tudtok-e  keresztelkedni  a  keresztséggel,
   amellyel én megkeresztelkedem?” Azt felelték: „Meg tudjuk tenni!”
   Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is inni fogtok, s
   a keresztséggel, amellyel megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedtek.  De
   hogy a jobb és a bal oldalamon ki  üljön, azt nem én döntöm el. Az a  hely
   azokat illeti, akiknek készült.”
   Amikor a többi  tíz ezt  meghallotta, megnehezteltek  Jakabra és  Jánosra.
   Ezért Jézus odahívta őket magához, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok,  hogy
   akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken, és vezető
   embereik éreztetik  velük hatalmukat.  De köztetek  ez ne  így legyen!  Ha
   valaki közületek ki akar  tűnni, és ha valaki  közületek első akar  lenni,
   legyen mindenkinek  a szolgája!  Hisz  az Emberfia  nem azért  jött,  hogy
   szolgáljanak neki,  hanem  hogy ő  szolgáljon,  és életét  adja  váltságul
   sokakért.”
   Mk 10,32-45

   Elmélkedés:

   A gazdag ifjú  megértette Jézus  kérését, hogy mondjon  le vagyonáról,  ha
   követni akarja őt, de az ifjú nem volt erre képes. A tanítványok lemondtak
   mindenről, hogy az Úr tanítványai  lehessenek, de a mai evangéliumból  úgy
   tűnik számunkra, hogy  mégsem értették  meg Jézus  tanítását és  nincsenek
   tisztában azzal, hogy ez mit is jelent a számukra. Jakab és János  ugyanis
   valamiféle dicsőségre és  uralomra vágynak mesterük  mellett, s a  többiek
   fejében  is  hasonló  gondolatok   járhattak,  ha  megnehezteltek   rájuk.
   Bizonyára Jézust  is  megdöbbentette a  tanítványok  kicsinyessége,  főleg
   azért, mert éppen szenvedésének megjövendölését követően történt az  eset.
   Válaszában értésükre adja, hogy az Isten országában azok foglalhatnak majd
   helyet, akik  vállalják  a szenvedéseket,  miként  ő  maga is.  De  az  is
   kiderül, hogy a keresztény közösségben bármilyen vezető szerepet betölteni
   nem uralkodást,  hanem szolgálatot  jelent. Kész  vagyok-e az  üdvösségért
   felvenni  a  szenvedések   keresztjét  és   elkötelezem-e  magamat   mások
   szolgálatára?
   © Horváth István Sándor
    
    

   Imádság:

   Istenem, bocsásd meg gyermekkorom  sértéseit, felnőttkorom sok  rettenetes
   bűnét, mindazt, amit a  mai napig elkövettem  a jelen pillanatig.  Segíts,
   Istenem, ítéld  bennem halálra  a régi  gonosz, langyos,  hűtlen,  gyönge,
   határozatlan, elbágyadt  embert,  és  „teremts bennem  új  szívet”!  Neked
   szentelem életem második felének minden pillanatát. Add, hogy jövőm teljes
   ellentétben legyen múltammal, hogy jövőm fizessen a múltért, hogy mindig a
   te  akaratodat  tegyem,  hogy  minden  pillanatban  megdicsőítselek  a  te
   akaratod mértéke szerint.
   Boldog Charles de Foucauld